Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-11-10 / 45. szám
kesztyűt, lábbelit, sisakot, ruházatot. Rendszeresen ismertetjük velük a legfontosabb tudnivalókat. Ezeket mindenki ismeri. Újabban, szeptembertől, a mesterek szaktanfolyamra járnak, ahol külön tantárgy a munkabiztonság, a vezető beosztású dolgozók a tanfolyam befejeztével vizsgáznak. Mégsem titkolhatjuk, milyen gondjaink vannak. Például? Menjünk csak végig a csarnokokon. Könnyű lesz lencsevégre kapni olyan dolgokat, ami szigorúan tiltott a munkahelyen. A függőszalagok alatt védősisak nélkül dolgoznak, késfenés közben szórakoznak, a kesztyűket a szekrényben tartják, munka közben cigarettáznak, a kézi használatú gépek védőlemezét leszerelik, elővigyázatlanul dobják a húst, miközben a kést kezükben tartják . . . Nagy gondunk az alkohol. Köztudott, hogy a húsiparban dolgozók italozása nagymértékű. Talán, mert összefügg az étkezéssel is. Az alkohol már több esetben volt baleset okozója, sajnos a nők körében is. Becsempészik az üveget, vagy már úgy jönnek munkába, hogy ittak. Nem sokat segít a rendelet, miszerint tíz óráig nem lehet szeszes itaft venni. Előző nap megveszik, vagy a saját termésüket hozzák. Pedig nemcsak a szeszfogyasztás tilos, hanem mindennemű üvegtárgy behozatala a munkohelyre. Sajnos, az alkohol elleni küzdelmünk azért is eredménytelen, mert gyakran a mester, a csoportvezető a rossz példa. Éppen a napokban kellett két vezető beosztású dolgozónk felett pálcát törni. Csak sajnos egyszeri intézkedéssel nem oldjuk meg az italozás problémáját. Ebben nagyobb társadalmi összefogásra lesz szükség, hiszen nemcsak ezt az üzemet érinti. Az üzemlátogatás során meghallgattuk mindkét fél véleményét. Fotósunknak sem kellett keresni a hibákat, sem a dolgozók részéről, sem az üzeméről. így merültek fel bennünk azok a kérdések, amelyek joggal érintenek mindannyiunkat; ha már a sajnálatos baleset megtörtént, miért nem segíti a szakszervezet jobban a dolgozókat, hogy a hibát ne csak az ő számlájukra könyveljék el? Miért esnek el rendszerint a dolgozók a fájdalomdíj kifizetésétől? Az üzem vezetői jól ismerik a 120-as törvényt a szeszes italok fogyasztásának tilalmáról. Miért nem érvényesítik jobban, következetesebben, nagyobb szigorral a munkahelyeken? Kinek a törvénye ez? Hiszen ebben az esetben nemcsak a dolgozó testi épsége forog kockán, hanem munkájának minősége, munkatársi kapcsolatai, családi élete, ami szintén nem lehet közömbös a szakszervezetnek. A biztonsági előírások be nem tartása, a helytelen munkamenet, a munkafolyamatok pontos végzése ellenőrizhető, számonkérhetö . . . Csak egy valami nem kérhető számon; ilyen nyilvánvalóan: az egymás iránt érzett felelősség. Hogy a munkatárs ne legyen társ a vétségben, ne legyintsenek a hibák láttán, és ne adjanak alkalmat egymásnak a mulasztásra. Egy-egy szocialista brigádnak, alkoholellenes bizottságnak (itt ilyen is működik) sok mindennel kellene még tervét kiegészíteni, történetesen ebben az üzemben is. Szerencsére riportunk színhelyén az utóbbi időben nem történt súlyos kimenetelű munkaboleset, de ilyenért sem kell messzire mennünk ... A baleset a jegyzőkönyvben egy tárgyilagos megállapítás, a statisztikában egy szám — és utólag egy tanulság. Amit sokszor későn vonunk le. És még valami: Az új munkásnemzedéket öntudatos, a munkájához szocialista módon viszonyuló dolgozókká kell nevelni. Az idősebb munkásnemzedék a példa, a tiszta forrás, amelyből mindig meríthetünk. A munkaerkölcsnek nemcsak írásos hanem íratlan törvényei is vannak. Minden üzem vezetője, minden dolgozó felelős érte, hogy törvényeinknek aranyfedezetük legyen. MEGYERI ANDREA A híre megelőzte. Előbb jutott haza, mint maga a győztes, Bolgár Alica, a Jednota gútai (Kolárovo) csemegekészítő részlegének cukrászmestere, aki az október 9—12-e között Prágában lezajlott, cukrász- és vendéglátjHpari dolgozók nemzetközi vetélkedőjén két arany- és egy ezüstérmet nyert. A munkahelyén gratuláltunk neki és vallattuk, hogyan sikerült? k ©G [°)@[p© Dmiál ©(ö)(^fe(® IP© Ez rekordidő? Igen. Az első aranyat az ügyességi versenyben szereztem. Elém tették az alapanyagot a krémhez, a díszítéshez és a megsült tortalapokat is. A krém összeállításához húsz percet vehettünk igénybe, utána tizenhárom perc alatt kellett a tortát megtölteni, díszíteni, tálra tenni és felszeletelni. Nekem öt perc harminc másodperc alatt sikerült... A másik aranyat? Azt egy fantázia-tál elrendezéséért kaptam. Az őszi tál nevet viselte. Volt rajta szőlős szelet, gesztenyés golyó és többféle gyümölcs marcipánból. Kóstolóba is készítettem a zsűrinek a szőlős szeletekből, de azt a nagy igyekezetben a szállodában felejtettem Ékszerdoboz-variációk marcipánból? Erre kaptam az ezüstérmet. Tulajdonképpen csak egy marcipános dobozt kellett volna bemutatnom. De én hármat készítettem azzal, hogy majd a legsikerültebbet viszem magammal. Induláskor nem volt szívem itthon hagyni egyiket sem. A végén majdhogy egy sem ért célba belőlük. Amikor Prágában, reggel hatkor autónk a kongresszusi palota felé hajtott, elénk ugrott egy néni a járdáról. Fékcsikorgás és én kis híján marcipánpalacsintával nevezhettem be a versenybe Versenytársai ? Kilenc ország közel hetven versenyzője — szakácsok, cukrászok, pincérek, italkeverők voltak. Cukrászok tizennyolcán. Valamennyi versenyző között mindössze három nő volt. Még egy cukrásznö Magyarországról és egy szakácsnő Bulgáriából rajtam kívül. Hamupipőkének éreztem magam megannyi rangos hazai és külföldi Interhotel közismert doffitfSója között. Az első gratulálok? Feri és Alica, a tizenöt éves fiam és a tizenhárom éves kislányom voltak. Repülővel jöttek utánam, hogy itt, helyben „szorítsanak". Itt volt Prágában üzemrészlegünk vezetője is, otthon meg a többiek szurkolták, a kilenctagú kollektíva. közvetlen munkatársaim, akik segítettek és végigizgulták velem a körzeti, járási, kerületi, szlovákiai vetélkedőt és az országos döntőt. És a győzelem után? Az egész héttagú csehszlovák csapattal együtt csodáltuk végig az „Arany-Prágát". A patinás utcákat, a Lőportornyot, a Vencel teret, a Metrót. Ki-be szálltunk a földalatti egyik szerelvényéből a másikba, mint a pajkos gyerekek. Pihenőt az „U fleku” vendégfogadóban tartottunk. Óriás korsókban tették elénk a habzó sört. Nem is tudtam, hogy a barna sörnek ilyen ereje van... A sok szép élmény megért minden izgalmat, fáradságot, ami a készülődéssel járt. Külön ajándék száj momra, hogy novemberben jutalomútra indulunk, az egész héttagú csapat — Moszkvába. Ez lesz az első külföldi utam. Méghozza repülővel. Egyszer már neki kell bátorodnom, mert hátha sikerül a jövőben egy külföldi cukrászvetélkedőre is beneveznem Feljegyezte: J. HEGEDŰS MAGDA
