Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-10-13 / 41. szám
haladta a korábbi otthoni bevételeket, a fogadó országok sokkal alacsonyabb béreket biztosítottak számukra, mint saját állampolgáraiknak. Életkörülményeik is siralmasak voltak, általában barakktáborokban laktak, s nem oldották meg az időközben odaköltöző családtagok iskolázását, szociális ellátását. A francia kormány például tízezer frank »végkielégítést“ és ingyenes hazautazást ígért az állástalan vendégmunkásoknak, hasonló ígéreteket tett a nyugatnémet kormány is. Ám csak igen kevesen éltek a felkínált lehetőséggel, hiszen a vendégmunkások hazájában még kilátástalanabb volt a helyzet. Időközben azonban megváltozott a vendégmunkások megítélése is Nyugat-Európában. A kormányok meglepetéssel vették tudomásul, hogy az elbocsátott vendégmunkások munkahelyét a hazai munkaerő nem hajlandó betölteni, a piszkos munka még a munkanélküliség idején sem jelent vonzerőt. így aztán már nem erőltetik a vendégmunkások hazatérését. MAJD A ROBOT? A szakszervezetek mind élesebben és határozottabban harcolnak a munkanélküliség megszüntetéséért, s igyekeznek a kormányokat határozott cselekvésre, hathatós intézkedések meghozatalára ösztönözni. 1978 áprilisában tizennyolc nyugat-európai szakszervezet mozgósította tagjait munkanélküliség elleni akcióra. A maga nemében példátlan nemzetközi megmozduláson mintegy negyvenmillió szakszervezeti tag tiltakozott sztrájkkal és tüntetéssel a munkanélküliség, valamint a nemzetközi trösztök ellen. Átmeneti enyhülést hozhat a feszült munkaerőpiacon a munkaidő csökkentése, a műszakszámok növelése, a tankötelezettség meghoszsrabbitása, a nyugdíjkorhatár leszállítása, a beruházási tevékenység élénkítése, a kormányok által anyagilag támogatott közmunkaprogramok. Ezek az — egyelőre csak tervezett — intézkedések azonban csak tüneti kezelést jelenthetnek, csak ideig-óráig mérsékelhetik a munkanélküliséget, ugyanis a gyökerek túl mélyek ahhoz, hogy néhány átmeneti, látványos »húzással“ fel lehessen számolni a krónikus és egyre mélyülő munkanélküliséget. A technikai haladás — az automatizálás, illetve a félautomatizálás — a tőkés társadalomban a jelek szerint a munkahelyek számának rohamos csökkenésével jár együtt. A műszaki fejlődés okozta foglalkoztatáscsökkenést — más néven technológiai munkanélküliséget — csak egy esetleges nagyon gyors gazdasági növekedés tudná ellensúlyozni. Erre azonban a tőkés világban belátható időn belül nincs kilátás. Ma már az ipari robotok a tudományosfantasztikus regények oldalairól átkerültek a mindennapi termelésbe, felhasználásuk különösen az USA- ban terjed, de Nyugat-Európában is egyre növekszik a programozható robotok száma. A tőkés tulajdonos azért is kedveli az ipari robotokat, mert azok nem sztrájkolnak, nem követelnek béremelést... Ш AVILAü ^ Bűvös szám a hetes, mindig is az volt, sokféle nép annak vallotta. Még felsorolni is felesleges: a teremtés hét napja, a Hold hét fázisa, a hétszer huszonnégy óra alkotta hét. Nyilvánvaló, hogy a hetes szám mágikus értékű, az volt a babiloni és az egyiptomi csillagászok számításaiban, az a középkori arab és zsidó számtudományban, a kabalában, az a Bibliában — gondoljunk a hét fő bűnre és a Szűz hét örömére, Salome hét fátylára —, de így volt ez a Keleten mindenütt: a Buddha erényeinek száma is ugyanennyi. Talán épp ezért kelt gyanút a bűvös-mágikus hetes szám: heten hetedhét ország ellen? Miért éppen ennyien vannak? De ha az ókori világ hét csodáját halljuk említeni, emlékeinkben kutatunk: nem találhatnánk egy nyolcadikat, egy sokadikat? A hellenizmus óriási szellemi birodalmában, majd a nagyon Is valóságos és egységes római birodalomban minden tanult ember emlegette már a múlt és a jelen hét csodáját. A sorrend ingadozik, de a lényeg változatlan. A hét csoda a következő : Szemirámisz függőkertjei Babilonban, Artemisz szentélye Ephezoszban, az olympiai Zeusz-szobor, Mauzolosz király síremléke egy kisázsiai városban, Halikarnasszoszban, a rodoszi kolosszus, a Pharoszsziget fogalommá vált világítótornya Alexandria kapui előtt, végül az egyiptomi piramisok. „Nabuko” függőkertjei Vagyis: öt óriási építmény és két gigászi szobor. Nincs közöttük apró, leheletfinom csoda, törékeny etruszk váza, remekmívű tőr, nincs közöttük olyan, valóságos mércével mérhetetlen, tollpihe-csoda, amilyen Mona Lisa mosolya, egy kis méretű, barnás-vörhenyes képen. Az ókori világ hét csodája tehát mind monumentális. Közelebbről tekintve azután némelyikről meglepő dolgok derülnek ki. Van egy kis baj mindjárt Szemirámisz függőkertjeivel. A történelmi adatokból kiderül; hogy a királynő valódi neve Samurramat, a Szemirámisz görögös névalak. Azután nem ez a valóságos királynő, ez a babiloni Kleopátra emeltette a csodakertet aládúcoló oszlopsorokat (810 és 806 között, „visszafelé” számlálva az éveket, hiszen a hagyományos időszámítás előtt vagyunk). Kései utóda, a Bibliából ismert Nabukodonozor volt a nagy építő, eredeti nevén Nabu-kudurriuszur, e néven is a második (604—562), aki a Biblia lapjain is szerepel: 6 vette be Jeruzsálemet, 6 hurcolta el lakóit a babiloni fogságba. Ezek után hagyjuk most azt a fordulatos szerelmi históriát is, amelyet görög történetírók jegyeztek fel a szép Szemirámisz-Samurramat drámába illő sorsáról: miként szerette meg a legendás Ninus király, Ninive alapítója, miként akarja elcserélni tulajdon leányára, amiért azután Szemirámisz férje, Oannész (aki sohasem létezett) megölte magát bánatában. Dávid király és Uriás, a hadvezér története rokon vonásokat mutat, jól tükrözve a bibliai hagyomány korábbi keleti gyökereit. Tehát a függőkertek. Ezek a polinokra épített, lépcsőzetes kéjparkok, mindenféle csodás növénnyel, virággal és állattal, Babilon városában álltak, de hogy egyedüli csodái lettek volna az első keleti világvárosnak, abban a régi történetírók sem voltak bizonyosak. A bizánci Philón és neves elődje, Hérodotosz, egyként a babiloni tornyot nevezi világcsodának. Igen. Bábel tornya ez az „égig érő” építmény. Eredeti nevét is tudjuk, a káldeusok sémi szavával így hangzott: Etemenanki, magyarul „az Ég s Föld alapjainak háza”. De a görög hagyomány még csak nem is a kettő, a függőkertek és a torony között ingadozott, szóba jöttek még a Babilont kerítő hármas erődrendszer gigászi falai is. Harci kocsik száguldoztak rajtuk, akár a kínai Nagy Falon, amely éppígy megérdemelné, hogy világcsodának nevezzük. Diodórosz történetíró nyomán 365 stádiumra vagyis 90 kilométerre teszik a hármas gyűrű hosszát, ami nehezen hihető, hiszen a mai London kerülete ennyi. Mondják, végül Sztrabón, a földrajztudós munkája állította a torony a sáncok és a függőkertek közül az első helyre „Szemirámisz kertjeit”. És ha Szemirámisz szerepe legendás is, a kertek igenis léteznek; 1899 után a német Koldewey tárta fel maradványaikat. Kőoszlopokra fektetett rugalmas pálmagerendák alkották a kertek alapját. Kocsik, taligák ezrei hordhatták éveken át a termő humuszt erre az „aljazatra”, amelyben azután gyökeret vertek a pálmafák, sőt meg is lehetett művelni a csodakertet, hiszen ekével is felszántották a földjét. Alant, az oszlopsorok között hűvös Sétányokon közlekedtek a járókelők. Monumentálisnak tehát monumentális volt ez az óriás park, de végül nemcsak ezért esett rá az ókoriak választása. A műben rejlő újszerűség a megvalósítás ötletessége ötvöződött a méretek lenyűgöző voltával. (folytatjuk) 5
