Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-17 / 3. szám
A ZÖLD CSÁSZÁR (Román népmese) A Zöld Császárnak mindig sírt a bal szeme, de csak a bal szeme. A jobb szeme pedig folyvást pislogott, szomorúan pislogott, szomorúan pislogott. Volt neki három fia. Bemegy hozzá egyszer a legnagyobbik: — Édesapám, miért sír neked mindig a bal szemed? A Zöld Császár egy szót sem szólt, hanem kapta a kardját, és a fiú felé hajította. Alig tudott elugrani a röpülő kard elől, aztán futott ki a nagyvilágba. Azóta is fut. A második fiú is rászánja magát egyszer, és bemegy az apjához: — Édesapám, miért sir neked mindig a bal szemed? A Zöld Császár szó nélkül kapta a kardját, és a fiú felé hajította. Épp csak el tudott hajolni a röpülő kard elöl, aztán uzsgyi! — ki a nagyvilágba. Most is fut, ha meg nem állt. A legkisebb fiú is nekifohászkodik egyszer, bemegy az apjához: — Édesapám, miért sír neked mindig a bal szemed? A Zöld Császár egy szó nem sok, annyit sem szólt, csak kapta a kardját, és a fiú felé hajította. A fiú ügyesen elhajolt, fölvette a kardot, és nagy bátran az apja elé állt. — Bátor legény vagy, látom — mondta a Zöld Császár —, neked elárulom, miért sír mindig a bal szemem. Hát csak azért, mert nem látja az aranytollú gerlicéket. Ha meglátja őket, menten kacagni fog a bal szemem, a jobb meg nevetni. — Elhozom én az aranytollú gerlicéket — Ígérte a legkisebb fiú —, csak tudjam, hol találom őket! A Kék Császárnál — i'álaszolta a Zöld Császár. — De nem könnyű ám őket onnét elhozni! Sok vitéz próbálta már. A császárfi nem szólt semmit, csak fölpattant a lovára, és hét nap, hét éjjel vágtatott. El is érkezett a Kék Császár birodalmába, annak fővárosába, ott is a császári palotába, a palotában abba a terembe, ahol az aranykalitkában az aranygerlicék turbékoltak. Nyitná a kalitka ajtaját, de nyomban ott termett az őrség. Megkötözték, vitték a Kék Császár elé. — Te tolvaj! Most négybe vágatlak! — ijesztett rá a Kék Császár. Am a császárfi nem ijedt meg.- Kár volna értem, felséges uram — mondta bátran —, mert még sokra vihetném. — No, nézd a hetvenkedöt! Aztán nem a szád jár-e csak? — hitetlenkedett a Kék Császár. — Hát jó! Tehetünk egy próbát. Ha elmész a Vörös Császár palotájába, és elhozod onnan az én menyasszonyomat. Szép Ilonkát, akit az a gonosz Vörös Császár elraboltatott tőlem, akkor megkegyelmezek neked. Még az aranytollú gerlicéket is neked adom. A császárfi máris fölpattant a lovára, száguldott hetvenhét napon és éjszakán át, aztán odaért a Vörös Császár palotájához. Látta, hogy mindenki békésen alszik. Beosont a kertbe, föl a magas eperfára, egy r>astag ágon be Szép Ilonka szobájába, felköltötte, ki vele együtt az ablakon, le az eperfáról, ki a kertből, és száguldottak inssza a Kék Császár birodalma felé. Most kilencvenkilenc napig tartott az út, mert a kettős teher alatt nem tudott úgy vágtatni a ló. De odaértek. A Kék Császár megtartotta lakodalmát, a császárinak pedig odaajándékozta az aranytollú gerlicéket. A fiú meg hazavitte őket az apjának, a Zöld Császárnak. A Zöld Császár bal szeme azóta mindig kacag, a jobb szeme pedig nevet. ILLYÉS GYULA Havas emlék Megettünk téged, kis malac. Nyakon szúrt a szegény paraszt. Fülednél fogva húztak és hiába volt a kérlelés. aki úgy ápolt, mint fiát, ki gazt hozott s kukoricát, és vakarta a hátadat, anyám fogta a lábadat. Hallottam jajgatásodat bent a meleg dunyhák alatt. Sírtam, befogtam fülemet, átöleltem testvéremet. S képzeltem, jaj, mi lesz, mikor reánk is ránk kerül a sor. De már a pörköléseden vidám szívvel voltam jelen. Néztem a felcsapó tüzet, körmömre húztam a körmödet. S a füstös, pernyés ég alatt rágcsáltam megsült farkadat. Síppal, dobbal, nádi hegedűvel Vajon ki küldi be az első játékot? És milyen lesz a régi hagyományokból feltámasztott, életre keltett gyermekjáték? Honnan érkezik? A Bodrogközből, az Ipoly mentéről, Gömörből, vagy a Csallóközből? Miből készítik? Fából, vesszőből, kukoricacsutkából, kukoricacsuhéból, nádból, háncsból, kárából, szalmából, agyagból, rongyból, erdei növények magvaiból, virágokból, bogáncsból, gabonaszemekből, tökből, csontból, bőrből, kenderből, kócból, gyöngyből, toliból, madzagból, drótból . . . ? Ki lesz a készítője? Nagymama, kisunoka, kézimunkaköreink ügyes kezű asszonyai, éneklőcsoportjaink valamelyike, óvodások, iskolások, vagy pionírházakban tevékenykedő gyerekek? Még nem tudjuk, de kíváncsian várjuk! Tudjuk, nem könnyű eldönteni, valóban népi gyermekjáték-e, gyűjtésre, készítésre érdemes-e, amit találtunk. Melyik a jobb, szebb változata? Éppen ezért szeretnénk szakemberek segítségét, irányítását fölajánlani a versenyünkbe bekapcsolódóknak. Kérjük, töltsék ki az alábbi szelvényt, küldjék be szerkesztőségünk címére, hogy levélben vagy személyesen megbeszélhessük a népi gyermekjáték elkészítésének módját. JELENTKEZÉSI LAP A „Síppal, dobbal, nádi hegedűvel" című gyermekjáték-gyűjtő versenybe Neve: Foglalkozása: A játék leírása: Kinek a javaslatára készíti: Lakhelye: Milyen segítségre lenne szüksége: Kora: anyaga: Neve: kora: KEDVES GYEREKEK! Nagy gondban van Kalamona, a híres varázsló. Elrejtette a varázsgömb ajtajának kulcsát, s nem tudja, hová. Hiába töri a fejét, sehol sem leli. Segítségül hívta már Panna kisasszonyt, Klotildot, a kecskét, a Radírgumit, de egyikük sem járt sikerrel. Ugye, ti megtaláljátok, s megírjátok nekünk, hogy értesíthessük Kalamonát, ne búsuljon tovább. Megfejtésként helyettesítsétek be a hiányzó betűket, s küldjétek be a szóka pcsolatokat. Címünk: NÖ szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Martanovicova 20. ház . Ölé asztal . Iá szekrény . ogé Kuckó ház . lé kút mel. é kotlós a. á tű köz
