Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-02-07 / 6. szám

ORDÓDY

KATALIN

ölti vasárnap délutánra / C ebéd utáni jégkorongcsatát beszélt meg pajtásaival. Alig várta, hogy kipróbálhassa szép új ütőjét, lábszár- és könyökvédőjét, amit születésnapjára kapott. De váratlanul jött a meleg szél, és a vasárnapi mérkőzésnek befellegzett.

Pillantása Jutka húgára esett, aki éppen Panni baba körül buzgólkodott. — Neki könnyű — gondolta — ö a szobában is el tud játszani a babával.

— Nem tudom mi van Pannival — szólalt meg panaszosan

A fortélyos Zsolti

Jutka. — Nem ízlik neki az étel. Attól félek, hogy beteg. Hallod, hogy sír szegényke?

— Persze, ha nyomogatod! Hiszen síróbaba — akarta mondani Zsolti, de eszébe jutott valami és harmadikos létére belement a játékba.

— Biztosan elrontotta a gyomrát — mondta. — Ha nem vetted volna észre, Panni nagyon torkos. Láttam, mikor kimentem a konyhába, hogy egy csomó szaloncukrot tömött magába.

Jutka nagy szemeket meresztett, nagyon meglepődött, örült, hogy bátyja belement a játékba.

— Akkor hát biztosan a gyomra fáj ... Ejnye te haszontalan — fedte mutatóujjával Panni babát, majd a homlokát tapogatta. — Bizony lázas — állapította meg.

— Ennek már a fele se tréfa ingatta fejét Zsolti.

JOHANN WOLFGANG GOETHE

Bolhadal

— Orvost kell hívni. Tedd Pannit a kiságyba — rendelkezett. — Hívom a doktor bácsit.

Zsolti kiment, Jutka bámult utána, nem értette bátyja buzgóságát. Pannit ágyba fektette, betakargatta, aztán fölkapta a fejét, mert kopogtak. Belépett a doktor bácsi. Szürke kalap volt a fején, éppen olyan, mint édesapáé. Az orrán szemüveg ült, afölött nézett szét a szobában. A doktor bácsi komolyan kérdezte:

günk?

Hát hol van a kis bete-Jutka odavezette a doktor bácsit Panni ágyához, és aggódva leste, mit szól majd a tudós ember. Az megkopogtatta Panni hátát, belenézett a torkába, megnyomogatta a hasát is, mire Panni felsírt.

— No — mondta a doktor — ne tessék félni, felírok egy orvosságot, amitől hamarosan meggyógyul. Különben föl sem írom, hiszen maga úgysem tud még olvasni.

Jutka hevesen tiltakozott.

De igenis a nyomtatott nagy

А-t meg az M-et ismerem.

— Az kevés — legyintett az orvos — ide figyeljen. Egy szelet csokoládés tejszínhabos tortát kell megennie, hogy meggyógyuljon.

— Tortát? — hitetlenkedett Jutka. — Ha nekem a hasam fáj, szenet és teát szoktam kapni.- Az más! — mondta a doktor. Hát hol az a torta.

Arra gondol doktor bácsi,

amit az ebédről félretettem magamnak? — kérdezte Jutka.

— Szaporán ide vele, ha azt akarja, hogy a Panni meggyógyuljon.

Jutka a fiókjához ballagott, kivette belőle a kistányéron pompázó tortaszeletet.

Legföljebb egy pici darabot tud belőle megenni, vigasztalta magát, hiszen Panni még olyan kicsi.

— Az orvos lecsípett a tortából egy apró falatnyit és Panni szájához tartotta, aztán oda szólt Jutkának.

— Hozzon kérem egy pohár vizet, azzal jobban lecsúszik.

Jutka kiszaladt a vízért, s hozta is sietve.

Tessék, itt van.

Az orvos a poharat Panni szájához tartotta, majd elégedetten így szólt:

— Panninak estére kutyabaja sem lesz.

— Ö, köszönöm — hálálkodott Jutka és pillantása az üres kistányérra esett. — És a tortám? Hová lett a tortám? — kérdezte rosszat sejtve.

Mégette Panni!

Az egészet? — Görbült sírásra Jutka szája.

— Azt akarta, hogy hamar meggyógyuljon nem? Ahhoz az egész adag orvosságot be kellett vennie.

— Finom kis doktor bácsi! Brühühühü ... Bekapta az egész tortám, mind leszaladt a nagy torkán!

— De Panni meggyógyult! Nézz csak ide.

Táncoltatni kezdte a babát és cérnahangon énekelt hozzá.

Jutkának apadni kezdtek a könnyei. Zsolti örült, hogy talán sikerült elfeledtetnie vele a csúnya rászedést. Mikor húga szája mosolyra húzódott, azt mondta:

— Most Panni menjen aludni én pedig elmegyek hozzád a boltba és veszek nálad mindenféle finomat.

Jutka nagyon szeretett boltost játszani. Szaladt az idő észre se vették, s anyuka már vacsorához szólította őket.

— Látod — simogatta meg kisfia fejét — ma milyen jó testvér voltál, máskor is eljátszhatnál így Jutkával.

Zsoltinak jólesett anyuka dicsérete. — Egészen jól lehet Jutkával játszani — gondolta. Néha, ha lesz időm, máskor is megteszem, anélkül, hogy a tortáját megenném — határozta el magában.

Hej, egyszer egy királynak egy nagy bolhája volt, fogadta öt fiának, s mindent rátékozolt.

Szabójának kiáltott, s a jó szabó futott, az úrfinak kabátot és pantallót szabott.

Bársonyba és selyembe bújtatták őt belé, bodroknak tarka rendje s kereszt ékesité.

S miniszter lett a bolha, viselt nagy csillagot, s lőnek testvérei sorba! urak s udvarnagyok.

Sanyargató az udvart, minden hölgyét-urát, már bolha szurdosott-mart királynét s szobalányt. Megfognuk s elnyomintnuk jaj, nem szabad nekik: mi fogjuk s elnyomintjuk, de tüstént, hogyha csíp!

Jékely Zoltán fordítása

KEDVES GYEREKEK!

Kuckó

A képen látható kapitány a gyermekirodalom egyik legkedvesebb alkotásának főszereplője. A kalandos történetet, melyben a kapitány leghűségesebb társa Dingó kutya, Verne Gyula irta, akinek 150. születésnapjára emlékezünk a napokban. Arra kérünk benneteket, írjátok meg kit láthattok a képen, melyik jellemvonásaiért szeretitek, mit tettetek volna másképpen az ő helyében, írjátok meg azt is, milyen Verne-könyvet olvastatok még ezen kívül, melyik tetszett a legjobban és miért. Címünk: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Martanovicova 20.

Lapunk második számában a „Csigák" címmel közölt fejtörő helyes válaszai: A negyedik óra végén a két csiga egyenlő magasságban lesz. A kútból elsőnek a kettes számú csiga kerül ki. A harmadik kérdésre érkezett a legkevesebb já válasz. Valószínűleg elfeledtétek, hogy a kút csak hat méter mély, és miután a csiga ilyen magasságot már elért, nem csúszik vissza. A helyes megfejtés tehát, hogy a kettes számú csiga hét óra alatt éri el a kút peremét, mig az egyes számú kilenc óra alatt ér ki a kútból.

Könyvjutalomban részesülnek: Szabó Lívia, deáki (Diakovce), Varga Gábor, tornaijai (Safárikovo) és Kása Péter érsekújvári (Nővé Zámky) megfejtőnk.

14