Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-02-28 / 9. szám
1976-ban ünnepelte a Komáromi (Komárno) Gépipari Szakközépiskola fennállásának 25. évfordulóját. Az iskola fejlődése jóformán a semmiből kezdődött, ma már azonban jelentős helyet foglal el egész Szlovákia nevelési rendszerében. Létrejötte szorosan összefügg Dél-Szlovákia iparosításával. 1947. április 23-án rakták le Komáromban Közép-Európa legnagyobb hajógyárának alapkövét, így kialakultak a feltételek egy nagyüzem létrejöttéhez, amely nem lehetett meg szakképzett dolgozók nélkül. Ezért az 1951/52-es tanévben megnyílt a hajógyár vállalati iskolája, a Felsőfokú Gépészeti Ipariskola. Az első tanévben 47 diákja volt az iskolának, köztük 7 lány. A következő tapévben az iskolát áthelyezték a hajógyár melletti fabarakkokba, innen a mai magyar tanítási nyelvű gimnáziumba, utána a mai szlovák tanítási nyelvű gimnáziumba. 1953. január 1-től államosították az iskolát, és megnyitották az első magyar tanítási nyelvű osztályokat. 1964. február 17-én a III-as lakótelepen ünnepélyesen felavatták az új iskolaépületet. A Komáromi Gépipari Szakközépiskola pedagógusainak igyekezete arra irányul, hogy diákjai széles látókörű, jó szakemberekké váljanak, hogy megismerjék azokat a távlatokat, amelyeket a tudományos-műszaki forradalom időszakában az embereket szolgáló jobb, műszakilag tökéletesebb gyártmányok létrehozásával érhetünk el. SZAKÍTÓPRÓBA Az acélrudacska a szakítógép szorítófejébe illeszkedik. Szinte megfeszül a levegő. A szakítószilárdságot mutató műszer karja meglendül. Egyenlőtlen erők küzdelme. A karcsú mutató szívósan halad előre, a folyási határnál megrezdül, az acélrúd közepe nyúlni kezd. A csattanásba beleremegnek az ablakok, az osztály felszisszen, a tanár nagyot nevet, mint egy jól sikerült tréfa után: — No, lányok, megijedtek? — Szeptembertől egy-egy magyar illetve szlovák tanítási nyelvű építészeti osztályt nyitottunk, a következő tanévben már négy nyílik. Szerencsére csak ideiglenesen kaptuk ezeket az osztályokat, addig, amíg számuk nem emelkedik tízre. Akkor önállósul az iskola, legalábbis ezt ígérik. Jó is lesz, hiszen alig férünk el, megfelelően képzett pedagógusaink sincsenek, a szaktantárgyakat externisták tanítják. — Kanyicska Teodor, a Komáromi Gépipari Szakközépiskola igazgatója panaszáradattal kezdi a beszélgetést, de néhány perc múlva hangot vált. — Azért mi örülünk is ennek a tagozatnak. Legközelebb csak Losoncon (Luőenec) van építészeti szakközép, az meg járásunk gyermekeinek messze van. Ez sem elég, a gépiparival együtt sem ... Különösen a magyar tanítási nyelvű alapiskolát végzett diákok kerülnek be nehezen, sokszor vagyunk kénytelenek szlovák osztályba irányítani őket. MARAS A marógép felfogóasztala engedelmesen döccen a gombnyomásra. Ápolt lánykéz irányítja. A bronz téglatest előre-hátra-oldalra utazik a gyakorlatlan mozdulatok nyomán. Az álmodozókék szempár mérőműszerként lesi a munkadarabot, s amikor az a marófej alá ér, egy gombnyomás, és a fej a bronztömbbe harap. — A magyar tanítási nyelvű osztályokba kétháromszoros a túljelentkezés, a szlovákokba másfélszeres. A lányok előnyös helyzetben vannak, a diákok 30—35 százalékát teszik ki, a túljelentkezésük nem olyan vészes. Az elhelyezkedésük viszont sokkal problematikusabb, az üzemekbe szívesebben vesznek föl fiúkat. Tervezőkként, technológusként nagyon jól megállják a helyüket, de a termelésben ... Kanyicska Teodor elhallgatja a mondat végét. — A lemorzsolódás 4—5 százalékos. A legfőbb ok a nemtanulás. Főleg lányok hagyják itt az iskolát. Sokan közülük csak kényszerből jönnek ide, tudják, hogy bekerülnek, s ha máshova nem vették föl őket, s középiskolába akarnak járni, akkor ezt választják. Mások elől meg elfoglalják a helyet. Nem azt mondom, hogy csak azok jöjjenek ide, akik gépésznek születtek, de a szakma szeretete nélkül, no meg szorgalom nélkül itt nem boldogul senki. A magyar osztályok erősebbek. Nagyobb az érdeklődés irántuk — ebben a járásban ez érthető —, több kitüntetett tanulót veszünk föl, mint a szlovák osztályokba, összesen 727 diákunk van, ebből 179 lány. Az első évfolyamban 163-an tanulnak, ebből 34 lány, 104-en magyar tanítási nyelvű osztályba járnak: a másodikban 194-en vannak, doh. 35 lány, 111-en járnak magyar osztályba; a harmadik évfolyamban valamivel alacsonyabb a létszám, mert csak négy osztályunk van, összesen 131 tanuló, 30 lány, 75 diák a magyar osztályokban; a negyedik évfolyamban 175-en készülnek az érettségire, 36 lány, 104 a magyar osztályokban. KOVÄCSMÜHELY A bádogkürtő fölszippantja a szanaszét pattogó szikrákat. Az üveges-vörös szénben vaslemez izzik. A nehéz szerszámokhoz nem szoktatott gyerekkéz még esetlenül nyúl a fogóval a tűzbe, csípi föl a vasdarabot, igazítja az üllőre. Meg-megzökkenő ritmusban üti, forgatja, formálja. A mesteri kéz gyakorlott mozdulattal idomítja. A reve lehull a felhevített vasról. — Pedagógusgárdánk jó, összeszokott, tapasztalt, edzett. Sok mindent átvészeltünk együtt. A szaktantárgyakat mérnök-pedagógusok tanítják, a magyar osztályokban természetesen magyar nyelven. A szakkifejezéseket szlovákul is elsajátítják a gyerekek, de könnyebb nekik, ha az anyagot anyanyelvükön veszik át. Aki nem tud megfelelően mindkét tanítási nyelven, csak az egyik tagozaton tanít. Így sem a tanárok, sem a diákok nem kínlódnak. Sajnos a magyar osztályokban gondjaink, nehézségeink vannak a tankönyvekkel. A tananyag legnagyobb részét diktáljuk, szlovák tankönyveket használunk, s a magyarországi „testvériskolánktól“, a bányaipari szakközépiskolától is kapunk szaktankönyveket. Iskolánk jó színvonalát bizonyítja az is, hogy sokan jelentkeznek főiskolára. Idén 72-en, ebből 42 magyar nemzetiségű. A brnói műszaki főiskolát kedvelték meg legjobban magyar diákjaink, de jelentkeztek Bratislavába, Zilinába, Nyitrára (Nitra), Kassára (Koäice) is. Angyal Rozália Gutáról (Kolárovo) jár be. — Heten vagyunk testvérek, csak én tanulok tovább. Testvéreim az alapiskola után munkába álltak. ESZTERGÁLYOSMÜHELY A csúcseszterga mellett karcsú lány hajladozik. Rövid acélcsöveket illeszt a tokmányba, behúzza a támasztócsúcsot, összpontosít, a gép leszúrja a munkadarab végét. A finomra munkált acélcső torony egyre magasabb. — Diákjaink nem pusztán jegyért dolgoznak. Olyan munkákat vállalunk az üzemektől, amit az órákon megcsinálhatnak a gyerekek. A műszaki dokumentációtól az utolsó, legfinomabb műveletig mindent önállóan végeznek. Nagyobb a felelősség, pontosabban dolgoznak. Tudják, hogy nem ronthatják el, mert például exportra készül az alkatrész. Az iskolának is jól jön a bevétel, ebből pótoljuk a hiányzó gépeket, műszereket, ők meg büszkék munkájukra. — Szakái Károly az iskolai üzem vezetője. — Jók ezek a gyerekek. Néhányuk még csiszolásra szorul, de dolgozni tudnak, szeretnek. Sokszor úgy kell kikergetni őket a műhelyekből. S milyen büszkén viszik haza az első komolyabb önálló munkájukat! Azokkal van több gondunk, akik magyar tanítási nyelvű alapiskolából a szlovák tagozatra jelentkeztek. A magyar középiskolában már tanuljon meg úgy szlovákul, hogy ha esze, kitartása van, ne vesszen el. A lányom is ezt példázza. Építészeti főiskolát végzett, s minden vizsgáját elsőre tette le. GRENDEL ÄGOTA N0|»
