Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-24 / 4. szám
HELENA BECHLEROVA Hogyan mentette meg Nyuszi a Hóembert Nyuszi otthon ült és unatkozott. „Mit csináljak ma? A kismacskákkal már ródliztunk, síztünk az erdőben. Hóembert is építettünk.“ Gondolkozott, gondolkozott, és ekkor eszébe jutott a kakashinta, amelyik a kismacskák kunyhója mellett áll. Nyuszi megörült: — Elmegyek Cilához és Cilihez, hintázni hívom őket. Jó melegen felöltözött, és elfutott a pajtásaihoz. Cila az udvaron éppen fát vágott. — Szervusz, Cila, gyere hintázni! — ajánlotta Nyuszi. — Hát nem látod, hogy el vagyok foglalva? És mit gondolsz, Cili jönne? — Nem, nem megy. Lángost süt — mondta Cila, majd felnyalábolta a fát, és beszaladt a házba. „Kivel libikókázhatnék? — töprengett Nyuszi. — Hívjam talán a kecskegidát?“ Egy lépést sem tehetett még, amikor valaki rászólt: Nyuszi, akarod, hogy libikókázzak veled? szi. Ki szól hozzám? — csodálkozott Nyu-Én vagyok az, a Hóember. Nyuszi megfordult. A Hóember a kerítés mellett állt az árnyékban, mert borzasztóan félt a napsugaraktól. Szörnyen szeretett volna a hintához menni, bár még soha életében nem libikókázott. Hát tudsz hintázni? — kérdezte Nyuszi. Menjünk, próbáljuk ki! — ajánlotta a Hóember. — Gyerünk! — mondta Nyuszi örömmel. A hinta egyik végére Nyuszi ült, a másikra a Hóember. Várta, várta Nyuszi, mikor fog a Hóember fölszállni, de az meg sem emelkedett, mintha csak odafagyott volna. Nyuszi pedig nem tudott lefelé ereszkedni, csak ült a hintán, a mancsát lóbálta: Hé, Hóember, repülj fölfelé! — Hogy is szállanék, hiszen nehezebb vagyok nálad! Ugorj! Lökd fel magad! — Engem senki nem tanított meg ugrani bánkódott a Hóember. Míg a hintán ültek, a déli nap forrón sütni kezdett, de olyan erővel, hogy a Hóembernek vízcseppek hullottak le a homlokáról: köp, köp, köp... Nyuszi azt hitte, hogy a Hóember sírva fakadt. Hát egyszeresek a Hóember fölfelé szállt, Nyuszi meg ment lefelé; és megint fel-le, fel-le, egykettő, egy-kettő! — És... egy! — kiáltotta Nyuszi, miközben fölfelé szállt. — És... kettő! — kiabálta még hangosabban a Hóember. Közben nem vette észre, hogy patakokban folyik róla a víz. — Hű, milyen meleg van! — folytatta, és fent maradt a levegőben. — Hé, miért nem jössz le? — csodálkozott Nyuszi. — Nem tudok — kesergett a Hóember. Valószínűleg eltört a hinta! Nyuszi a hinta alá nézett és felkiáltott: — Ejha! Miért van alattunk annyi víz? Csupa lucsok lett a mancsom. És nyomban rájött, hogy mi történt. Leugrott a hintáról, segített a Hóembernek leszállni, és egy fa alá vezette. A Hóember végignézett magán, és igencsak elszomorodott : — Soha többé nem ülök fel! Olyan sovány és kicsi lettem .. . — Ne bánkódj! — nyugtatta Nyuszi. — A hinta nem bűnös, csak a napocska vétett. Nézd,' milyen ragyogó, fényes, és mennyire süt! Ezért kezeltél olvadni. A kismacskák az ablakból látták, hogy a Hóember bajba került, és kiszaladtak hozzá. Aztán mind egyszerre nekiláttak, hogy rendbehozzák. Estére már úgy állt ott a Hóember a kerítés mellett, mint azelőtt: kövéren, tekintélyesen. — Jó dolog, ha igazi barátaink vannak — gondolta magában, fogta a seprűjét, és nekilátott, hogy a kunyhó melletti ösvényt megtisztítsa a hótól. TÓTH ELEMÉR versei: Lányok, fiúk A lányok, a lányok, ravaszkodó kicsi virágok. A fiúk, a fiúk, csacsin lovagolnak, dirmegnek-dörmögnek, sokat dohognak. Kisegér, kiscica Kisegér, kisegér cin-cin eleven, idefut, odafut, lyukat rág a szvetteren. Kiscica, kiscica miú, kesereg, hol vegyen pamutot, tűt, cérnát meg egyebet. Киске Kívánság Egyedem-begyedem, tengeren, hegyeken repüljön a szoknya, piruljon Piroska, Egyedem-begyedem, minden falevelén napsugár lobogjon, Katóka táncoljon. Egyedem-begyedem réteken, tereken álljanak virágok, tarka ruhás lányok, Egyedem-begyedem, szálljon a szeleken az öröm közétek, picinyke tündérek, Grönlandon Grönlandon a piacon, fókát árul minden hajadon. Grönlandon a piacon, ki fóka, ki hajadon. Bars Sári fordítása KEDVES GYEREKEK! Árnyjáték ez, amit a képsorokon láthattok. Olyan játék, amelyet bárhol, bármikor eljátszhattok egyedül, vagy barátaitokkal, s ha jól elsajátítottátok, akár egy egész mesét illusztrálhattok ilyen formában. Ha egyedül nem tudnátok megoldani, kérjétek meg idősebb testvéreiteket, szüléiteket, esetleg a tanító nénit, segítsen nektek. Kedves Gyerekek! Írjátok meg, ha valamelyik mesét sikerült eljátszanotok, címünkre: NÖ szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Martanovicova 20.
