Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-08-10 / 32. szám
— Sajnos, kislányom, ez egy létezik katica. Nem látod, hogy két pöttye van? — Dehogynem. De teljesen szabályosan van neki két pöttye. — Két pöttyel született? Igen. És mégis katica? — Persze. Ügy hívják, változékony katica. Latinul coccinella bipunctata. Micsoda? Coccinella bipunctata. És amelyiknek rendes hét pöttye van, az is punktata? — Az is, csak éppen septempunctata. — És hogyha látok egy olyan katicát, amelyiknek tíz pöttye van, az is létezik katica? — Hát az én lejem sem káptalan. De várjál, mindjárt megnézem. Valamelyik könyvben biztos benne van. — Micsoda nem a te fejed? Káptalan. Az mit jelent? Hogy én se tudhatok mindent. — És akinek a feje káptalan, az mindent tud? Majdnem mindent. A tízpöttyös katicát is? Azt is. De te nem tudod. Én nem. Akkor a te fejed kápos. A tied is. De a Maulé, ugye, káposabb? — Nem tudom, nem ismerem Mault. Itt a könyv. — Ha megtudjuk a tízpettyes katicát, akkor káptalan lesz a fejünk? — Akkor még nem. De már nem lesz annyira kápos? LÁZÁR ERVIN: Százpettyes katica Apu! Tessék? Bejöhetek? Be — mondom megadóan. Bejön, olyan méltóságteljes, amenynyire csak egy ötévestől telik, írsz? Láthatod. Mit írsz? Egy történetet. Nemlétezik történetet? Micsodát? — A Maul mondta, hogy te mindig olyan nemlétezik történeteket írsz. Ki az a Maul? — Velem jár oviba, tudod, akinek az apukája olyan kacskaringósan néz. — Görbén. — Jó, akkor görbén ... Ugye, a Maul egy nagy buta? Hát... nem is tudom ... Én nagyon örülök neki, hogy te nemlétezik történeteket írsz. — Nagyszerű! Akkor meg vagyok mentve. — Most nagyon meg vagy mentve. Nagyon? Miért? Mert hoztam neked valamit. el. Mit?- Egy nemlétezik történetet. — Na, erre kíváncsi vagyok. Mondd ben. Nem elmondás. Itt van a kezem-Akkor mutasd. — Na, mi ez? — Ez? Egy katicabogár.- Nézd meg jobban!- Akárhogy nézem, katicabogár. < Számold meg a pöttyeit. Kettő. — Na, látod! Akkor ez öt pöttyét elvesztette. Vagy ellopták tőle. Ha pedig se nem ellopták, se nem elveszítette, akkor ez egy nemlétezik katicabogár. 10 Annyira már nem. Benne van? Benne. Tízpettyes katica, coccinella decempunctata. És tizenegy pöttyös? — Az is van. Coccinella undecimpunctata. — És olyan is van, amelyiknek egy pöttye sincs? — Na, nézzük csak ... olyan is van. Ügy hívják, bogáncs katica. — Szegény... mondj egyet, amelyiknek sok pöttye van. — Sok pötty ... sok pötty... na nézd csak! Ennek huszonnégy van. Ügy hívják, lucernaböde. És nagyon kártékony bogár. Ö is punktata? — De még mennyire! Cubcoccinella vigintiquator punctata. — És ha egyszer katicabogár, miért hívják..., hogy is mondtad a nevét? — Lucernaböde. a Na, annak! — Az van ideírva, hogy katicabogarak. És, várj... megszámolom ... negyvenhét féle vari belőlük. De a neve nem mindnek katica. Hát? — Van itt böde, bödice, félböde, füsskata, szerecsenatka, sőt feketesárga katóka is van. — És százpettyes katica? Százpettyes? Az nincs Nincs a könyvben?! — Nincs. Sem a könyvben, sem a valóságban. — De amikor én láttam! — Százpettyes katicát? — Azt. Aranylottak meg ezüstlöttek a pöttyei, és szárnya nem volt, nem szárnnyal repült, hanem olyan forgóval, ami a helikopternek van. Ne mondd? Akkor az egy helitica. Vagy katikopter. — Az bizony! Helitica és katikopter. Amikor láttam, éppen azzal a bácsival beszélgetett, akit annyit emlegettél. Én? Mikor emlegettem? Most. Most? Milyen bácsit? Hát a Punk tatát! Na, nézd csak tényleg! Tehát a százpettyes és a helitica vagyis katikopter beszélgetett a jó, öreg Punk tatával. — Igen. És nagyokat nevettek Nem hiszed? — Dehogynem. Nem azért írok én nemlétezik történeteket, hogy ne higygyem. — De ez nem nemlétezik történet, ez létezik történet — fölemelte az ujját —, figyelj csak! Figyeltem. Tűhegynyi zúgás a nyitott ajtó felől. És már benn is volt. Aránylóit és ezüstlött a száz pöttye. A légcsavarja elmosódó, szivárványszínű kör a pöttyök fölött. A helitica! Leszállt az íróasztalomra. Illegettbillegett, meg-megforgatta a légcsavarját. — Na, ugye! — mondta a lányom, de nem tudtam neki felelni, igaz, nem is lett volna mit, mert kopogtak. — Tessék — mondtam. Kitárult az ajtó és egy nagyszakállú apóka lépett a szobába. — Jónapot. Punk tata vagyok. Nem látták a heliticámat? Azaz katikopteremet? ■ De, itt van — mondtuk egyszerre nagy boldogan. — Na, végre — sóhajtott fel Punk tata és lehuppant egy karosszékbe. — Mindig elcsavarog. A lányom rámragyogott. — Látod, mégis hoztam neked egy nemlétezik-létezik történetet. — Nagyon rendes vagy — mondtam, a szemem hol a heliticán, hol meg Punk tatán. Megírod?- Meg. — A Maul úgyse fogja elhinni. Azt akartam mondani, hogy mit csináljak, nem tudok a Maulon segíteni, de Punk tata közbevágott. — A Maul nem számít '— mondta —, nagyon kápos a feje.
