Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-06-08 / 23. szám
Érdekelnek о vélemények; nem tudok felhagyni a már rögeszmés utcai anyaggyűjtéssel Aki nem ítél pimasznak, perverznek vagy nem ért szándékosan félre (gondolván, hogy személyes magánügyekben akarok vójkálni), az zavarba jön, elpirul... Igazán persze csak a lezserkedve bagatellizálok, vállvonogatva könnyelműsködök dühítenek ... Beszélgető-, vitapartner kevés akad. De azért vélemények tarka csokra gyűlik jegyzetfüzetembe. (A reagálás imént felsorolt különféle módja is egy-egy véleménynyilvánítás.) Az abortusz, pontosabban a művi vetélés, terhességmegszakítás nem beszédtéma. Tabu. Egy a sok közül. Képmutatás, álszemérem lengi körül, teszi tabuvá. Persze, hogy sok esetben álszentek vagyunk, az nem újság, csak beismerni, tenni ellene nehéz és olykor meghökkentő, érthetetlen. Hajlamosak vagyunk közügyek, társadalmi jelenségek magánügyekké devalválására is. Kényelmesebb .Szeretünk és abortálunk" - rezonál fülemben egy legyintéses válasz. Akárha: élünk és meghalunk vagy még inkább: bemocskolódtam-megmosakszom, emésztettem-ürítek ... így, ilyen egyszerű lennel? Nem hiszem ... Persze e témánál is akadnak sosemvolt .azelőttel* példálódzók. — Azelőtt ilyesmi nem volt! (Mosolyomon megsértődik, de nem tudom elfojtani. Negyvenéves sincs, nemrég ment harmadszor férjhez, s azért a kisvárosi pletykáknak is van valóság-alapjuk ...) Azelőtti? Hazánkban 1958 óta törvényerejű kormányrendelet legalizálja a terhességmegszakítást, illetve ennek 1972-es, újrafogalmazott változata. (Magyarországon, Lengyelországban, a Szovjetunióban 1956-ban hoztak hasonló törvényt. Olaszországban hosszas viták után engedélyezték, de ez év elején ismét betiltották. Tucatnyi más országban is tilos.) 1960 óta az abortuszok száma, igaz hogy a spontán vetélésekkel együtt, egy évben sem volt 100 000 alatt. (Mi lehetett a rendelet előtti?) Ma minden járási egészségügyi intézmény mellett működik abortuszbizottsóg. Figyelemre méltó, hogy az AB-nak csak egyik tagja nőgyógyász szakorvos és soha nem az elnök. (A többi tag, így az elnök is általában nő, zömével a Vöröskereszt, a nőszövetség és a nemzeti bizottságok szociális osztályainak dolgozója.) KICSIK ÉS NAGYOK FEHÉR KLARA RÉPAFÖZELÉK Szomszédunkban bőg a gyerek, mintha nyúznák. Átrohanok, mi történt az istenért? A hatéves csemete az asztalnál ül, nyakig maszat, a papa nadrágszíjjal fenyegetőzik, a mama a kezét tördeli, az asztalon nagy tányér répafőzelék. Ne üsse... ne üsse! — így a mama. — Ne üssem? Agyonütöm. Máskor etesse meg, mielőtt hazajövök. Nem nézem minden este ezt a cirkuszt. Édeském, drágaságom, egyetlen bogaram, anyu kedvéért egyél egy kanállal, apu kedvéért egyél egy kanállal... Miért nem könyörög jobban? Miért nem táncol? Miért nem vesz mindjárt bohócsapkát a fejére? Miért nem csinálja azt, mint a kedves barátnője, aki hétszámra diós tortát ad vacsorára a két gyerekének, mert azok azt szeretik. Diós tortát!!! Amikor én ekkora voltam, kezet csókoltam, ha fagyos krumplifőzeléket kaptam vacsorára kenyérrel. Ügy szeletelte az anyám, mint maga a tortát! És kezet csókoltunk érte és kivakartuk a lábost. Mi az, hogy kérni kell a gyereket, hogy egyék? A gyerek kérjen enni és köszönje meg, ha kap. Tudja ez a gyerek, hogy mi a korgó gyomor? Volt ö már éhes levesre? Vagyonba kerül a banán, de maga karácsonykor banánt vett neki és ez a taknyos azt is kiköpte. Mert itt túl jó dolga van mindenkinek, mert a Közértben úgy állnak sorba a szalámiért, mintha ingyen adnák... mert arra már senki sem emlékszik, hogy valaha az a mondás járta, hogy Па a paraszt tyúkot eszik, akkor vagy ő beteg, vagy a tyúk... itt már senki sem emlékszik arra, hogy ünnepi ebéd volt tíz deka tepertő uborkával, hogy hús csak vasárnap járt, akkor se mindig ... Milyen felnőtt lesz ebből a kölyökből? Hát ez az én fiam? Hát lehet egy gyereket úgy nevelni, hogy mindig azt egye, amit szeret? Nálunk is az üzemben... az ember felforr dühében. Az üzemi konyhán zöldségleves volt, vagdalt hús paradicsomos káposztával. Az egyik otthagyta a levest, a másik nem kért a főzelékből... Itt lassan úgy fog válogatni mindenki, mint az őrgróf ... — Egy kis zsíros kenyeret kért csak ... — suttogja szelíden az őrgróf anyja. — Csak egy kis zsíros kenyeret? Óriási. Mást nem. Répafőzelék az nem kell, ugye? Amiben vitamin van, meg karotin, ami jót tesz a szemnek. Zsíros kenyeret. Hízni, dagadni. Hiszen itt már az egész ország a különleges méretek áruházában vásárolja a nadrágját. Nincs zsíros kenyér vacsorára. Főzelék van. Répafőzelék. Spenótfőzelék. Karalábéfőzelék. Salátafőzelék. Ami egészséges. És aludttej. És nyers zöldségféle. Én nem kényeztetem a fiamat. Én nem hizlalom, mint a mangalicát. Erős legyen. Rugalmas. Hajlékony. Szívós. Jól nevelt. Az én fiam... — Ne ordítozzon már, elaludt a fia — mondja a mama könnyes szemmel. A gyerek valóban aludt, az asztalra borulva. Vigye lefeküdni. És a maga vacsoráját hozhatom? Mi van? Mi van ... hát sárgarépa van. Nekem??? Ne vicceljen. 10 Hát... dehogy viccelek Hát minek néz engem? Rigónak? Csecsemőnek ... vagy bosszút akar állni? De hát mit adjak? Nincs más . — Dehogy nincs más. Adjon egy kis szalonnát, vagy zsíros kenyeret. És legyen olyan jó, vigye ki azt a tányért, nézni se bírom A mama sóhajtva kivitte a főzeléket és az egészet a mosogatóba öntötte. — „Látja... a férfiak” — mondta hozzám fordulva. De azért ő sem evett a főzelékből. SZERETNÉK RÁTALÁLNI Negyvennégy éves falun élő szakmunkás, legényember, társaság hiányában ezúton keresi élete párját. Családi háza van. Szeretne szolid, becsületes lánnyal, vagy özvegyasszonnyal megismerkedni negyvenéves korig. Jelige: .Ipolymente" Tizennyolc éves, 167 cm magas szőke hajú lány, aki kedveli a tónczenét, szeret olvasni, szeretne korban hozzá illő fiúval megismerkedni. Fényképes leveleket kér. Jelige: .Lady* Tizenhét éves, 160 cm magas, falun élő lány, aki kedveli a tánczenét, a színészeket és mindazt, ami szép és nemes, ezúton szeretne komoly, becsületes falusi fiúval megismerkedni huszonkét éves korig. Fényképes leveleket vár. Jelige: „Becsületes* Harmincöt éves, 165 cm magas, barna hajú erdészeti munkás szeretne becsületes, megértő nővel megismerkedni harminckét éves korig, okivei megoszthatná örömét és bánatát, aki boldoggá tenné. Jelige: „Szeretni egymást*
