Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-12-08 / 49. szám
mi polgárok, mint képviselőt, aludjon náluk. Ó pedig mindig munkásoknál aludt... Amikor hozzánk jött, mindig babfőzeléket főzött a feleségem. Nagyon szerette, nem sonkával, csak hagymás zsírral erősítve. Ezekről biztosan nem ír a lexikon. (A Ieopoldovi börtönből való szabadulása után a kommunista funkcionárius munkája várta. 1933-tól a Eiudovy denník-et szerkeszti. A köztársaság felosztása ellen tiltakozó tomóci (Trnovec n. Váhom) manifesztáción tízezres tömeg előtt beszél a szlovákiai magyarok nevében a fasizmus ellen. A müncheni árulás után tekintélyének és tehetségének teljes bevetésével küzdött a nácizmus ellen. A felszabadulást követően a Pravda kiadóvállalat igazgatójaként dolgozott. A februári győzelem után nagy szerepe volt a magyar nemzetiség helyzetének tisztázásában, egyenjogúsításában és a magyar dolgozók kultúrájának fejlesztésében. 1951-től hazánk magyarországi nagykövete volt. 1963. szeptember 19-én halt meg.) — A háború után jogfosztottak lettünk. Nekünk is kézbesítették a fehér lapot, habár úgy mondták, kértük az áttelepülés engedélyezését. Természetesen a magunkfajta ott sem várta tétlenül a sült galambot. Földet osztottunk, szövetkezetei alapítottunk, de mindig motozott a fejünkben a honvágy. Valahogyan haza kell jutni. Már akkor tudtuk, hogy 1948 februárja, a gottwaldi vezetés jó politikát csinált. Ráadásul hírül vettük, hogy Major elvtárs Csehszlovákia magyarországi nagykövete. No, mondom én, gyerünk fel Budapestre. Nem nagyon akartak beengedni, de végül is nem hagytam nekik békét. — Itt vagy fiam?! Tudtam, hogy felkeresel! — örvendezett. Aztán 1954-ben haza is kerültem. Azért más volt itt dolgozni, az enyémek között. A régi magunkét építeni, élni a magunknak kiharcolt szebb életet, — fejezi be id. Ifjú András az emlékezést. A szülőföldhöz és az eszmféhez való ragaszkodásban nem volt egyedül. Barátja, Nagy Béla 1961-ben jött haza. Megbecsülés övezi mindkettőjüket, s mindazokat, kik harcos életükkel bizonyítottak. Néha tollászkodni kezd az emlékezet Korszakokat ível át, sorsokat kapcsol egymáshoz, elvtársi öleléseket, baráti parolákat felidézve szárnyal. Bár sokáig szárnyalhatna még DUSZA ISTVÁN MARIE KABRHELOVÁ a CSKP KB titkárságának tagja a Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottságának elnöke Történelmi erőgyűjtés A Nagy Október eszméi formálták a haladó csehszlovák nőmozgalmat, segítették elő alapvető irányának kialakulását. Ez a nőmozgalom a CSKP vezetése alatt hatalmas politikai erővé formálódott, és az ország fejlődésének minden időszakában jelentős szerepet játszott a haladásért, a békéért, a demokráciáért vívott és a fasizmus elleni harcban. Felszabadulásunk és a Kassai Kormányprogram fordulópontot jelentett hazánk asszonyainak életében. A háború utáni időszakot tömeges munkábaállásuk jellemzi. Lelkesedéssel láttak hozzá a háború okozta károk felszámolásához, a termelés beindításához; szavakkal és tettekkel támogatták a CSKP politikáját és törekvéseit, a szocializmus építését hazánkban. 1948 februárja felkészülve találta a csehszlovákiai nőket. A szovjet nők példája, az osztály- és ideológiai harcban szerzett tapasztalatok erősítették osztályöntudatukat. Megedződtek a kommunista párt vezette harcban, amely a munkásosztály döntő győzelméért folyt. A Nagy Októberi Forradalom gondolataiból, a szovjet nők példájából, tapasztalataiból mindig lelkesedést, bölcsességet és gyakorlati ismereteket merítettünk. Hazánk szocialista építése közben is gyarapodott a tudásunk, mélyült internacionalista érzelmünk. Haladó nőmozgalmunk azonnal megértette a szovjet nők 1945-ben közzétett felhívását és ott volt a haladó nemzetközi nőszervezet bölcsőjénél. Fennállása óta aktívan vesz részt az NDNSZ tevékenységében. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója egyben a csehszlovák és szovjet nők hatvanéves barátságának az ünnepe is. Boldogok vagyunk, hogy a két ország nőszervezeteinek kapcsolatai szorosak, őszinték és mélyen barátiak. Elsődleges és legnemesebb feladataink közé tartozik a jövőben is ezt a baráti kapcsolatot, a szovjet nőkkel az együttműködést tovább mélyíteni. Együttműködésünk a nemzetközi kapcsolatok erősítésében és a béke megszilárdításában Is. Mi, csehszlovákiai nők — és a többi szocialista ország aszszonyai — tudjuk, milyen lesz holnapi életünk, gyermekeink, családunk, az egész társadalom élete. Tudjuk mi vár ránk holnap, egy év múlva, mi a teljes ötéves tervidőszakban. Világosan látjuk a jelent és a jövőt, amelyet formálunk. Ezt a biztonságot a pártunk politikájába vetett bizalom adja, amely szilárd alapja egyre emelkedő életszínvonalunknak, szocialista hazánk sokoldalú fejlődésének és a békés életnek. Mi mást várhatunk nyugati ellenségeinktől, mintsem támadásokat, mai életünk és jövőnk ócsárolását. Hatvan esztendő óta, a Nagy Október eszméinek győzelme után egyebet sem tudnak, mint állandóan támadni hazánk eredményeit, kisebbíteni a szocializmus erejét a világ dolgozóinak szemében. Belekapaszkodnak minden kritikai megjegyzésbe, amely tömegtájékoztatási eszközeinkben napvilágot lát, hogy befeketítsék eredményeinket, amelyeket a nők egyenjogúsításában elértünk. Asszonyainkról beszélnek, de az országainkban élő nők helyzetével nem törődnek. Freda Brownt idézem, aki a következőket írta a Világ asszonyai című folyóiratban: „Ma, 1977-ben megállapíthatjuk, hogy egész generációk nőttek fel a szocialista társadalomban, akik nem ismerték a gazdasági válságot, a munkanélküliséget, az inflációt és a faji megkülönböztetést." Az én generációm még átélte a harmincas évek gazdasági válságát, ismerte a munkanélküliséget, az elbocsátásokat, és az éhséget: megismertük a szabadság illuzórikus jellegét abban a társadalomban, ahol nem biztosították a munkához való jogot, ahol nem volt létbiztonság, ahol a dolgozó nők rettegtek a holnaptól, a szegénységtől és az öregségtől. Olyan társadalomban, ahol a lakosság fél százaléka tartja kezében a nemzetgazdaság 22 százalékát, — ahogy az az Amerikai Egyesült Államokban van, — ahol a termelőeszközök 74 százalékát a lakosság 1,7 százaléka mondhatja megáénak, — ahogy az Nyugat-Németországban van, mindannak, amit a demokráciáról és az egyenlőségről mondanak, valótlanság. Dolgozóink legszebb megnyilvánulásához tartozott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére kibontakozott országos szocialista munkaverseny-mozgalom. őszintén örülünk annak, hogy ebben az erőfeszítésben nem maradnak háttérben a csehszlovákiai nők sem, sokan vannak közöttünk, akik a jubileumi évben minden erejüket, tehetségüket a fejlett szocialista társadalom építésére fordítják. Egy pillanatra se feledjük, hogy a legfontosabb küzdőtér, amelyen a CSKP XV. kongresszusa határozatainak teljesítéséért harcolnak, a munka frontja, üzemeink, egységes földművesszövetkezeteink, és a szolgáltatások széles területe. Ezért a Csehszlovák Nőszövetség tagjainak becsületes, odaadó munkára mozgósítása továbbra is szervezetünknek egyik elsőrendű feladata marad. 3
