Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-09-14 / 37. szám

A BURUNOUK ÉS A MEDVE A burunduk kicsiny, mó­­kusnyi nagyságú állat, amely a szibériai és a távol-keleti tajgákon él. Minden burun­duk bundáján hátul öt fe­kete sáv látható. Vajon ho­gyan került oda? A szibériai és távol-keleti népek legen­dái számos választ adnak e kérdésre. Ezek egyikét Vla­gyimir Szangi nyivh író je­gyezte fel. A Diafilm Gyár ennek alapján R. Bilinszkaja rajzművésznö illusztrálásával készített mesefilmet. A burunduk bundájáról va­laha hiányoztak a csíkok. Szőre rozsdabarna volt. A fé­lénk állatka egyedül, barátok nélkül élt. Mindenki bántot­ta. A róka és a hermelin meg akarta enni a burundukot. Hanem ő elhatározta, hogy barátot keres. Akkor majd fél tőle a róka és a hermelin is. Elindult a burunduk az er­dőben barátot keresni. Egyik fáról a másikra fu­tott, bokortól bokorig ugrált. Végigszaladt az avaron, ke­­resztülugrott az éren. Hirte­len egy alvó medvét látott. A burunduk cibálni kezdte a medve fülét. Addig költö­­gette, míg végül felébresztet­te: ..Medve, legyél a bará­tom” — szólt hozzá. ..Ugyan miért?" — így a mackó. „Együtt gyűjtünk mogyorót, bogyókat, együtt fogunk han­gyákat.” „Azt mondod, mo­gyorót? bogyókat? hangyá­kat? Rendben van, legyünk barátok" — mondta a med­ve. A burunduk egyszer csak találkozott a hermelinnel, örült a hermelin: „Na, most megeszlek" — kiabálta. A burunduk azt mondta: „Az én barátom a medve." A hermelin megijedt, bebújt egy odúba. (folytatjuk) ©йоэомо, (ЗММЬёйО raggal Elmúlt a nyár, a nagy kirándulások. A rég látott szülői ház képe még elevenen él bennünk. Fényképek őrzik az emlékeket: fiunk fűzfasípot fa­rag, nagyanyó kendőt köt kukorica hajból a babának, aztán együtt dú­dolja unokájával a Csicsijja, babáját, ringatják a nagyapa faragta böl­csőt. A kockaház lakója gyermekkorát álmodta vissza. Játszott. Azokat a játékokat, melyeket még mezítlábas korában. Azután hazatért, az emlékzsákkal a vállán. A zsák azonban, ha kincseiben nem gyönyörkö­dünk újra, meg újra, kiürül. Gyermekeink legbecsesebb öröksége elvész. Ismerve olvasóink ügyességét, versenyző kedvét, az idei év elején népi gyermekjáték-gyűjtő versenyt hirdettünk. Célunk, hogy a GYER­MEKEK NEMZETKÖZI ÉVE alkalmából 1979-ben az összegyűjtött, fel­hívásunk alapján elkészített játékokból kiállítást rendezzünk. Szakemberek irányításával kezdjük el az eszközös gyermekjátékok készítését, hogy az édesanyák, nagymamák, pedagógusok, nagyapák, nő­szervezetek, éneklőcsoportok, kézimunkakörök, óvodáink, iskoláink rész­vételével így is hozzájáruljunk a GYERMEKEK NEMZETKÖZI ÉVE megünnepléséhez. Kérjük kedves Olvasóinkat, levelezőlapon vagy levélben jelezzék rész­vételüket versenyünkben, hogy segíthessünk, tanácsot adhassunk a játé­kok elkészítéséhez, amelyekkel hagyományainkat nemcsak felújítják, ha­nem a gyermekek kezébe is hasznos játékokat adnak. Ezáltal szorosabbá válhat a szülők és az iskola, a családon belül a nemzedékek kapcsolata. Levelükön tüntessék fel versenyünk címét: “SÍPPAL, DOBBAL, NÄDI HEGEDŰVEL" Kedves Gyerekek! Harmincegyedik számunkban azt kértük, írjatok le olyan népi gyermek játékokat, amelyeket szüléitektől nagyszüleitektől tanultatok. A legér dekesebb változatokat Asszonyi Eme se nagykaposi (Vef. Kapusany), Má té István, gicei (Hucin) és Szabó Adrianna csilizradványi (Cil. Radvan) tanuló küldte be, az ő játékaikat folyamatosan közöljük. Menta, menta. A gyerekek párosával szembeáll­­nak, a szemben levők kezüket ke­resztben összefonják. Két nagyobb fiú felemel egy kistfányt, oki a fiúkra támaszkodva a kezeken lépeget. Az a pár, amelyiknek a kezén már át­lépett a kislány, előreszalad és ismét kezet fog. Játék közben énekelnek: Menta, menta, fodormenta, melyik a mi lányunk? A legszebbik, a legjobbik, sárga bodor hajú. Ne tűrd, ne tagadd, látom kis vásárba, nagy vásárba piros álmát árult. Ettem is belőle, Noha vettél, noha vettél, csak legyen a tied. Az ének végén a kislányt az vált­ja fel, akinek a kezén megállt. (Be­küldte: Szabó Adrianna) Most pedig találós kérdés megfej­tése lesz a feladatotok. — Hová, mégy. te tekergős-facsargós? — Mi gondod rám, furat os-lyukatos, mikor még a farkom is aranyos? Vajon kiknek a beszélgetését hallgattuk ki? Éjjeli bátor, házi herceg. Melyik lehet ez a két állat? Megfejtéseteket küldjétek be cí­münkre: NÖ szerkesztősége, Marta­­novicova 20., 897 36 Bratislava. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom