Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-24 / 4. szám

, IFJÚ . LSZEMMELJ Beszéljünk a szerelemről „őszinte" vallomások. Négy nő: Ne nevessen ki, de nem lehet egy fiú­val hónapokig járni anélkül, hogy ne tör­ténjen köztünk semmi. Ha a srácom megcsalna, nem tudnék öngyilkos lenni. Ilyen gyagyaságok csak a mesében léteznek. Nem akarok vénlány maradni, mint a mutterkám. Egy elvált asszonyra mégis másként néznek, mint egy lányanyára. Ja, a szerelem? Nem emlékszem, hogy valaha is szerelmes lettem volna. Azt hi­szem, egy olasz, jugoszláv vagy cseh fiú­val nem is tudnék ilyesmiről beszélgetni. Négy férfi: Imádom a modern bigéket. Ha fizetek nekik egy puncsot, vodkát, szívesen el­jönnek velem akárhova. Harmincéves koromig kétszer nősültem. Nem probléma manapság a válás Gye­rektartást fizetni néhány kölyökre, kutya füle, csak jól keressen az ember. Kérdezem én, milyen ember az, aki a felesége mellett nem tart magának egy­két belevaló csajt? Még ezek a vén tyúkok is mennyire odavannakI Azt képzelik, az ember le­­ütteti miattuk a púpját, amikor fiatal dögök között is válogathat. Az itt leirt vélemények 18—25 éves nőktől és 30—50 éves férfiaktól származ­nak, akik mint szülők, munkatársak ma­gánügyeiket szellőztetve megfertőzik a fiatalabb korosztályt, összerombolják a szerelemről alkotott szép elképzeléseiket. S ha valamilyen probléma adódik, ők azok, akik legjobban méltatlankodnak, megfeledkezve arról, hogy a rossz példák tőlük erednek) Németh Márta, Mad KEDVES OLVASÓINK! A HOZZÁSZÓLÁSOK KÖZLÉSÉT EZZEL BEFEJEZZÜK. KÖSZÖNJÜK, HOGY ANKÉTUNKAT FIGYELEMMEL KÍSÉRTÉK. LEGKÖZELEBB A BESZÉLJÜNK A SZERE­LEMRŐL ANKÉTZARÓ ÍRASAVAL JELENT­KEZÜNK. Hány családban mondják el ezekben a napokban: Kisgyerek kis gond, nagy gyerek, nagy gond! Hányszor ül le a család megbeszélni a tizenöt éves fiú vagy lány gondját, a pályaválasztást, hiszen ebben a korban a gyermeknek még inkább csak vágyai, álmai vannak, mint határozott elképzelése, így mindenképpen szükség van a szülők tanácsára is. Csakhogy gyakran előfordul még, hogy a szülő gyermeke pályaválasztásából presz­tízskérdést csinál, s nem a gyermek képességei alapján dönt, hanem saját vágyait, be nem teljesült álmait igyekszik gyermekén keresztül megvalósítani. A pedagógus tanácsát semmibe veszi, főleg akkor, ha az gyermekének valamilyen szakmunkásképző intézetet, iparitanuló-iskolát ajánl. Talán felesleges megjegyezni, hogy a pályaválasztás valóban nem kicsiség, hogy egy életre szól, s ezen állhat vagy bukhat a gyermek jövője. Ugyanúgy az is közismert tény, hogy ebben a korban — tizenöt, sőt tizennégy évesen — teljes mértékben nem lehet a gyerekre hagyni a döntést. De ráerőszakolni sem szabad valamilyen szakmát, hivatást, mert bármennyire szép például az orvosi szakma, hivatássá csak megfelelő hozzáállással nő, anélkül pedig örök teherré zsugorodhat. Oktatni nem akarunk senkit, csak a szerintünk legmegfelelőbb formát ajánljuk: a pedagógus és a szülő közös megbeszélés után lássa el tanáccsal az érdekelt gyer­meket, felfedve előtte több lehetőséget is, de mindig becsületesen feltárva egy-egy szakma előnyeit és hátrányait is. Mert nem elhanyagolható tény a nemzetgazdaság érdeke sem, amelyet viszont a pedagógusnak kötelessége ismerni. Az új tanévben egyébként már a szakmunkásképzés is érettségivel zárul. A valamikori „inas" minősítés tehát távol esik a mai ipari tanulótól. Ezt csak információként írjuk le, mint a következő felsorolást is, mellyel tájékoztatni szeretnénk az általános iskola végzős tanulóit s a szülőket, milyen lehetőségek nyílnak a gyermekek előtt az új tan­évben, bízva abban, hogy elősegítjük a gyermekek pályaválasztási gondjának meg­oldását. Érettségivel végződő négyéves iparitanuló-iskola: SZAKMÁK: 1. mezőgazdasági gépke­zelő (növénytermesztés, állattenyésztés) 2. állatkerti gondozó 3. bányagép- és nehéz­gépjavító 4. bánya-villanyszerelő 5. kohász (fémcsiszoló, fémkohász) 6. vegyész (ipari vegyé­szet, cellulóz- és papír­­gyártás, gyógyszergyár­tás) 7. repülőgép-mechanikus 8. repülőgépműszerész 9. erősáram-műszerész 10. mérő- és szabályozó­műszer mechanikus 11. közvetítőberendezés­szerelő 12. számítógép-javító 13. gyártósor-, megművelő­gép-, szövő- és fonó­gépjavító 14. híradástechnikai szerelő 15. ortopedikus-protetikus 16. postai anyagmozgató 17. könyvkereskedő 18. pincér 19. elektronikai műszerész IRÁNYZATOK: 1. bányászat 2. fafeldolgozó ipar 3. bútoripar 4. közlekedés (vasúti, légi, vízi) 5. fémkohászat 6. ipari vegyészet (kémiai folyamatok, műanyag és kaucsukfeldolgozás, bórmű, szőrme, textil­feldolgozás, gyógyszer­­gyártás) 7. kerámiaipar 8. szőrmeipar 9. bőripar (cipő és bőr­­díszműáru) 10. iparművészet 11. díszlettervezés 12. erdőgazdálkodás 13. közszolgáltatás 14. hajkozmetika 15. kertészet 16. kereskedelem, propa­­gáció, könyvkultúra 17. közétkeztetés 18. ruhaipar 19. gázipar 20. nyomdaipar 21. élelmiszeripar (gabona, liszt, hús, tejfeldolgo­zás, tartósítás) 22. üvegipar 23. postai ügyvitel 24. hírközlési technika 25. építészet 26. gépészet 27. elektrotechnika 28. textilipar 29. vízgazdasági mechanika 30. egészségügy 31. mezőgazdaság 32. mezőgazdasági gépesí­tés 33. bizsukészítés 34. ortopedikus-protetika 35. kozmetika Az 1978/79-es iskolaévben induló hároméves ipari­­tanuló-képzés — Választható szakmák: 1. kosárfonó, fonottbútor­­készítő 2 2( Fc

Next

/
Oldalképek
Tartalom