Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-11-24 / 47. szám
Nők a haladásért TURJANICA ANNA Élete tarisznyájába nem sok jót rakott a sors. Szüleit nem ismerte, örökbe fogadott gyermekként került Beregszász mellé egy kis faluba. Nevelöszülei sajnálták, szerették a kis árvát, gondoskodtak is róla, amennyire tőlük tellett. Annyi jutott neki is, mint a többi szegény ember gyermekének. Kolbászos bableves és szilvás lepény volt az ünnepi étel az asztalon, zsíros kenyér és krumplicukor a gyermekek jó falatkája. Nem éheztették és nem járatták télen mezítláb, de soha nem melegítette bélelt télikabát és nem kóstolta a csokoládé ízét sem. Nevelőszülei falusi munkásemberek voltak, keményen megdolgoztak a mindennapiért és szigorúan, nagyon beosztva bántak a kevéske pénzzel, amit megkerestek. Tizennégy éves volt Anna, amikor nevelőapja — aki a kárpátaljai kommunista párt aktivistája volt — súlyosan megbetegedett. Megbízható, gyors segítségre volt szükség, hogy a pártmunka folyamatos legyen. Annára esett a választás, ő lett az összekötő, saját falujában és a környéken a pártlap kihordója. Járta a szegényes otthonokat, beszélgetett a gyermekekkel és felnőttekkel, ismerkedett az emberek életével. Mindenütt szívesen fogadták a ragyogó szemű, kedves lánykát, aki a reményt tápláló újsággal kopogtatott be, és hordta az üzeneteket. Nem fecsegett, betartotta nevelőapja utasításait, ügyesen továbbította a reá bízott tennivalókat. Eldugott falvakban, szegény emberek otthonát járva tanulta meg a konspirálást. Az árva leányka úgy nőtt bele a kommunista párt munkájába, ahogy a levél tartozik a fa ágához. Tizenhat éves volt, amikor feleségül ment Turjanica Jánoshoz, a kárpátaljai munkásmozgalom aktivistájához. Megértették, segítették egymást. Egyezett véleményük a jelenről és elképzelésük a jövőről. Együtt dolgoztak a szűkös mindennapiért és együtt küzdöttek a jobb jövőt ígérő eszmék megvalósításáért. Férje segítségével Anna politikai látóköre egyre jobban tágult, már nemcsak a bajokat, hanem az okokat is felismerte és meg tudta magyarázni másoknak is. Turjanica könyveket adott felesége kezébe és Anna érdeklődése felébredt minden iránt, amit addig nem volt alkalma megtanulni. Még nem töltötte be huszadik életévét, amikor a tartományi pártvezetőség megbízta a kárpátaljai munkásnők és parasztasszonyok szervezésével. Tudatában volt felelősségének, tanácsot kérve és elfogadva végezte feladatát. Kerékpárjával állandóan úton volt, járta a hegyes-dombos vidéket, vigasztalta, biztatta a szüntelen nélkülözéssel küszködő, javarészt írástudatlan nincsteleneket. Ukránul éppen olyan jól beszélt, mint magyarul, úgy szólt az emberekhez, ahogy jobban megértették. Jó szónok volt, lendületes magyarázataival lekötötte hallgatói figyelmét, mondanivalója az emberek emlékezetébe vésődött. Kárpátalja szegény dolgozó népe szerette és becsülte Annát. Érezték, tudták, hogy az ő érdekükben küzd, nekik akar segíteni. Elébe mentek a falu vagy város határába, amikor érkeztét várták és elkísérték távozásakor. A harmadik-negyedik faluba is elmentek az emberek, hogy találkozzanak vele és meghallgassák „a mi Annánk”-at, ahogy a nép elnevezte. A háborús évek kezdetén a kommunista párt illegalitásba kényszerült. Anna mégsem hagyta abba tevékenységét, bár férjével együtt bujkálnia kellett. Rozsnyótól Husztig hordta a biztatást, erősítette az emberekben a reménységet. Mindenki ismerte, éppen ezért nem tartózkodhatott sehol hoszszabb ideig. Nemcsak hívei, ellenségei is voltak a kommunista pártnak, akik éberen lesték az alkalmat, hogy lebuktassák a párt tagjait. Anna ügyesen dolgozott, de egyre szűkült a mozgási lehetősége, míg végül kénytelen volt elhagyni szülőföldjét. Lengyelországba menekült. Ott is tovább szervezte a Kárpátaljáról elmenekült magyarok és ukránok kultúrpolitikai munkáját. Ahogy nyomult előre a fasiszta német hadsereg, úgy kényszerült Anna is mind távolabb hazájától. A Szovjetunióba került. Mint addig mindig, ott is megtalálta az azonos érzésű és gondolkodású embereket. Bekapcsolódott a Szovjetunióba emigrált magyarok és ukránok politikai munkájába. Végese feladatát, de szenvedett, kínozta a honvágy és haza akart kerülni, hazájába, övéihez. Hogy elérje célját, partizánkiképzésen vett részt és ejtőernyős gyakorlatokat végzett. 1943 augusztusában elindulhatott haza de a nagy feladatot nem teljesíthette. A németek mögött, a fasisztáktól megszállt szülőföldje fölött kiugrott a repülőgépből és örökre nyoma veszett. Jeltelen sírja ott van valahol azon a hegyes-dombos vidéken amelyet annyira szeretett, honfitársai között, akiknek emberhez méltó életéért harmincéves korában hősi halált halt. „GYORS VÁLASZ" Kérje meg körzeti orvosát, hogy utalja be önt kórházi kivizsgálásra. A levelében leirt tünetek arra utalnak, hogy valami betegség lappang a szervezetében, amelyet csak teljes kivizsgálással lehet megállapítani. Az orvos köteles az ön kérését teljesíteni, mivel az eddig előírt gyógyszereknek nincsen eredménye. ..KOVÁCS BALAZSNÉ" A pénztári jegy (blokk) nélkül nem kötelesek figyelembe venni az ön panaszát. Ha az üzletvezető nem hajlandó intézkedni, akkor küldjék vissza a cipőt a gyárba, a reklamációs osztályra. A dobozon fel van tüntetve a gyártó neve és helye. „NAGYON FAJ" Kedves Erzsébet! Helyesen tette, hogy nekem irt, mielőtt fájdalmában, elkeseredésében valami helyrehozhatatlant cselekedett volna. Megértem, hogy nagy sebet ütött a leikén férje viselkedése, de nem szabad átengednie magát a bánatnak, és „a nap minden órájában erre gondolni" mint ahogy írja. Csalódása sajnos nem egyedi eset. Meg nem történtté már nem lehet tenni a dolgot, de sirás helyett inkább azt kell keresni, hogyan lehetne minél simábban, nagy jelenetek nélkül rendbe hozni az életüket. Férje szereti magát, ezt bizonyítja kedvessége, figyelme, az otthoni munkában vállalt segítsége. Azt írja, hogy megszokott mindennapi életükben semmi változás nem történt, véletlen folytán tudta meg hogy férje időnként találkozik nőismerősével. Mivel magának nem említette ezeket a találkozásokat, arra következtet, hogy több is van közöttük, mint a régi munkatársi kapcsolat. 14 Vigyázzon! Ez egyelőre csak gyanú, amellyel megmérgezheti életüket, és tönkreteheti házasságukat is! Tanácsot kért tőlem, én megfontoltságot, jól átgondolt viselkedést tudok csak ajánlani. A házaséletnek —- mindegyiknek — megvannak a válságai, konfliktushelyzete. A magukét most érte az első megrázkódtatás. Vigyázzon, nehogy a maga viselkedése élezze ki. Most még ne szóljon semmit a férjének. Ha tudomást szerezne egy újabb találkozásról, akkor üljenek le beszélgetni. Nem lesz könnyű, mégis nyugodt, kedves hangot kell megütnie, ha azt akarja, hogy férje ne csak meghallgassa magát, hanem feleljen is a kérdéseire. Mondja meg neki, hogy tudomására jutottak a találkozások, azt is, hogy már mióta tudja, de nem akart szólni, mert azt hitte, hogy csupán véletlen, és nem megbeszélt „randevúk". De mivel ez már többször megismétlődött, és már pletyka is kering róluk, szeretné, ha a jövőben hármasban innák meg a feketekávét. Ennek nincsen semmi akadálya, hiszen a szóban forgó kolléganőt maga is ismeri. Ha férje visszautasítaná kérése teljesítését, akkor, és csakis akkor mondja meg, hogy feleségi önérzetét sértik ezek a találkozások, és kéri, hogy hagyják abba. Arra vigyázzon, hogy ne veszítse el a nyugalmát, ne sírjon és ne veszekedjen. Azzal nem segítene, csak rontana о helyzeten. Férje reagálásából lemérheti azt is, hogy érzelmileg mennyire érdekelt. Nem szabad figyelmen kívül hagynia azt, hogy nemcsak női, hanem férfihiúság is létezik. De mennyire. Sokszor csupán önmaguknak akarnak bizonyítani, hogy még tudnak hóditani és belekeverednek olyan bonyodalmakba, amelyekből aztán csak nagy nehézségek árán tudnak kikecmeregni. Néha olyan drága árat fizetnek, melynek korántsem volt ellenértéke a lezajlott kaland nyújtotta gyönyörűség. A maga férje is hasonló helyzetbe kerülhet. Azt írja, hogy a kolléganő okos, intelligens, csinos és „tud bánni a férfiakkal", azért veszélyes. Ne legyen kishitű, ne veszítse el az önbecsülését. Maga értékes ember, kitűnő pedagógus, csinos nő. Ha veszélyes az a másik, akkor azért, mert „új". Ő a változatosság, maga az évek óta megszokott, de az állandó. Ha a dolog úgy állna ahogy gondolja, akkor a nagyon értékes feleséget nem hagynák el bódult pillanataikban a férfiak, sokkal értéktelenebbért. Maga okos, hiszen jól végiggondolta és helyére rakta magában ezt az ügyet. Viszont most következik a dolog legnehezebb része: rávezetni a férjét arra, hogy amit tesz, annak nincsen semmi perspektívaja^és úgy hozzásegíteni a barátkozás lezárásához mintha a saját akaratából döntött volna igy. Legyen nagyon tapintatos, gondoljon a férje önérzetére is. Most, ezzel a kedvezőtlen esettel kapcsolatban vizsgáznak mindketten okosságból, higgadtságból, önfegyelemből. Ne feledje, hogy még nincsen veszve semmi, mert a férje szeretete, ragaszkodása még a magáé, tehát nem viszszahódítani kell, csupán megállítani azon az úton, amelyik az eltávolodáshoz vezethetne. Legyen mindig derűs, ápolt, keressen férjét érdeklő témákat a beszélgetésekhez, menjenek emberek közé, színházba, moziba, úgy mint eddig. Ez lesz a legerősebb fegyver. Kedves Erzsébet! Érdekel életük további fejleménye, kérem írjon majd nekem. Minden jó\ kívánok mindkettőjüknek. SZERETNÉK RÁTALÁLNI B. P. Huszonegy éves, 172 cm magas, nem saját hibájából elvált asszony szeretne komoly, becsületes, jóhiszemű férfival megismerkedni, akivel megoszthatná örömét, bánatát, és aki hű élettársa lenne. Szereti a zenét, a természetet és mindazt, ami szép és jó. Jelige: „Kék csillag fenn az égen" Negyvenkilenc éves, falun egyedül élő özvegyasszony szeretne megismerkedni józan életű, becsületes férfival ötvenöt éves korig. Fényképes levelet vár. Jelige: „Dunatáj" Huszonnyolc éves, 168 cm magas, kissé molett, önhibáján kívül elvált asszony szeretne komoly, becsületes férfival megismerkedni — harmincnyolc éves korig — házasság céljából, aki rendezett családi életre, boldogságra vágyik, úgy mint ő, és négyéves kislányának szerető apukája lenne. Fényképes leveleket vár. Jelige: „Minden ember boldog akar lenni* Tizennyolc éves, 160 cm magas lány ezúton szeretne komoly, intelligens fiúval megismerkedni huszonegy éves korig, aki nem kolandro, hanem szeretetre, boldogságra vágyik, úgy mint ő. Jelige: „Gyöngéden ölelj át"
