Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-07 / 6. szám
©Íd/á\^/a\B)D Házasság, család -VI. A Nő első számában indított rovat, a Családi kör vezetett arra a gondolatra, hogy mint ötvenhárom éves háziasszony elmondjam gondolataimat az ifjúság családi életre neveléséről. A Beszéljünk a szerelemről vitában megjelent cikkek, vélemények, hozzászólások összegezése után azt hiszem, ebben a rovatban lehet majd a tennivalókkal foglalkozni, szót adni a szakembereknek, hozzáértőknek, mondják el, mi a szülő és az iskola, mindannyiunk feladata, hogy eredményesebb legyen a nevelésünk, mint az eddigi nemzedékek felkészítése volt. Most, az általános jólétben érkezett el a szocialista társadalom ahhoz az időhöz, amikor kiváló szakemberek segítségével új, értelmes, nemes erkölcsi tulajdonságokat, magatartást hordozó ifjúságot nevelhetünk. Tudom, a szülők feladata elsősorban a nevelés, de a szülők is nevelésre szorulnának nagyon sok esetben. Ma különösen sok szülő »nem ér rá a nevelésre". Marad tehát az iskola. De a pedagógusok is alig győzik. Kevés az osztályfőnöki — a családi nevelésre fordítható -- óra. Mi legyen hát a megoldás? Egyszerű, háziasszonyi eszemmel merem állítani az összes tudós szakember helyett is, hogy forradalmasítani kell az iskolákban a tanítást! Tegyék főtantárggyá az életre — a családi életre — nevelést! Ennek az első helyen kellene szerepelnie. Gyermekkoromtól sokat foglalkoztatott ez a probléma, mert a szüleim nem tudtak nevelni, de még az ö elődeik sem. Tudom, vannak más 10 szülők is. De a társadalomnak minden fiatal számára hozzáférhetővé, kötelezővé kell tenni a felelősségteljes, okos, igazi családi életre való felkészülést. Kell, hogy szocialista társadalmunk így is megalapozza a jövő nemzedékek nevelésének módját, ha igaz, hogy a család a társadalom legkisebb sejtje, építőköve — alapja, akkor legfontosabb tennivalónk, hogy ez a család erős, szilárd, egészséges legyen! Hogyan válik azzá minden család, ha még vannak olyan rendezetlen, egészségtelen otthonok, ahonnan nem vihet az életbe magával a fiatal mást, mint káromkodást, veszekedést, ivást, cigarettázóst? Hol tanulja meg az ilyen „otthonokban" felnőtt gyerek, hogy az igazi család nem ilyen? Ma már a matematika, a nyelvtan és a többi tantárgy tanulásában a szülő nem tud gyermekének segíteni megfelelő szinten, anynyira másképpen tanítják ezeket. Milyen formában miben láthatja hát a gyerek, hogy tanítója és apja, anyja is ugyanazt mondja, akarja? A szülő és az iskola kapcsolata — írnak róla eleget. De milyen a gyakorlatban? Miben nyilvánuljon meg? Abban, hogy a szülő azt mondja, csak tanulj fiam, tanulj?! Az élet ezer gondja-baja, miről milyen véleményt formáljon, erre kellene közvetlenebb módon tanítani. Beszélni, beszélgetni a gyerekekkel. Ne csak a tankönyvben közölt verselemzést mondja el a pedagógus, hanem azt is, melyik az ő kedvenc verse és miért. Példás magatartósú pedagógus nevelhet csak őt tisztelő, követő gyermekeket. Ilyen pedagógusokat kell képeznie a főiskoláknak. Akikre a szülő felnézhet, akiktől ő is tanulhat, akikben bízhat. Nem szabad csak papíron vitázni, s azután minden marad a régiben. Meg kell valósítani a vitában elhangzott okos és jó hozzászólásokat, ha rosszak a család nevelési módszerei, változtatni rajtuk. Stvrtecky Erzsébet, Bfeclav _X_ u о ő U-A szülők törvényes joga és kötelessége, hogy kiskorú gyermekeik ügyeit intézzék, vagyonukat kezeljék, s őket képviseljék. Ez a képviseleti jog mindkét szülőt különkülön is megilleti, így konkrét esetben bármelyik szülő képviselheti gyermekét. Ha azonban olyan helyzet adódik, amikor a szülő és gyermeke között érdekellentét állhat fenn, például ha a szülő a gyermekének ingatlant vesz, vagy ajándékoz, vagy a gyermekeik közti jogügyletről (szerződésről) van szó, akkor erre az esetre a bíróság a gyermek képviseletére gondnokot nevez ki. Mint már említettük, a gyermekek nevelésében a szülők mellett az állami és társadalmi szervezeteknek is szerepük van. A társadalmi fejlődés és haladás ugyanis magával hozza a társadalom fokozottabb érdeklődését a felnövő nemzedék nevelése iránt. Hiszen a társadalom gondoskodik orról, hogy о szülők eleget tudjanak tenni nevelési kötelezettségüknek. Ezért a szülőknek joguk van bármikor — amikor erre gyermekeik nevelése érdekében szükség van — az iskola, a nemzeti bizottság, a bíróság, vagy más, erre hivatott állami szervek és a társadalmi szervezetek segítségét kérni. Másrészt a polgároknak és a társadalmi szervezeteknek is jogukban áll, hogy a gyermekek helytelen viselkedésére figyelmeztessék a szülőket. Szükség esetén, a gyermekek helytelen viselkedésére, vagy a szülők olyan magatartására, amellyel komolyan megsértik jogaikat és kötelességeiket, figyelmeztethetik a nemzeti bizottságot, a bíróságot vagy más állomi szervet is, amely köteles ilyen esetben a megfelelő nevelői intézkedést megtenni. « A szülők kötelesek gyermekeik eltartásáról gondoskodni. E kötelezettségük mindaddig tart, amíg gyermekük nem képes saját magáról gondoskodni. E kötelezettségük tehát nincs a gyermek korához kötve, s nem szűnik meg a nagykorúságával sem. Ha a gyermek tovább tanul, akár ipari tanulóként, akár szak-, középvagy főiskolán, s így készül jövendő hivatására vagy foglalkozására, akkor a szülők kötelesek eltartásáról mindaddig gondoskodni, amíg tanulmányait rendesen be nem fejezi, s így keresőképessé válik. Ugyancsak kötelesek a szülők az egészségi állapota vagy szellemi fogyatékossága miatt munka- és keresőképtelen gyermekükről - életkorára való tekintet nélkül - gondoskodni. Ha a gyermek a kötelező iskolalátogatás befejezése utón nem tanul tovább, illetve munkaviszonyba lép, a szülők eltartási kötelezettsége megszűnik. A szülök gyermekük eltartásához képességeik és lehetőségeik szerint járulnak hozzá. Amíg a szülők gyermekeikkel közös háztartásban élnek, az eltartási kötelezettség teljesítése nem okoz különösebb nehézséget, mert ezt természetben teljesítik. Hiszen a szülők a közös háztartás, s így gyermekeik szükségleteit is a családi keresetből közös megegyezésük vagy hallgatólagos hozzájárulásuk alapján elégítik ki a fontossági sorrendben. SZERETNÉK RÁTALÁLNI Huszonhárom éves, 160 centiméter magas, érettségizett. barna lány szeretne becsületes, szolid, komoly férfival megismerkedni. Csak kézzel írott levelekre válaszol. Jelige: „Találkozás“ Huszonkét éves, 165 cm magas, barna fiú, társaság hiányában ezúton szeretne komoly, intelligens, becsületes lánnyal megismerkedni, aki nem kalandra, hanem szeretetre, boldog családi életre vágyik, úgy mint ő. Jelige: „Két boldog szív" (folytatjuk) Dr. BERTHA GÉZA Huszonnégy éves, 165 cm magas, hosszú barna hajú, csendes, házias lány ezúton szeretne megismerkedni házasság céljából becsületes, intelligens, magas, fekete hajú férfival, aki nem kalandra, hanem szeretetre vágyik. Fényképes leveleket vár. Jelige: „Csak kelet-szlovákiai" Huszonöt éves, 177 cm magas, barna, elvált, gyermektelen, Budapesten élő férfi ezúton szeretne kék szemű, hosszú szőke hajú lánnyal, vagy elvált aszszonnyal megismerkedni házasság céljából (huszonhárom éves korig). Szereti a gyerekeket, a természetet, az utazást. Oroszul, németül és angolul beszél. Csakis szolid, otthont szerető nők válaszoljanak. Jelige: „Családszerető"
