Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-08-03 / 31. szám
GÁL SÁNDOR versei: Jóslat csend az idő sem moccan temetőinkben sírköveinkről nevünket lefújja a szél Fotó: HUSZAR T. MOLDOVAN DOMOKOS homok Ratkó Józsefnek mátyusföldtől a nyírségig feszül minden ín és ideg minden apró ér és erecske jó almát terem a homok piros húst eleven kiáltást jóska komor baltával nyesett arcokat s a kicsi tanyasi kölkök szemében csodaként nyílik dobóruszka oltármélye borsi szülőszobája hibbe balassi-csúcsa a kassai dóm kőkriptája s feltörik a valóság vastitka sztregovától szklabonyán át komáromig felfénylenek a tájak szene szép hívespatak — íze stósz fenyőmagánya lásd a nyírségi homok s a történelem kvarckristályai így csapódnak szemem szaruhártyájának legfájóbb mezejére mikor a száraz szél a gesztenyefa alatt a kényszer kitöltetlen parancsait megpörgeti A MUftlM Sokszor a gyerekek hazajöttek azzal: Anyu! Tudod, hogy most mikor volt ez az osztályfőnöki óra, és akkor beszéltek a babonákról. És a gyerekek, sokszor sírva jött haza az iskolából, mikor mondta, hogy: Hát itt is van Putnokon egy babonás asszony, tudjátok, hogy koponyákat mutogat, meg ehhez hasonló dolgokat. Ha bemegy hozzá valaki, a szekrénybűi veszi ki, és sötét szobába beszél. S a gyerekek, azok annyira meg voltak rémülve, hogy ök tudták, hogy ez nem igaz, de ugye az osztályfőnökük ezt állította. Bizony én erre nagyon dühös lettem, bementem az iskolába, és megkerestem azt a tanárt, aki ezt mondta és kérdeztem tőle, hogy ismer-e engem? Azt mondja: nem. Hát mondom: csodálom, hogy nem, és mégis véleményt tudott rólam mondani! Hát, ő megmondja őszintén, a hallottak után ő azt hitte, hogy valami vénasszony vagyok. Mondom, hát vénasszony nem is lehetnék, mikor két gyerekem iskolába jár; két kicsi gyerek iskolába jár, mondom, nem lehetnék vénasszony, de mondom, azért jobb volna, ha kijött volna a lakásra, és megnézte volna hogy valóban tanál-e nálam koponyákat, meg tanál-e nálam sötét szobát, mer még igen is szeretem a világosságot, nemhogy sötétségbe mennék, mer elég az embernek az éjszakai sötétség, nem az, hogy még nappal is. De meg asztán, csak úgy őszintén, a huszadik századba ahová máma elmennek az emberek, és nálunk nemcsak egy egyszerű falusi ember jár. Mindenfajta emberek járnak. Hát be lehet valakit korommal kenni azzal, hogy de én ezt mondom, és ez nem igaz? Egyszer mégis valaki azt fogja nekem mondani, hogy: Kérem, hát maga nekem nem mondott igazat! Maga nekem hazudik! De én be is hívom azt az embert, mer én úgyis tudom, mer én senkit nem kérdezek meg. Itt, ha bejön, én úgyis tudom,
