Nő, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-21 / 8. szám
SZEPESI ATTILA Vízkaszáló Vízkaszáló gulipán lép a tavi nádon, búbosbanka zsörtölődik fönn a száraz ágon: „Lennék én is gulipán lenn a tavi nádon, nem ámulnék banka-módra minden gulipánon!” Bakcsó, vakvarjú... ÍaJOSV A csodálatos nagykendő (perbetei mese) Hol volt. hol nem volt, volt egyszer egy perbetei legény, akinek se apja, se anyja nem volt, és aki olyan szegény volt, hogy a szél volt a lova és a távoli csillagok a barátai. Esténként, amikor elcsendesedett a világ, és az emberi árnyék eggyé vált a sötétséggel, a szegény legény kiballagott a Menyecskevölgybe és elmerülve hallgatta, hogy susognak a Iák. Megsajnálta öt a Völgy Tündére, s egy teliholdas szép éjszakán megjelent előtte. — Ki vagy te? — kérdezte a legény. — Én a Völgy Tündére vagyok, s neked jó barátod. Kívánj tőlem bármit, és én teljesítem a kívánságodat. Cserébe csak annyit kérek: soha ne mondd el, hogy láttál engem. A legény megfogadta ott a tündérnek, hogy amíg az éjszakákra nappalok jönnek, soha senkinek nem árulja el a titkot. S a tündér teljesítette a legény kérését: megajándékozta egy tehénkével. Ahogy múltak az éjszakák, a tündér egyre több kívánságát teljesítette a legénynek. Varázsolt néki házat, kertet, méhest, szölölugast és gyümölcsfákat. így ment ez sokáig, heteken, hónapokon át, s a legény egyre jobban gyarapodott a tündér adta földi jótól. Aztán egyszer — Kisasszony napján — búcsú volt a faluban. A legény ott mulatott a kocsmában, és nagyokat kortyolva iszogatta a jó perbetei borocskát. Az aranyszínű bor, a zsongitó cigányzene, no meg a kavargó tánc igencsak elhódította a legényt. A pajtásai — mert most már pajtásai is voltak — vitték volna hazafelé, de a legény megmakacsolta magát. — Ma este mulatni akarok! — kiabálta részegen. — Azt akarom, hogy csak nekem húzza a cigány! Megfizetem! Teli az erszényem! A Völgy Tündére jól megtöltötte! — A Völgy Tündére?! — meredtek rá a többiek. — Az — felelte а /едёпу.^Щ Esténként, ha feljön a hold, ott vár rám a Menyecskevölgyben! Ahogy ezt kimondta, dördült egyet az ég, villám csapott a kocsma kéményébe, és olyan vihar kerekedett, amilyet még az öregek sem láttak. A legény egyszeriben kijózanodott. Riadtan ugrott ki a kocsma ajtaján, és rohanvásl igyekezett a Menyecskevölgy leié. Az ég zúgott, csattogott, a fák sírva hajlongtak a sivitó szélben. A legény kiáltozni kezdett, és könyörögve hívta a Völgy Tündérét, akit olyan csúnyán elárult a kocsmában. De a tündér nem jelent meg... — Nem jelent meg azóta sem — fejezte be a mesét nagyapám, és nagyot pöfékelve a pipájából igy folytatta: — Látod, kis onokám, ez a mese több mint kétszáz éves. Már a szépapám is igy hallotta az ő nagyapjától. Kétszáz éve, hogy a Völgy Tündére nem jelent meg senki emberfiának, és testőrei, a fák azóta sírnak esténként a Menyecskevölgyben. A szelíd kis Perbete meg csak küldi, egyre küldi a fiait a nagyvilágba, hogy tanuljanak és okosodjanak, s keressék meg azt a titkos szót, amit ha hazahoznak és kimondanak a holdfényes Menyecskevölgyben, ismét megjelenik a Völgy Tündére, és bűvös, szép hangjával újra megédesíti az éjszakákat és boldogságot varázsol majd az emberek szivébe... Csend lett. Aztán nagyapám barackot nyomott a lejemre, és igy folytatta: — Tanulj hát, kis onokám, tanulj és okosodj, mert a szelíd kis Perbete egyszer majd téged küld ki a nagyvilágba, hogy találd meg azt a titkos szót, aminek hallatára a Völgy Tündére újra megjelenik a Menyecskevölgyben. Sok-sok hó meg eső hullott le azóta, hogy nagyapám mesével biztatott a tanulásra: s minek tagadjam, azt a szót én sem találtam meg. Sokan azt mondják, nincs is olyan szó. De ez nem igaz. Valahol a világban — egy régi könyvbe zárva vagy egy öreg diófa kérgébe karcolva — ott áll a szó, amelynek bűvös ereje van, és csak arra vár, hogy egy ma élő kisgyerek megtalálja és elmondja mindenkinek. A perbeteieknek is. Bakcsó, vakvarjú, vizenjáró, nagytorkú, elnyelsz minden eleséget, tavipockot, nádi férget, tücsköt, bogarat, sirathatod a nyarat, mikor tovaszáll — bakcsó, vakvarjú, vizenjáró, nagytorkú fekete madár! IímcJcű KEDVES GYEREKEK! 30 évvel ezelőtt vitte győzelemre a Klement Gottwald vezette munkásság a szocialista eszméket hazánkban, lemondásra kényszerítve azokat a politikusokat, akik a régi rendet, a burzsoá köztársasági viszpnyokat akarták visszaállítani Csehszlovákiában. Az új eszmék — Marx és Lenin tanai — győzelmének köszönhetitek azt is, hogy anyanyelveteken tanulhattok. Mai fejtörőnk ezzel a határkövet jelentő történelmi eseménnyel függ össze: 1. írjátok meg, melyik napon ünnepeljük a Győzelmes Február évfordulóját, és azt is, hogy, 2. a mellékelt rajzon látható vár Szlovákia melyik városában található? Címünk: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Martanovicova 20.
