Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-12-22 / 51-52. szám

olyanok, akik nem akartak a közösbe menni. Három asszony jártunk gazt pucolni, követ szedni. Felépüli az istálló, több jószág vót. Egyre jobban ment a gazdálkodás. Szaporodott is a tagság, jobb keresetért már jött a jónép. Ez mindig is így vót. Valakinek kezdeni is kell, így van rendje.

A falunak meg lett az öröme. Kész az út. Bejár a busz a faluba. Az embereknek nem kell a Domicához gyalogolni hajnalba, hogy elérjék a buszokat Pelsű'cre, Horkára

Jobb lett az élet. Fonni, szőni is jutott idő. A szövetkezetben részesbe nyőtlük a lent, így mindenkinek vót otthon fonala. De már kevesebb szátyiva, szedőfa, rétka akadt. A lányaim is tanulgatták, mit kell a fonállal csinálni.

1 Hfl II

ííllÓl

Már vagy hét éve, hogy egyesült a szövetkezet Hosszúszóval. Jobb vót, míg magunk vótunk. Tagja vagyok a vezetőségnek, de hiába. Ide mindig a maradék takarmányt hozzák a traktorosok. Már nem is érdemes szólni, mer orrainak az emberre. Nyáron még csak-csak, amikor ződtakarmány van. De télen ... Karácsony után igencsak elspórolják a jószág elő a takarmányt. A súlygyarapodást meg követelik. Mibő, ha nem hoznak. Szalmátó alig hízik a marha. Harminchat darabot étetőnk ezerkétszáz koronáért.

Van aki megbecsüli a munkál, más meg csak azér szereti, mer alkalma van séf telni. Soha nem kerestem az ilyesmit. Nem jó vége szokott lenni az olyan embernek.

Lassan megint itt a tél. Karácsony előtt már régen áll a szátyiva. Nem szomszédolók, inkább beülök és verem. Most is kértek, szőjek. Megígértem, hát meg is csinálom. Az uram ugyan nem ér rá segíteni, a lányok sincsenek már itthon. így is boldogulok. Magad uram, ha szolgád nincs. Karácsonyig még el is készül. Jó is lesz, talán hazajönnek az unokák. Tőlük nem lehet szőni.

Feljegyezte: DUSZA ISTVÄN

Hí] H ТзТГЯ’/i

Karácsony táján gyakrabban kerülnek elő a lelkek mélyéből a meleg, gyengéd szavak. A szekrényből, a fiókok zugaiból kibújnak csillogni-villogni az „ezüst“ és „arany almák“. Pehelykönnyű üveggömbök előtt felragyognak a csodálkozó gyerekszemek.

Vékony üvegcsövek dudorai egy-egy lehelet anyagmozdító erejére gömbökké, gombákká, csilingelő csengőkké gömbölyödnek. Gázégők süvítő lángjainak melegében öltözik az üveg hímes ruhába, piros csizmába.

A sirki Gemer kisipari szövetkezet cselneki (Stítnik) részlegén mintegy hatvan asszony egész évben karácsonyra készül, hogy egy földrészt ellásson karácsonyfadísszel. Legtöbbjük rokkant vagy csökkeni munkaképességű. Vágyuk — teljes értékű emberként élni, dolgozni — itt válik valóra.

A nagy ablakok beengedik a fényt, kirekesztik a hideget. Így viszont az acélon fojtó gőze harap a tüdőkbe. M< isolyognak rajtam, hiszen nem is sok időt töltöttem náluk. Vajon aki elfelejtett szellőztető berendezésről gondoskodni, töltött-e már legalább egy órái itt, ahol a karácsonyfadíszek készülnek?

Amikor kigyulladnak otthonainkban az ünnep fényei, gyermekeink szemében felragyog az öröm, a meleg szobái betöltő fenyőillat számomra kissé keserűbb lesz, mert hozzákeveredik a csetneki asszonyok munkahelyének acetongőze.

Pedig ezen az estén egy egész földrész pöttöm lakói örülnek munkájuknak, a kezük nyomán született törékeny varázsnak.

Szöveg és kép: M. NAGY LÁSZLÓ