Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-02-07 / 6. szám

©Íd/á\^/a\B)D Házasság, család -VI. A Nő első számában in­dított rovat, a Családi kör vezetett arra a gondolatra, hogy mint ötven­három éves háziasszony el­mondjam gondolataimat az ifjúság családi életre nevelé­séről. A Beszéljünk a szere­lemről vitában megjelent cik­kek, vélemények, hozzászólá­sok összegezése után azt hiszem, ebben a rovatban le­het majd a tennivalókkal fog­lalkozni, szót adni a szak­embereknek, hozzáértőknek, mondják el, mi a szülő és az iskola, mindannyiunk felada­ta, hogy eredményesebb le­gyen a nevelésünk, mint az eddigi nemzedékek felkészíté­se volt. Most, az általános jólétben érkezett el a szocialista tár­sadalom ahhoz az időhöz, amikor kiváló szakemberek segítségével új, értelmes, ne­mes erkölcsi tulajdonságokat, magatartást hordozó ifjúsá­got nevelhetünk. Tudom, a szülők feladata elsősorban a nevelés, de a szülők is neve­lésre szorulnának nagyon sok esetben. Ma különösen sok szülő »nem ér rá a nevelés­re". Marad tehát az iskola. De a pedagógusok is alig győzik. Kevés az osztályfőnö­ki — a családi nevelésre for­dítható -- óra. Mi legyen hát a megoldás? Egyszerű, házi­asszonyi eszemmel merem állítani az összes tudós szak­ember helyett is, hogy forra­dalmasítani kell az iskolák­ban a tanítást! Tegyék főtantárggyá az életre — a családi életre — nevelést! Ennek az első he­lyen kellene szerepelnie. Gyermekkoromtól sokat fog­lalkoztatott ez a probléma, mert a szüleim nem tudtak nevelni, de még az ö elődeik sem. Tudom, vannak más 10 szülők is. De a társadalom­nak minden fiatal számára hozzáférhetővé, kötelezővé kell tenni a felelősségteljes, okos, igazi családi életre való felkészülést. Kell, hogy szo­cialista társadalmunk így is megalapozza a jövő nemze­dékek nevelésének módját, ha igaz, hogy a család a társadalom legkisebb sejtje, építőköve — alapja, akkor leg­fontosabb tennivalónk, hogy ez a család erős, szilárd, egészséges legyen! Hogyan válik azzá minden család, ha még vannak olyan rendezet­len, egészségtelen otthonok, ahonnan nem vihet az életbe magával a fiatal mást, mint káromkodást, veszekedést, ivást, cigarettázóst? Hol ta­nulja meg az ilyen „ottho­nokban" felnőtt gyerek, hogy az igazi család nem ilyen? Ma már a matematika, a nyelvtan és a többi tan­tárgy tanulásában a szülő nem tud gyermekének segí­teni megfelelő szinten, any­­nyira másképpen tanítják eze­ket. Milyen formában miben láthatja hát a gyerek, hogy tanítója és apja, anyja is ugyanazt mondja, akarja? A szülő és az iskola kapcso­lata — írnak róla eleget. De milyen a gyakorlatban? Mi­ben nyilvánuljon meg? Ab­ban, hogy a szülő azt mond­ja, csak tanulj fiam, tanulj?! Az élet ezer gondja-baja, miről milyen véleményt for­máljon, erre kellene közvetle­nebb módon tanítani. Beszél­ni, beszélgetni a gyerekekkel. Ne csak a tankönyvben kö­zölt verselemzést mondja el a pedagógus, hanem azt is, melyik az ő kedvenc verse és miért. Példás magatartósú pedagógus nevelhet csak őt tisztelő, követő gyermekeket. Ilyen pedagógusokat kell ké­peznie a főiskoláknak. Akik­re a szülő felnézhet, akiktől ő is tanulhat, akikben bízhat. Nem szabad csak papíron vi­tázni, s azután minden ma­rad a régiben. Meg kell va­lósítani a vitában elhangzott okos és jó hozzászólásokat, ha rosszak a család nevelési módszerei, változtatni rajtuk. Stvrtecky Erzsébet, Bfeclav _X_ u о ő U-A szülők törvényes joga és kötelessége, hogy kiskorú gyermekeik ügyeit intézzék, vagyonukat kezeljék, s őket képviseljék. Ez a képviseleti jog mindkét szülőt külön­­külön is megilleti, így konkrét esetben bármelyik szülő képviselheti gyermekét. Ha azonban olyan helyzet adó­dik, amikor a szülő és gyermeke között érdekellentét állhat fenn, például ha a szülő a gyermekének ingatlant vesz, vagy ajándékoz, vagy a gyermekeik közti jog­ügyletről (szerződésről) van szó, akkor erre az esetre a bíróság a gyermek képviseletére gondnokot nevez ki. Mint már említettük, a gyermekek nevelésében a szü­lők mellett az állami és társadalmi szervezeteknek is szerepük van. A társadalmi fejlődés és haladás ugyanis magával hozza a társadalom fokozottabb érdeklődését a felnövő nemzedék nevelése iránt. Hiszen a társada­lom gondoskodik orról, hogy о szülők eleget tudjanak tenni nevelési kötelezettségüknek. Ezért a szülőknek joguk van bármikor — amikor erre gyermekeik nevelése érdekében szükség van — az iskola, a nemzeti bizottság, a bíróság, vagy más, erre hivatott állami szervek és a társadalmi szervezetek segítségét kérni. Másrészt a polgároknak és a társadalmi szervezetek­nek is jogukban áll, hogy a gyermekek helytelen visel­kedésére figyelmeztessék a szülőket. Szükség esetén, a gyermekek helytelen viselkedésére, vagy a szülők olyan magatartására, amellyel komolyan megsértik jogaikat és kötelességeiket, figyelmeztethetik a nemzeti bizottságot, a bíróságot vagy más állomi szervet is, amely köteles ilyen esetben a megfelelő nevelői intézke­dést megtenni. « A szülők kötelesek gyermekeik eltartásáról gondos­kodni. E kötelezettségük mindaddig tart, amíg gyerme­kük nem képes saját magáról gondoskodni. E kötelezett­ségük tehát nincs a gyermek korához kötve, s nem szűnik meg a nagykorúságával sem. Ha a gyermek tovább tanul, akár ipari tanulóként, akár szak-, közép­vagy főiskolán, s így készül jövendő hivatására vagy foglalkozására, akkor a szülők kötelesek eltartásáról mindaddig gondoskodni, amíg tanulmányait rendesen be nem fejezi, s így keresőképessé válik. Ugyancsak kötelesek a szülők az egészségi állapota vagy szellemi fogyatékossága miatt munka- és keresőképtelen gyerme­kükről - életkorára való tekintet nélkül - gondoskodni. Ha a gyermek a kötelező iskolalátogatás befejezése utón nem tanul tovább, illetve munkaviszonyba lép, a szülők eltartási kötelezettsége megszűnik. A szülök gyermekük eltartásához képességeik és lehetőségeik szerint járulnak hozzá. Amíg a szülők gyermekeikkel közös háztartásban élnek, az eltartási kötelezettség teljesítése nem okoz különösebb nehézséget, mert ezt természetben teljesítik. Hiszen a szülők a közös ház­tartás, s így gyermekeik szükségleteit is a családi kere­setből közös megegyezésük vagy hallgatólagos hozzá­járulásuk alapján elégítik ki a fontossági sorrendben. SZERETNÉK RÁTALÁLNI Huszonhárom éves, 160 centiméter magas, érett­ségizett. barna lány sze­retne becsületes, szolid, komoly férfival meg­ismerkedni. Csak kézzel írott levelekre válaszol. Jelige: „Találkozás“ Huszonkét éves, 165 cm magas, barna fiú, társaság hiányában ezúton szeret­ne komoly, intelligens, becsületes lánnyal meg­ismerkedni, aki nem ka­landra, hanem szeretetre, boldog családi életre vá­gyik, úgy mint ő. Jelige: „Két boldog szív" (folytatjuk) Dr. BERTHA GÉZA Huszonnégy éves, 165 cm magas, hosszú barna hajú, csendes, házias lány ez­úton szeretne megismer­kedni házasság céljából becsületes, intelligens, ma­gas, fekete hajú férfival, aki nem kalandra, hanem szeretetre vágyik. Fény­képes leveleket vár. Jelige: „Csak kelet-szlovákiai" Huszonöt éves, 177 cm magas, barna, elvált, gyer­mektelen, Budapesten élő férfi ezúton szeretne kék szemű, hosszú szőke hajú lánnyal, vagy elvált asz­­szonnyal megismerkedni házasság céljából (huszon­három éves korig). Szere­ti a gyerekeket, a termé­szetet, az utazást. Oroszul, németül és angolul beszél. Csakis szolid, otthont sze­rető nők válaszoljanak. Jelige: „Családszerető"

Next

/
Oldalképek
Tartalom