Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-07 / 6. szám
8 SZERKESZTŐSÉGI krónikánkból A Losonci (Lucenec) Vendéglátóipari Vállalat lüleki (Fiíakovo) borozójának dolgozóitól két levelet kaptunk. Az első levél - 1977. augusztus 30-án érkezett „Szomorú tényről számolok be önöknek, s egyben tanácsot kérek, kihez forduljak segítségért. A Losonci Vendéglátóipari Vállalat lüleki borozójában dolgozom. A hivatalos munkaidő reggel nyolc órától kezdődne, de mi már négy órakor munkába állunk és este tiz óráig egyfolytában dolgozunk. Kétnapi munka után kapunk két nap szabadot. Pénteken és szombaton reggel négytől éjfélig tart a munkaidőnk. A fizetéshez nem lehet csak a harmonogram szerinti időt beírni, Így mi több mint a tele időt ingyen dolgozzuk le. Ha szólunk miatta a főnöknek, akkor azt válaszolja: ha nem tetszik, mehetnek. Ordít ' és hajt bennünket. Sokszor úgy érezzük, ezt már nem lehet tovább bírni! Mondtam neki, jelentem az igazgatónak, hogyan bánik velünk. Azt lelelte: Magával az igazgató szóba sem áll. Sajnos, mi nem érezzük az egyenjogúságot. Tisztelt szerkesztőség, nagyon kérem, ne Írják meg a nevemet, mert nyugdíj előtt állok és ha a főnök megtudja, hogy Írtam maguknak, rögtön kirúg." A második levél - 1978. január 19-én érkezett Tisztelt szerkesztőség, először is engedjék meg, hogy megköszönjem a magam és dolgozó nőtársaim .nevében szívességüket, amellyel sokat segítettek a borozóban dolgozó nők helyzetén. Azóta már csak reggel hat órára járnak be dolgozni, a munkájuk is kevesebb lett, mert az üzemünkön kivül már csak az állomási kis bűié számára főznek. A régi főnök ugyan még ott van a borozóban, de már nem sokáig. Én már nyugdíjban vagyok, de sajnos pórul jártam, mert az alacsony fizetés miatt igen kevés nyugdíjat kapok. Még egy tanácsot szeretnék kérni önöktől mindannyiunk nevében. Hová forduljunk panaszunkkal a bér miatt, amit nekünk a ledolgozott órákért nem fizettek ki, sem pótszabadság formájában nem vehettünk ki? Nem kis összegről van szó, hiszen minden hónapban tizenhárom napot ingyen dolgoztunk. Ez a pénz valakinek a zsebébe vándorolt, szeretnénk tudni, hogy kiébe? A borozóban most sokkal nyugodtabb a légkör, mivel a régi főnök már nem parancsolhat, az új pedig nagyon rendes ember, aki nem akarja megnyúzni a dolgozókat. Még egyszer köszönöm segítségüket és maradok szívélyes üdvözlettel Markó Ilona (Az első levél nyomában indult el H. Zsebik Sarolta és irta meg lapunk 1977. október 27-i, 44-es számában „Papíron minden rendben van" című riportját. Közben sok olvasónk érdeklődött levélben, érdemes volt-e megírniuk a lüleki borozó dolgozóinak azt a levelet? Amint a második levél bizonyltja — érdemes volt. Amit egyedül, vagy kisebb munkacsoportban nem sikerült tisztázni, azt a nyilvánosság bevonásával, az illetékeseL^Jigyelmének felkeltésével, közös jószándékkal sike rült megoldani. Hiszen törvényeink ' rendele - teink, a társadalom a dolgozókat, köztük különös figyelemmel a dolgozó nőket — édesanyákat védi, támogatja. Azoknak, akik ezt nem veszik figyelembe, nem gondoskodnak kellőképpen, az előírásoknak megfelelően a dolgozókról, előbb vagy utóbb vállalniuk kell felelőtlenségük következményeit. Hogy mikor — azoktól függ, akik szólnak, nyíltan véleményt mondanak, akik munkásöntudatukra hallgatva teljesítik kötelességüket és követelik jogaikat. A szerkesztőség.) |ÜKI ÚGY EL
