Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-05-25 / 21. szám
MA PERCENKÉNT NÉGY CSECSEMŐ SZÜLETIK MA PERCENKÉNT 700 000 DOLLÁRÉRT FEGYVERKEZIK A VILÁG Sokszor gondolkodom rajta, és hosszasan vitatkozom is önmagommal, mintha csak valamely egyéni gondjában kellene tisztán látnom időben és térben körülhatárolt kicsinyke létemnek — vajon az emberiség kollektív tudata fejlődésében eljutott-e már odáig, hogy az atomkorszak beköszöntével fegyver és háború csakis és kizárólag önpusztításának eszköze lehet? Mert az emberiség kollektív emlékezete ugyancsak terhes a háborúktól. Azóta, amióta az ősidők homályában őseink lekászálódtak a fákról, s lenn a földön támadóállásba helyezkedtek, egészen addig, amíg negyvenötben egy gombnyomásra lehullott az első atombomba, az első igazi kollektív halál. De ez a gombnyomás — ennek fel kellett robbantania kollektív tudatunkban a háborúk elkerülhetetlenségének kollektív hitét. MA PERCENKÉNT NÉGY CSECSEMŐ SZÜLETIK MA PERCENKÉNT 700 000 DOLLÁRÉRT FEGYVERKEZIK A VILÁG Ma. S még mindig — Hirosima és Nagaszaki után harminchárom esztendővel. Az emberiség mértani arányban szaporodik. A háborús költségek is, vele egyenes arányban. Holott a fordított aránnyal lehetett volna és lehet útját állni az Apokalipszis mindig újból visszatérő négy szörnyű lovasának — halálnak, háborúnak, járványnak, éhínségnek. E mitikus négy lovas előtt modern korunkban sincs biztonságban a percenként születő négy gyermek. Mert biztonságuk ára a percenként 700 000 dollárnyi fegyverkezési költség. Kétezer évvel ezelőtt Julius Caesar római imperátornak minden egyes lekaszabolt ellenség nem egészen egy mai amerikai dollárba került. Ugyanez Napóleon Bonaparténak a múlt század elején, átszámítva persze, 3000 dollárba került. Az első világháborúban az Egyesült Államok hadikiadása egy megsemmisített, tehát halott ellenséges katonára 21 000, a második világháborúban pedig már 200 000 dollár volt! De ez nem minden. A békekötésekkel nem szűntek meg a hadi kiadások. A háborúk az utánuk következő békeidőben is emésztik a pénzt: az államnak vissza kell fizetnie a hadikölcsönöket, a hadisarcot, fizetnie kell a háborús veteránok és hadi rokkantak, továbbá a hadiözvegyek és hadiárvák nyugdíját. Azok a háborúk, amelyeket az Egyesült Államok csak ebben az évszázadban viselt, hivatalos amerikai statisztika szerint ennyibe kerültek: az első világháború (közvetlen és közvetett kiadásai) összesen 112 milliárd dollárba, a második világháború 664 milliárdba, BÚCSÚ A FEGYVEREKTŐL a koreai háború 164 milliárdba és a vietnami háború 352 milliárd dollárba, a vietnami támadó hadjárat költségei azonban még távolról sincsenek kiegyenlítve: az amerikai kormány még egy fél évszázadon keresztül lesz kénytelen folyamatosan fizetni e háború még élő áldozatainak. A bölcsek, a gondolkodók és az élet szerelmesei már réges-régen Shakespeare előtt feltették a kérdést: lenni vagy nem lenni? És mégis az utóbbi 5500 esztendő alatt, vagyis nagyjából az emberi civilizáció keletkezésétől számítva évszázadunk közepéig, csaknem 15 000 háborút viselt a homo sapiens, kisebbeket, nagyobbakat és nagyokat, melyekben több mint 3,5 milliárd ember pusztult el, ami csak valamivel kevesebb, mint jelenleg Földünk lakossága. Ezekben a háborúkban az emberiség anyagi veszteségét ugyan ki lehet pénzben fejezni, de ennek az összegnek nagyságát, a közönséges halandó véges elméje föl sem képes fogni: J. J. Badel svájci szociológus szerint ez körülbelül 500 kvintilión svájci frankra tehető. MA PERCENKÉNT NÉGY CSECSEMŐ SZÜLETIK MA PERCENKÉNT 700 000 DOLLÁRÉRT FEGYVERKEZIK A VILÁG Ennek a négy gyermeknek életben tartása, táplálása, egészségügyi ellátása, ruházása, oktatása lényegesen kevesebbe kerül, mint esetleges elpusztításuk. Mert ismeretes, hogy ma hozzávetőlegesen félmilliárd ember napjában egyszer sem lakik jól. Az alultápláltságban szenvedők, az éhezők ellátására egyelőre a legszükségesebb élelemmel, elegendő lenne mindössze 8 milliárd dollár. További csak 3,5 milliárd dollár kellene ahhoz, hogy a háromszorosára emelkedjenek a mezőgazdaság fejlesztésének anyagi eszközei. És csupán 7,5 milliárd dollár szükségeltetnék ahhoz, hogy rövid öt év alatt lényegében fölszámoljuk világszerte az írástudatlanságot, amely jelenleg mintegy 700 millió embert sújt, életük végéig nyomorúságra, a legkíméletlenebb kizsákmányolásra ítélve őket. Az egészségügyi ellátás biztosítását a fejlődő országokban 7 milliárd dollárral meg lehetne oldani. Mindez együttvéve is csak alig tíz százalékát teszi ki annak a 350 milliárd dollárnak, amit ma az emberiség évente költ fegyverkezésre. S közben az emberiség anyagi és szellemi javainak — szellemi javainak is, mert átlag minden negyedik tudós a hadiiparban dolgozik — e mérhetetlen pazarlás olyan korban történik, amikor Földünket és lakosságát az életkörnyezet halódása legalább annyira fenyegeti, mint egy termonukleáris háború veszélye. Élelmezés, levegőszennyeződés, a termőföldek romlása, apadófélben levő energiaforrásaink, a tengerek és erdők pusztulása — megannyi válsághelyzet, sürgető gond, amelyeknek megoldása ma már lehetetlen nemzetközi összefogás, együttműködés nélkül. MA PERCENKÉNT NÉGY CSECSEMŐ SZÜLETIK 4 MA PERCENKÉNT 70ÖŰ00 pOLLARÉRT FEGYVERKEZIK A VILÁG Hemingway regénycíme +• Búcsú a fegyveréktől — kilépett a szépirodalomból és korparanccsá vált, amelyet, előbb vagy utóbb követniük kell a világimperializmus militarista köreinek ris, - a Pentagonnak, a lázas fegyverkezési hajsza Spiritus rectorának is. Leüih előre látta a kort, amelyben a háború oly puiztitóvá válik, hogy egyáltalán lehetetlen lesz a hadviselés. Ez a kor kétségtelenül bekövetkezett. Elképzelhető hát a világ, a jövő fegyverek nélkül? Igen. Ennek bizonyítéka az az egész sor egyezmény, amelyek a Szovjetunió kezdeményezésére, az imperialista háborús uszítok igyekezetének ellenére már létrejött, s mindazok a további javaslatok az atomfegyverek betiltásáról, a leszerelésről, amelyek nemcsak a Szovjetunió biztonságát szolgálnák, hanem az egész világ békéjéért, Földünkért, az emberiség megmaradásáért küzdenek. PERCENKÉNT NÉGY CSECSEMŐ SZÜLETIK ÉS ÉLNI AKAR. LANG ÉVA
