Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-10-20 / 42. szám

KICSIK ES NAGYOK Erzsiké nem fér a bőrébe a játszótéren. A mászórúd tetejéről kis híján egy legényke nyakába ugrik, hajszálon múlik, hogy neki­szalad a hintának, a homokba csörtet, botlást színlelve elesik, meghemperedik, s esze ágá­ban sincs talpra állni. — Kislányom, nyughass már öt percig! Kelj föl szépen, tisztítsd le a ruhádat és ne csapj olyan lármát — csititja édesanyja. >— De mikor én úgy szeretek a homokban ugrálva kiabálni. — Arra is gondolhatnál, hogy a nénik és bácsik pihenni jöttek ide, nem azért, hogy a te ordibálásodat hallgassák. Nézd a többi gye­reket, milyen szépen játszanak. — Könnyű nekik — vág vissza Erzsi —, ők nincsenek egyedül. Nézd meg, mama, annak a hosszú hajúnak is van testvére, azok ikrek, ha nekem is lenne testvérkém, nem unatkoz­nék. Milyen jó volna! — ragyog fel az öt­éves kislány szeme. — Ugye holnap veszel egyet? — Most nem lehet, csak a jövő héten kapok fizetést. És hagyd már abba ezt a szamársá­got, indulunk haza, apuka vár — megragadja a gyerek karját és húzza maga után. Erzsiké kelletlenül lépked a hosszú úton. Váratlanul kitépi magát anyja kezének szorításából. — Margit néni — szalad a messziről mosoly­gó asszony felé — te már kaptál fizetést? Miért, bogaram? — Hogy kölcsönözhess anyunak pénzt, ve­gyen nekem testvérkét, mert ö csak a jövő héten kap fizetést, és én úgy, de úgy félek, hogy addigra elfogy, s nekem megint nem jut! SZERETNÉK RÁTALÁLNI Huszonnyolc éves, 170 cm magas, barna hajú érettségizett, nem saját hibájából elvált asszony, ezúton keres nyolcéves kisfiának apu­kát, magának pedig hű élettársat harmincöt éves korig, aki hozzájuk költözne. Komoly szán­dékú, alkoholt nem ked­velő férfi levelét várja. Jelige: „Nem fogsz csalódni." Harmincnégy éves szAraz pál családtalan, elvált asz­­szony a nyugat-szlováki­ai kerületből ezúton sze­retne hasonló sorsú, ér­telmiségi férfival meg­ismerkedni negyvenéves korig. Jelige: „Gyermek.” Harminchét éves, édesanyjával falun élő, gazdaságban dolgozo, kis testi hibás legény­ember ezúton szeretne becsületes, szolid, meg­értő lánnyal megismer­kedni harmincéves ko­rig akivel megoszthat­ná bánatát és örömét. Jelige: „Szeretnék már én is boldog ember len­ni.” D. KOZMA ELZA Szülőknek nevelésről .Nem bírom már ezt az örö­kös nyafogást! — fakad ki jo­gosan sok anya Néha egysze­rűbbnek látszik egy-egy hirte­len dühkitörés lecsillapítása, mint a gyermek szüntelen nya­­fogásának végighallgatása, mert akar valamit, amit nem kaphat meg; nyaggat, mert tenni akar valamit, amit nem engedhetünk meg neki. Nyafog ... már nem is tudjuk, hogy miért nyafog. Bizony ez nem jó sem nekünk, sem a gyermeknek. Hogyan is lett ilyen nyafogóssá? Hányszor tiltunk meg valamit (esetleg fe­leslegesen), de aztán engedünk a nyaggatásnak, s végül a gyer­mek mind többször használja ezt a „fegyverét”. Esetleg a fel­nőttek is egyre siránkoznak, elégedetlenkednek a családban. Vagy magányos: se testvére, se olyan mamája nincs, aki együtt játsszék vele. Unatkozik, mert csak ide-oda tologatják a csa­tában, nincs helye, pajtása — tehát nyafog, hogy foglalkozza­nak vele. Szomorú valamiért... és még számos oka lehet an­nak, ha a gyermek nem élénk, vidám. Próbáljunk rajta segíte­ni : legyünk következetesek és nyugodtak bizonyos tilalmak betartásában, teremtsünk szá­mára baráti kört, engedjük ked­ve szerint játszani — és le­gyünk vele minél többet. Kényeskedik — rendszerint akkor, ha a szülei is ott vannak. Túlzottan érzékeny lesz, ha édesanyja túlságosan aggodal­maskodó, ha észrevehetően fél­ti gyermekét. Természetesen ko­molyan kell venni — de agyon­dajkálni, dédelgetni és félteni nem szabad! Bizonyos „veszé­lyekkel” (fűtőtest, a játszótéri esetleges leesések és vetélkedé­sek stb.) a kicsiknek is megkell ismerkedniük, hogy helyes ma­gatartás alakulhasson ki ben­nük velük szemben. Nehezen barátkozik — több­nyire az egyke vagy az első gyermek. A családban a kelle­ténél többet foglalkoznak vele, és nem hagyják, hogy ő köze­ledjen a felnőttekhez vagy a ve­le egykorúakhoz. Ez két irány­ban is károsan hat. Azt képzeli, hogy ő a világ közepe és önző­vé válhat Nem tanul meg sem egyedül foglalatoskodni, sem másokhoz kedvesen, közvetlenül közeledni. Társtalan. Főleg az első gyer­mek, akit még a széltől is óv­nak. Ha a többiekkel játszik azok elveszik a játékait, és c sírva szalad a mamához. Ilyen­kor ne mondjuk neki: inkább játsszál egyedül! mert nem szokja meg a gyermekközössé­get. Előbb-utóbb úgyis megtanul viselkedni, megvédeni jogait. Előfordul, hogy öt-hatéves kis­fiú kerüli a fiútársaságot — ilyenkor barátibb kapcsolatra van szüksége az apával. Mindent elfelejt! A gyermek elsősorban utánoz. A feledé­keny, szórakozott, rendszerte­len, esetleg különféle jókat ígér­gető, de mindezt be nem váltó szülő „példája”, feledékenysége felmentés a gyermeknek is. Ho­gyan vessünk véget feledékeny­­ségének? Következetesen kér­jük tőle számon a megbízások teljesítését, napi rendszeres fe­ladatai elvégzését. Ösztönözzük minél nagyobb önállóságra, és ha a javulás útjára lép, ne fu­karkodjunk a dicsérettel. EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN Hogyan előzzük meg a dadogást? A dadogás (balbuties) súlyos be­szédhiba. Abban nyilvánul meg, hogy a beszéd folyamatosságát megtörik a kemény szókezdések, a szótagok gyors kimondani akarása és ismétlése. A szemlélőnek úgy tűnik, mintha a dadogó nem tud­ná kipréselni magából a szavakat. Egyrészt például határozatlan han­got hall, amely erősödik, míg szó­tag vagy szó iesz belőle, másrészt a dadogó ember ismételgeti a kez­dő szótagokat, mintha felkészülne a beszédre. Ezek a jelenségek a beszédhiba súlyosságának megfe­lelően eltérő rezgésszámban ismét­lődnek beszédében. Ez a zavar el­sősorban a folyamatos beszédben fordul elő, a begyakorolt szöveg el­mondásakor általában nem észlel­hető annyi hiba. A dadogó hibáit nagyobbrészt tudatosítja, igyekszik nehézségeit leküzdeni, de nem si­kerül neki. Ellenkezőleg: az ilyen igyekezet több kárt, mint hasznot hoz. A dadogó arcán gyakran je­lenik meg az a jellemző feszült ki­fejezés, amelyet az izmok mimikái játéka és a végtagok mozgatása kí­sér, mintha a beszédben ezzel akar­na javítani. A dadogás okát a múltban fo­kozott feszültséggel, a beszélőszer­vek tónusával magyarázták, illetve magában a nyelvben keresték. Csak később hozták összefüggésbe a nyelvi szervek rossz koordinációjá­val, amely a központi idegrendszer­től függ. A beszédhibának tehát funkciós háttere van, amely a neu­rózisokhoz tartozik. Az idegrendszer nem dolgozik megfelelő biztonság­gal és kevésbé ellenálló. A dado­gás kezdete tehát belső indítékok­ból fakad — az idegrendszert te­kintve alkalmatlan külső megterhe­lés. Mivel ezek a külső feltételek bizonyos mértékig meghatározzák a beszédneurózis létrejöttét, tudatosí­tani kell őket. A dadogás első je­lei általában két és fél—négyéves kor között mutatkoznak, azaz akkor, mikor a nyelv gyorsan fejlődik. Ezen­kívül néhány észrevehető jelenség befolyásolja a dadogást. Ilyen a félelem, a balkezesség kiküszöbö­lése, túlméretezett követelés. Ä fe szültség, a stressz-szituációk a gye­rek Közvetlen környezetében vagy о hibás beszédminta is előidézhet da­dogást. Az okok ismeretében kitűnik, ho­gyan kell megelőzni ezt a beszéd­hibát, vagy ha má( bekövetkezett, hogyan kell helyrehozni. A fő kö­vetelmények a megelőzésben és el­távolításban közösek. Fontos a gyer­mek számára a nyugodt és érzel­mileg kiegyensúlyozott környezet Nem szabad őt lebecsülni, vagy ne­vetségessé tenni, mert a kudarc to­vább súlyosbítja betegségét. Bo­nyolítja is: Például magányos, fé­lénk lesz, elszigetelődik a többiek­től és kisebbrendűnek fogja magái érezni. A dadogás első jeleinek fel­fedezésekor próbáljuk szabadon é< nyugodtan elismételni a kritikus sza­vakat, szótagokat, és ne követeljük hogy a gyermek utánozzon minket A gyereknek nem szabad észreven­­nie, hogy kijavítják őt. A hosszabb ideig tartó dadogás jelenségeinek gyógyítása szakember — fonetikus, logopédus, gyermek­pszichiáter feladata. A legfontosabb azonban a megelőzés. Biztosítsunk gyermekünknek olyan nyugodt, örömteli környezetés életfeltételeket, amelyekben az ilyen rendellenesség nem alakul ki. PhDr. Viera NÁDVORNÍKOVÁ 66 Kedves Fiatal Olvasóink! Nagy nyári játékunk, mely­nek sikerét sok ezer levél bi­zonyítja, végétért. Nem ma­radt más hátra, csupán az utolsó fordulók nyerteseinek kisorsolása. Kísérjétek hát fi­gyelemmel következő, 43. szá­munkat is, melyben a 14. és 15. forduló szerencsés nyer­teseinek névsorát közöljük! A 12. forduló kérdésére a helyes válasz: az LGT nagy­lemeze a BUMM! Nagyle­mezt nyert Méry Attila du­­naszerdahelyi (Dun. Streda), Török Ibolya tornaijai (Safá­­rikovo) és Jánó Géza nagy­­födémesi (Ver. Ofany) olva­sónk. Magnetofonszalagot pe­dig Koczák István Perbenyík­ből (Pribeník). A 13. forduló megfejtése: a Sprint együttes száma A postakocsi. Egy-egy nagyle­mezt küldünk Jakab Tibornak Ipolynyékre (Vinica), a Dórák. testvéreknek Nagydarócra (Vef. Dravce) és Széplaki Lászlónak Nagybalogra (Bl­­hovce). Magnetofonszalagot nyert Birsalmai Katalin bősi (Gabcíkovo) olvasónk. A szerencsés nyerteseknek gratulálunk. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom