Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-22 / 51-52. szám
Ez a bébi eladó ? MŰIÉ Brooke az ügyes Terri mamával, aki egyetlen alkalmat sem szalaszt el, amelyben pénzt szimatol. A századforduló erkölcseiről hallottunk nemrégiben egy magyar filmmel kapcsolatban, láthattuk az Egy erkölcsös éjszakát. Amerikai változatának tekinthető — ha nem is tartalmilag, de legalábbis a miliő szempontjából — a Pretty Baby. A két filmet amúgy is nehéz lenne közös nevezőre hozni, hiszen a felületes mozinéző is tudja, láthatja a magyar és az amerikai filmgyártás stílusbeli és főleg mondanivalóbeli eltérését, mely a két kinematográfia történelmi és társadalmi jellegéből adódik. De az „isteni szikra" — a szecessziós erkölcs és erkölcstelenség ábrázolása — két kontinens két különböző koponyájából is kipattanhatott. .. Brooke Shields, aki a századfordulón egy New Orleans-i bordélyházban felcseperedő kurtizánpalántát alakít, csupán 12 éves volt a forgatás idején. Nem csoda hát, hogy nagy port kavart fel a film. Brooke, a kislány, azonban csak mosolyog az egészen. Nem is érti, mit akarnak az emberek, amikor megszólják, hiszen az egész filmen át mindig van rajta valami (testszínű trikó, kisnadrág). Az pedig más kérdés, hogy a filmen minden jelenet a legeredetibbnek hat. ö ezt csinálja, hiszen színésznő! Ezt a kissé túlzott öntudatot egyensúlyozza némileg Brooke következő kijelentése, miszerint szívesen játszana egy Mickey Egér filmben is, ha az jó lenne. Igen, jó és rossz film, jó és rossz forgatókönyv. Hogyan is dönthetné el ő mogeíDe sebaj, mert ott áll mögötte a mama, akinek üzleti érzéke tökéletes és csalhatatlan, mindig megtalálja a módját, hogyan egyengesse lánya felfelé ívelő útját. A kis Brooke már 11 hónapos korában is „állt" a tévé felvevőgépe előtt. Bébipúdert reklámozott, mert szép, vidám és szófogadó gyermek volt. Terri, a mama, ekkoriban ismert fotómodell, biztosan azt mondta magában, semmit sem lehet elég korán kezdeni és gondoskodott róla, hogy a pici lány továbbra is pénzt keressen. Éppen az első fogai bújtak elő Brooke-nak, amikor mosolygós Colgate-Girl lett belőle és a plakátokon évekig fogmosásra intette az embereket. Ettől már valóban csak egy lépés volt a következő állomás, a Shampoo-Girl és kicsit később a Kekse-Girl. Tehát a (mama által) kitűzött célt A 12 éves Brooke mint reklámgörl, még mielőtt felfedezték a porno hatását súroló Pretty Baby film számára. A póz az égő cigarettával, egyáltalán ez az egész kép egyértelmű: szexszimbólum, vagy ha úgy tetszik, az Amerikában ijesztő méreteket öltő gyermekprostitúció szimbóluma. Csak New York-ban a rendőrség becslése szerint kb. húszezer 16 éven aluli otthonról szökött prostituált van, és mintegy 800 kerítő működik. Jelenet a „sikerfilmből1'. sikerült elérni: Amerika legfoglalkoztatottabb gyermekfotómodellje lett Brooke, évente pedig kb. 30 000 dollárt „hozott a konyhára". Sokan elítélik ezért a mamát, aki azonban továbbra is erélyesen állítja, igenis, volt az ő lányának is gyermekkora. Ő is játszott mackóval, szaladgált az utcán. Most magániskolába járatja New York-ban és gondoskodik róla, hogy a forgatások alatt elmulasztottakat a kislány mindenképpen behozza. Brooke legjobb barátjának tartja a mamáját... Ha azonban megnézzük a Pretty Baby című filmet, aligha emlékeztet majd minket a főszereplő, Brooke Shields, a régebbi amerikai filmek gyermekszinészeire, Ann Toddra vagy Shirley Templere. Mi lesz Brooke sorsa ezután a sikerfilm, vagy inkább csak különös kíváncsiságot ébresztő film után? Kap-e később is filmszerepeket, vagy tán elfeledik? Brooke azonban egész egyszerűnek tartja ezt a kérdést. Ha netán elfelejtenék, versenylovakat tart majd. Most mindenesetre dolgozni akar. Kedveli a színészetet és jó színésznőnek tartja magát. Ügy tűnik, minden kapu nyitva áll előtte: Rudy Durand rendező nagyon tehetségesnek tartja, Tilt című filmjében Brooke 15 éves teenagert alakít. A következő filmje a Wanda Nevada lesz, amelynek forgatására Peter Fonda készül. Egyelőre mégiscsak jól forgalmazott áru a mamája kezében. F- M. ^ már aligha találunk olyan lapot, amelyikben az a hír látna napvilágot, szép kövér betűkkel nyomtatva, hogy „három fejű, hat lábú bornyút ellett egy tehén“ vagy „egy asszony táltos fogú csecsemőt szült, aki világra jötte után három perccel messze hangzó tanult szóval megjövendölte a világ végét“... Ilyesfajta „kacsákat“ még lámpással keresve sem találnánk sehol. De: о tempore, о mores — változnak az idők, változnak az erkölcsök Mert a hírlapi kacsák korántsem haltak ki, csak tollazatuk, illetve „küldetésük“ változott, lett, hogy úgy mondjam „politikusabb“. Amint ezt a torgaui frottír-törpék esete is ékesen bizonyítja... Torgau város az NDK-ban, se kicsi, se nagy, különösebben semmiről sem nevezetes, ám 1975 októberében mégis az országos figyelem középpontjába került: új bölcsőde-óvoda komplexumot nyitottak meg, ami önmagában véve ma már egy szocialista államban nem szenzáció, ez azonban mégis az volt. Mert a tervező építész, a kivitelezők és a közvetlenül érdekelt oktatásügyi dolgozók, elsősorban az óvónők kéz a kézben keresztülvitték, hogy az az óvoda jobb, korszerűbb legyen, mint a hasonló, tipizált gyermekgondozási létesítmények. A kisebbnagyobb módosítások közül az országos figyelmet elsősorban a szép, tágas napozóteraszok és a pincében kiépített úszó- és pancsolómedencék keltették fel. S méltán, mert ilyen „fényűzést“ még sehol sem engedhettek meg maguknak az országban. S így érthető, hogy a torgaui óvodát még hónapok múltán is, időről időre újságírók, de főleg fotóriporterek keresték fel. 1976-ban az ADN hírügynökség lipcsei kirendeltségének fotósa, Waltraud Raphael vette lencsevégre a kitűnően működő, eszményien korszerű torgaui óvodát, s remek felvételeket készített az úszkáló, pancsoló és az egyforma, csíkos frottírköpenykékben szárítkozó apróságokról. Egy évvel később, 1977- ben az ADN (Allgemeine Deutsche Nachrichtendienst — Általános Német Hírügynökség) a sikerült fotókat a nagy nemzetközi hírügynökségek rendelkezésére bocsátotta, a következő szöveggel: A fotóriporternek nem sikerül minden egyes frottír-törpéről „barátságos arcot“ kapnia, de valamennyien kivétel nélkül boldogan, sőt lelkesen „nyilatkoztak“ a napi lubickolásról. A kicsik már tizenhat hónapos korukban kezdenek ismerkedni a vízzel, természetesen szakszerű felügyelettel, s hogy meg ne fázzanak, a gondozónők ilyen praktikus, egyforma frottírköpenykéket varrtak nekik. A lubickoló- és úszómedence bölcsődéseknek és óvodásoknak kellemes és hasznos lehetőséget kínál 27 fokos vízben a mindennapi fürdésre .. . Az ADN hírügynökség a torgaui frottír-törpék képét elküldte a minden évben Amszterdamban megrende-
