Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-11-03 / 44. szám
днищ f if ■Isorakoztak. Velük szemben a szülök, égek, rokonok, jóbarátok sokasága, így kezdődött a mustra . . . Ök mozdulatlanul álltak, féltő szempárok kereszttüzében. Aligha jutott valaki eszébe egy-egy régi, nagyapa énekelte dal, aligha gondolt bárki is a mesének ható történelemre, amikor a csallóközi parasztlegény, a prágai munkás, a liptói bojtár egy ezredben szolgálta a császárt; azt a valakit, aki számukra sokáig csak az obsitként kapott világháborús ferenc-józsefes emlékbögre festett figurája volt. Nem kortévesztés részemről, csupán alkalom a szembeállításra az idei katonaavató. Hatvan éve alakult meg az az állam, amely a munkáshatalmat teremtő Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására a fasizálódó Európa közepén polgári demokráciát hirdetett. Hadserege ennek is volt, ugyanazok a családok adták katonáit, akik a császáréit. A tőke hatalmának védelme volt a feladata, aminek képviselői ezt a szolgálatát is fölöslegesnek mondták a müncheni árulás utáni hetekben. Évfordulók esztendejét éljük, a rajtuk keresztül megrajzolható történelmi freskó vázlatának utolsó vonalát 1948 februárja adta, amikor igazi munkáshatalmat védő hadseregünk lett. Ebben az őszben az ő fiaikat is katonákká avatják. Esküt tesznek a nép, a szocialista haza védelmére. Felsorakoztak. Az alig másfél hónapos alapkiképzés meg keményítette arcvonásaikat, megváltoztatta tartásukat. Esküszöm . . . Oszolj! . . . Fiam, anyád nem jö hetett, de itt van Éva .. . Megváltoztál kisfiam . . . Nézd, Józsikát is elhoztuk! . . . Találkozások néhány hét után. Családias ez a katonaavató ősz. DUSZA ISTVÁN 1. így kezdődött 2. A dísiemelvényen foglalt helyet Vasi! BiTak, a CSKP KB titkára, Benyó Máté, a SZNT alelnöke, ezúttal mint szülők. otó: Huszár Tibor 3. Egy ellesett pillanat 4. Az eskü perceiben 5. Az első üdvözlés
