Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-07-27 / 30. szám
Horváth Erzsébet pénztárosnő szerint az idelátogatók mind elégedetten távoztak, bár a fürdő kiépítése még csak most folyik. A 92 ágyas szállodán kívül csak „egynapos" vendégeket fogadhatnak, mert az autócamping és a sátortábor még nem épült fel. Étkezni elsősorban a Javorina étteremben és a büfékben lehet. Ez egyelőre elég, de a sátortábor megnyitása után biztosan kevés lesz ez a lehetőség. A termálkút vize egyébként 92 fokos, a három medencében huszonhat-harminchárom. Vajda Ferenc, a . városi nemzeti bizottság előadója tájékoztat arról, hogy nagy gondot okoz számukra a sátorozók sokasága, akiknek sajnos ki kell adni az útjukat. — Jövőre már biztosan megnyílik a sátortábor egy része, az idén viszont semmi esetre. Az ok? A fürdő is „Z“ akcióban épült fel, az autócamping és a sátortábor is így fog. A lakosság nagyon megértő, rengeteget segít, de mindent egyszerre nem lehet. Most a „szabadtéri sakktáblát" építjük a strandon, aztán a minigolfpályát készítjük el, csúszdát, homokozói a gyerekeknek, hogy ne csak a felnőtteknek legyen játszási — labdázási - lehetősé gük. A deáki (Diakovce) termálfürdő sok tekintetben e kettő előtt jár. Stefan Mesfánek arról számolt be elsőként, hogy a motelban 86, a faházakban 90 személyt tudnak elszállásolni, s emellett 300 sátor állítható fel az üdülőközpont területén. A büfékben és az eszpresszóban természetesen sokkal több ember étkezhet. Három medencéje és egy „lubickolója" van a fürdőnek. — Kiemelném — folytatta rendszeres együttműködésünket az iskolákkal. ~ 35 iskolával van állandó kapcsolatunk, ahonnan most már rendszeresen járnak hozzánk úszótanfolyamra. Rendeztünk már kisebb versenyeket is — ezt a továbbiakban rendszeresíteni akarjuk —, hiszen egyik medencénk az előírásoknak megfelelő 50X25 méteres. Rengeteg látogatónk van, egyre több külföldi keresi fel Deákit, ezért is építünk ebédlőt modern konyhával, amely 1200 személyt lát majd el ebéddel. Természetesen az önkiszolgáló fölött vendéglő is épül, nem is akármilyen: teraszos. Most már csak az kell, hogy nyaralásunk felhőtlen legyen! N- S 7Q7TI c§Q ni Oeákin nagyon jó az ellátás, úgyhogy a szülök magukkal vihetik kisgyereküket is. teni, a gyümölcsfák, szőlő őt nem érdekli. Ekkor vissza akartam adni neki a foglalót, de ő nem egyezett bele. Azt hajtogatta, várjak még egy kicsit, majd ő elrendezi az ügyet. El is rendezte — a maga hasznára. — Július ötödikén behívatott az irodájába. Azt mondta, a kertet hivatalosan fel kell becsültetni. Ki is mentünk mindjárt a kertbe, P. mérnökkel. Két perc sem telt el, jöttek a kert végéből vissza. Mondtam is nekik, hogy ha ilyen ez az értékelés, ezért igazán kár volt ide kijönni .. . Pár hét múlva írásban adták: a kertemet 7750 koronára értékelték! Ebben volt a gyümölcs-, szőlő, betonjárda, vasoszlop, hétvégi ház, kút, egyszóval minden. Szaladtam a nemzeti bizottságra, ezt mégsem engedhetik . . . Azt a választ kaptam, jogomban áll nekem is fogadni egy hivatalos becslőt. Balogh Józsefet ajánlották, aki aztán a kertben levő ingóságokat 18 050 koronára becsülte. A nemzeti bizottság kinevezett egy harmadik becslőt is. Ekkor aztán azt mondtam; elég volt, nem adom el a kertet! Csakhogy ezzel nem lett az ügynek vége. H. Béla már beültette a kertet, a termést is le akarta szedni. Simonekné beleegyezett, de azzal a feltétellel, hogy az évi használatért kap ötszáz koronát (az őszi ásásért 300-at, az évi adóért pedig 112 koronát már kifizetett, tehát csupán 88 koronája maradt) a betakarítás után pedig megkapja a kulcsokat is. Az előlegből 4500 koronát visszaadott H-nak. * Eljött az ősz, a tél, sőt a tavasz is, de minden maradt a régiben. H. Béla újból beültette a kertet. Simonekné kérésére pedig ezután már fenyegetés volt a válasz .. . Elkeseredésében a bírósághoz fordult. Az ügy itt is sokáig húzódott, ezért tanácsot kért tőlünk. Kíváncsiak voltunk H. Béla véleményére. Papírokat rakott elénk. Hivatalos okmányok igazolták az eddig ismert tényeket, sőt még ennél többet is .. . Olvastuk annak a levélnek a másolatát, amit az özvegyasszony aláírt anélkül, hogy tudta volna, mi áll benne; hivatalos formában adta a nemzeti bizottság tudomására, hogy H. Béla javára lemond a kertről .. . Ennek alapján aztán 1976. október 10. dátummal keltezett levélben a nemzeti bizottság értesíti H. Bélát, hogy Simonekné kérvényének eleget tettek, s a kertből — amelyen közben „geológiai területrendezést" hajtottak végre — 382 négyzetméternyit az ő nevére írtak. A levélben felhívták a figyelmét arra is, hogy az ingóságok értékének kifizetését egymás között intézzék el. A területi rendezés után Simonekné kertjének tehát három gazdája lett. A kert közepét H. kapta (rejtély, miért jött ki ez pontosan így?) a széleit pedig a két szomszédéhoz csatolták. Az egyik - egy munkásember — azonnal kifizette a területére eső fák értékét. A másik szomszéd pedig elfelejtette kiegyenlíteni számláját Simoneknéval szemben. Simonekné mindebből egy kukkot sem értett . . . Bevallom, valamit még én sem. Pedig utánajártam a dolgoknak, a hivatalos okmányokat áttanulmányoztam. A városi nemzeti bizottságon például azt, hogy mikor született határozat a terület rendezésére. Karádi Ferenc, a pénzügyi osztály vezetője megmutatta, a már 1969 decemberében hozott határozatot arról, a kiskertészek személyi használatában levő földterület nem haladhatja meg a 400 négyzetmétert. 1974-ben újabb rendelet születik erről. De a valóságban nem történik semmi. Csupán a városi tanács 1977. augusztus 16-i 139-es határozata értelmében kezdik el a területrendezést. Az 540 parcellából eddig 132-t mértek fel. Közöttük Simonekné kertjét is. Mi az, amit nem értek? Először: a határozat 1977 augusztusában kelt, de H. Béla a földrendezésről szóló levelét már 1976 októberében megkapta! Másodszor: H. Béla nevén röviddel Simoneknéval való egyezkedése előtt ugyanebben a kertcsoportban egy 488 négyzetméteres terület szerepelt. De ez eddig csak nekünk tűnt fel. A bírósági tárgyalások folyamán lassan tisztázódnak a dolgok. H. Béla már „hajlandó" megfizetni a gyümölcsfák árát — és ha a bírósági becslők egymás között megegyeznek a kerítés és kút értékében — ezt is kifizeti. Hallani sem akar azonban a hétvégi házról! Neki ez nem kell, Simonekné vigye, ahová akarja, ő azért pénzt nem ad!... Engedély nélkül épült, erre alapoz. Igaz, de az itt levő többi ötszáznegyven ház is! A városi nemzeti bizottság területrendezési ügyosztályának vezetője Balogh mérnök szerint fél évvel ezelőtt felszólították a tulajdonosokat, hogy utólag kérjék az építkezési engedély kiadását. Eddig háromszázan tették, a rendezés folyamatosan történik, mért a tervrajzok készítése időbe telik. Ezek szerint tehát megvan a lehetőség arra, hogy Simonekné hétvégi házára is kiadják az engedélyt. S ha ez H. Bélának nem kell, a kertre várakozók között sok olyan akad, aki szívesen átvenné a kertet a hétvégi házzal együtt. Ha mindenki igazságosan, lelkiismeretesen kezeli ezt az ügyet, akkor érthetetlen ez a sok huzavona. A megoldás egyszerű lenne, például, ha a nemzeti bizottság annak utalná ki a kertet, aki a benne levő ingóságot a hivatalos felértékelés alapján megfizetné levélírónknak. H. ZSEBIK SAROLTA
