Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-12-08 / 49. szám
Kontár Gyula felvételei Karácsony előtt a csokoládés szaloncukor a „fő" termék járművek összeköttetése sem jó. Az izem indokolt esetben kivételt ad a lésőbbi kezdéshez. Ez viszont gátolja . többieket a munkában. Nálunk a qunkaerőkérdés a legfontosabb gazlasági problémák egyike. A részleg •vi terve 115 dolgozóra épül, de a Iétzám 109-nél még nem volt több! Nem csoda tehát, ha reggel a Fejes lázaspár első gondolata az: vajon ma ínyan késnek el a munkából, kinek a gyereke betegedett meg ki helyett kell a gép mellé állni?... Az általuk vezetett kollektíva tavaly elnyerte a „CSKP XV. kongresszusa” címet. Mindaz, ami a kongresszus határozataiból rájuk vonatkozik, kötelezi őket. Elsősorban a terv. Ezt a nyersanyagban és munkaerőben mutatkozó nehézségek ellenére is rendszeresen teljesítik. H. ZSEBIK SAROLTA L A Fejes házaspár közös erő- j vei lendítette fel a részleg | termelését * ■■■■■■ utolsó húsz év statisztikáját teríti elém, mint egy megoldandó feladványt. A sikeresen felvételizők százalékarányára mutat. Tekintete nem titkolja, hogy elégedetlen. 1956-ban a végzősök 12 százaléka majd éveken keresztül 20 százalék körül, 1969-ben 34 százaléka, de 1972- ben csak 6 százaléka tette le sikeresen a felvételi vizsgát. 1976-ban az arány 47 százalékra ugrik. Tavaly 62 végzősből 48 százalék jelentkezett, eddig csak háromról tudják, hogy nem sikerült a felvételije. Ílftjji&Sincs olyon iskolaigazgató, akinek ne volnának nehéz problémái. Ez a városka bár évtizedek óta kis diákvárosnak vallja magát (1976-ig középfokú magyar tanítási nyelvű mezőgazdasági szakiskola is működött itt), nem tudta megoldani sem az elegendő kollégiumi férőhelyet, sem a diákkonyhák megfelelő kapacitását. Van hát mindig ok a homtokráncolásra. Nem számolom inkább össze valamennyi ránc okát. Tudom, hogy épül az új iskolaépület a két gimnázium, a magyar és szlovák nyelvű részére. Különböző helyeken, de sikerült megoldani a diákok étkezését, viszont a szülők keveslik az óvodai férőhelyeket. Eddig a hat osztályból három volt magyar nyelvű, az idén már csak kettő. — Nem borúlátó? — kérdem búcsúzóul — az utóbbi években ugyanis sok szó esik az oktatási rendszer átalakításáról a gimnáziumok rovására. — Meggyőződésem, hogy az új struktúrában is megfelelő képviselete lesz a nemzetiségi oktatásnak. Az anyanyelv még varázspálcával sem helyettesíthető. Sőt meggyőződésem, hogy pl. a szakmunkásképzésben már a jelenlegi helyzetben is szélesedni fog a nemzetiségi oktatás. — Tehát optimista. — Inkább realista. A pedagógus munkája csak okkor igazi küldetés, ha becsületes munka. A becsületes munkának pedig a mi szocialista társadalmunk mindig szabad utat enged. Hány kérges marok, hány tiszta szándék építette gimnáziumainkat, hány generáció verejtékezte ki, hogy egyre több a gimnazista vagy a hasonértékű diák Oravától a Bodrogközig, vagy az Ipoly partjáig . . . üldetés, virágzó iskola, — nagy szavok. Valóbon nehéz a virágzó iskola fogalma illusztrálásának elképzelni ezt a gimnáziumi épületet: a kopott lépcsőket, az osztályok sarkában gubbasztó medvs-nagy vaskályhákat. — Hűség, Ipoly mente! — szikráznak a szók K. bácsi fogai között. Ö még az az ember, aki pontosan tudja, hogy hány lika volt a régi Ipolyhídrtak, aki csak honti ásványvizet iszik, mert a szalatnyai és szántai víznél jobb nem fakad semmilyen földből. . . Ö az, aki minden emléket és műemléket számon tart. A kapualjban a polcra rakott kövek között matat. Ezeket gyűjti anzix ‘helyett, mindegyikről tudja, honnan származik. — Mindannyian elmentek! — élezi felém a szót. A Szkladónyi gyerek a bratislavai Duna utcai iskolában tanít, a Hama fiú az UNESCO-nál dolgozik, a Bajnok Pista Komáromban orvos, Huncsík Péter meg Újvárott, Zsilka Tibor a nyitrai főiskolán tanár, Tóth Laci Dunaszerdatvelyen ... Tele van veletek Prágától Kassáig minden város. Apátok taníttatott — azután meg egyszerre látogatóba jártok már csak haza. Valóban szinte lehetetlen úgy jómi az országot, hogy az iskolából, a gimnázium tablóképeiról ismert arc fel ne bukkanna. Mintha kiszélesedett volna az Ipolyvölgye, Csallóköztől Bodrogközig nyújtózna, mintha a lokálpatriotizmus átértékelődött volna patriotizmussá. Küldetés! — Az iskolaépület öreg, díszei ósdiak. Nagyképű oszlopsor a bejárat előtt, a homlokzatot cement eukaliptuszok díszítik. Itt, ebben az épületben fogalmazódik meg szavak nélkül az új generációk emberhez, tájhoz, sorshoz méltó küldetése. legyik osztály az ebédszünet I alatt átvedlik könyvtárteremmé. *Vas Ottó tanár a könyvtáros. Neve országosan ismert, hiszen a gimnázium általa vezetett irodalmi színpada már egy évtizede élcsoport, az ország legjobbjai közé tartozik. Ez az irodalmi színpad is egy lényeges színfoltja az iskolának. Miközben könyveket kölcsönöz, melléjük rak egy-egy jó szót is. Ezt ezért, meg azért kell elolvasni, olvastad-e már ezt, vagy azt a könyvet? Beszélgetni alig tudunk, mert a diákok nem fogynak. Mit ér egy riport egy tucat olvasóval szemben? Az irodalmi színpadról meg nehéz újat mondani, legendásan szerény körülmények, és országos sikerek. A másik hasznos kör az iskolában a Korpás Pál vezette olvasókör, ahol, mint megtudom, arról vitáznak, mit miért és hogyan kell olvasni. „Nagyon sok idő veszne el addig, míg az olvasni tudó emberből autodidokta módszerekkel olvasó ember fejlődne." A gimnázium diákjainak jelentős része a könyvtár és a könyvesbolt törzstagja. Sajnos, a könyvesbolt választékát kevés dicséret illeti. Hasonlóan elégedetlenek a diákok, talán elsősorban az irodalmi színpad tagjai, a kultúrház nem mindig igényes műsorpolitikájóval. Körbesétáltam az iskolát, az osztályokat, a gondolatok, problémák, a diák és tanárvilág bugyrait, illetve azok egy részét! Az írás olyan, mint a sakkjáték, akinek toll van a kezében lépnie kell. A város, mert kicsi, tele van diákkal. Egy mozi, egy könyvtár egy papírkereskedés, egy könyvesbolt — nincs nagy választék. Lokálpatriotizmusáról neves ez a városka, ez a vidék — az egész Ipoly mente. Eddig tón az ínséges élet kötötte ide az embereket. Jó lenne, ha e hűség maradandó volna ma is e gazdagodó világban. Megérdemli e táj, e nép a ragaszkodást, a belőle felnövő, hozzá hűséges értelmiséget. GAGYOR PÉTER 9
