Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-08-24 / 34. szám
EZ szervezetek tehetetlen embercsoportjaival, a könyöradomány-szállásokkal, s a Carter kínálta emberi jogok elérhetetlen illúzióival. Nézem az ötödik X-ét túllépett embert, hallgatom keserű emlékeit, súlyos vádjait. A munkanélküliekről, akik nem kapnak segélyt, s koldulásból, olykor lopásból, még rosszabb esetben gyilkosságból élnek. A Bowery Streetről, ahol a koldussá nyomorodottak végzik előbb vagy utóbb öngyilkossággal életüket. A Los Angeles-i, New York-i, San Francisco-i nyomortanyák patkányokkal táplálkozó gyerekeiről. A létbiztonságot említi. A család, a gyerek utáni vágyat. Mert legtöbbször csak vágy marad. Sokan nem merik vállalni még egy ember sorsát, egy egész családét. Kisebb vállalkozókról, kereskedőkről beszél — középmódú emberek-A HAZÁM — Az utóbbi négy évben elelnéztem lányomat, s még jobban éreztem, vissza kell jönnöm, hogy embert nevelhessek belőle. Meggondolatlanul hagyta el Csehszlovákiát a nyugati propaganda hatására, és félelemből, egy közúti baleset okozójaként a felelősségre vonós elől menekült. Vitték az illúziók, "Crz alaptalan remények, kísérte hontalanság, jogtalanság. Ausztria, NSZK, Egyesült Államok . . . Kiábrándító állomások, hogy huszonöt év után visszatérjen hazájába. 25 év távol a hazától gyötrő honvággyal, néhány hónap után kiábrándultsággal a tudatban, a szívben. Ismétlődő csalódások emberekben, társadalomban. Állandó jogtalanságban: kezdetben állampolgári jogok nélkül, s a vele járó hátrányokkal. FBI-, CIA-kihallgatásokkal. Egy férfivel a háta mögött, akinek mindig ott volt dolga, ahol neki. Szolgai tartozással a tehetősebb — a legtöbb esetben ügynökösködésen keresztül tehetős — segítőknek: munkához, szálláshoz — az élethez segítőknek. 1962-től amerikai állampolgársággal, s a vele járó hátrányokkal. A magárautaltsággal, a szociális létbizonytalansággal, a munkanélküliség állandó veszélyével, a politikai és egyéb meggyőződések mély elhallgatásával még az ismerősök körében is. Az elembertelenedéssel, a korrupció legváltozatosabb formáival, a faj, felekezet, nemzeti hovatartozás szerinti megkülönböztetettséggel. A szakról —, akiket egy kisebb betegség, orvosi kezelés a Bowery Streetre juttatott. Az iskolákról. A kisebbekben pedagógus sincs, írni, olvasni alig tanulnak meg a gyerekek, a nagyobbakba a gyerekek egynegyede jár — a tehetős szülők gyerekei. 25 év ilyen körülmények közt. Nem hagy a gondolat: hogyan, miért bírta, tűrte? Mert úgy tűnt, nincs visszaút. Nem volt állampolgársága, pénze, mersze. Munkája sem, támogatója sem. Később meg homályba veszett a haza vezető út. Az amerikai szocializmusellenes propagandának, a CIA-nak és az FBI-nek működése. A volt hlinkások, a fasizálódott egyház menekültjei, a Löbl-fajta álateisták — akik újabban istenhez fordultak, mert így kívánja érdekük — hazugságáradatának homályába. — Nem volt más információm Csehszlovákiáról, csak az övék. 1953-ban hagytam el hazámat, az akkori képek éltek bennem. Ezt rombolták napról napra az FBI és CIA gestapós módszereivel dolgozó „hazámfiai", főleg a 68-as emigráció behódolt ügynökei. S ők sárfalas, nádfedeles házakról beszéltek, éhező, rongyos emberekről, egy düledező, erővel fenntartott társadalomról. Lehetséges, hogy ilyennek hinni lehet? Hogy a fejlett nyugati országok lakói — milliomosok, azok beosztottjai, munkások és munkanélküliek — ilyen képeket alkotnak magukban a szocializmusról! Azokról az államokról, amelyekkel az együttműködést a nyugatiak is keresik gazdasági és tudományos téren is. Hogy embereket riaszt vissza turistaúttól, hazatéréstől ilyenfajta propaganda?! S lehet így elferdíteni valóságot? Cikáznak fejemben a gondolatok. Az emberi jogok jutnak eszembe. Jozef Dano is erről kezd beszélni. Milliomosokat említ, azok munkatársait, farmerokat, nagykereskedőket, parlamenti tagokat, Cartert. Az emberi szabadságjogok számonkérői, szócsövei, alapítói, támogatói informátoroknak, tömegtájékoztatási eszközöknek. Vagyonuk védelmére országokat tartanak sakkban: CIA-t, FBI-t támogatnak, fasizmust és neofasizmust, fajüldöző rendszereket. Egy ország politikai életét befolyásolják, hogy gazdaságilag leigázhassák. Hogy pénzük legyen emberi jogokat számonkérni, egy társadalmat félrevezetőket támogatni. Egy ilyen félrevezetett társadalomban 25 évet élni . . . Egy ilyen félrevezethető társadalomban 25 évet élni . . . — 1970-ben jártam először Csehszlovákiában sokszor megbánt tettem után. Találkozás a valósággal, amit önök sokkal jobban ismernek, mint én, a hosszú beszélgetések testvéreimmel, barátaimmal, régi, már szinte elfelejtett ismerősökkel csak erősítette érzéseimet, hogy haza kell jönnöm. A honvágy is egyre jobban gyötört, olykor már fizikai fájdalmat éreztem. Tudom, az elmulasztott éveket — az emberi élet legproduktívabb éveit — nehéz behozni. De még tudok tenni valamit hazámért. Létbiztonságban, barátok közt, egyenlőként ez könnyebb lesz. S lányomat is úgy nevelem majd, hogy újra megtalált énemet folytassa. Hosszú sajtókonferencián bizonygatta Jozef Dano az irodalmi remekművekben hazáról, szülőföldről oly sokszor leírtakat, Kazinczy nagy igazát: Haza csak ott van, hol jogok is vannak. NESZMÉRI SÁNDOR
