Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-11-24 / 47. szám
takargatjuk az árut, hogy meg ne penészed jen! — szól közbe Cesznak Erzsébet. — A tűzfalat is csak akkor javították meg, amikor már kidőlt, még jó, hogy nem történt baleset. Korszerűsítés! A központi fűtés bevezetése tizenhét éve programon van, még ma is szénnel fűtjük a műhelyeket. A padló elkorhadt, majd a nyakát töri az ember, nincs mosdó, öltöző, a ruhákat és kabátokat a műhelyekben rakják le a dolgozók... — Az a baj, hogy az igazgatóságról még egyszer sem jöttek ki, hogy megnézzék, milyen körülmények között dolgozunk. Az írásbeli követelések meg a fiókokba kerülnek — veszi át a szót Dékány Anna, az üzemi nőszervezet elnöke. — Dehát mi már csak úgy vagyunk az egésszel, hogy veszekszünk, pörölünk, meg elégedetlenkedünk, de bottal sem kergethetnének el innen. Az ember nem szívesen változtat munkahelyet, még ha jobb körülményekkel kecsegtetik is. összeszoktunk, s amilyen, olyan ez az üzem, de a miénk!... Sokuktól hallottam, kivitelre termelnek, nem lehet lemaradás. Ha kiesik egy gép, alkatrészhiány, betegség vagy más ok miattt, „rá kell húzni”, szombaton hívás nélkül bejönnek, ezt mindenki erkölcsi kötelességének tartja. Azt is, hogy selejt nélkül атнимиими— _ _П □ [MS SS OUSMtM, dolgozzanak. Hogy is mondta Rigler Margit, minőségi ellenőr? „Szalagtermelés van. Szinte egymást ellenőrzik a dolgozók. Hibás áru nem mehet át nálunk. De ha mégis előfordul, néhány perc múlva visszakerül a „tetteshez” . Itt mindenki ellenőr ... Jantosík Margit meg arról beszélt, hogy milyen kiváló szakmunkások nevelődtek itt a tizenhét év alatt és hogy csak ilyen emberekkel lehet növelni a termelést. Amíg tavaly az egy főre eső teljesítmény havonta százharminchat nadrág elkészítése volt, az idén ez a szám negyvenkét darabbal emelkedett. Kincsik Anna és Pavlik Emma arra kértek: írjam meg, hogy négy szocialista brigád versenyez egymással, s az I. számú szeptemberben bekapcsolódott a szaratovi mozgalomba. A műhelyekben sok a fiatal dolgozó, akik a kilencedik osztály elvégzése után kerültek ide, mint Józsa Mária, Újvári Mária és Takács Ilonka. Sokan jöttek ide a háztartásból is, mint Koller Ágnes, aki kilenc évvel ezelőtt került a varrodába és ma nagyon sajnálja, hogy előbb nem lépett munkaviszonyba. És vannak olyanok, akik az első naptól itt dolgoznak, mint Szpisiak Erzsébet aki azt mondta: — Itt ismerkedtem meg a kollektív élettel, a termelő munkával. Az életem összeforrt az üzemmel. Ez a második otthonom, innen akarok nyugdíjba menni... Jozef Cibulkától, az Érsekújvári (Nővé Zámky) Járási Nemzeti Bizottság helyi gazdálkodási szakosztályának vezetőjétől kérdeztem meg: — Mi lesz a párkányi üzem sorsa? — A járási nemzeti bizottság elnöksége nemrégen foglalkozott a szolgáltatások helyzetével. Párkányban Z-akcióban két szolgáltatási házat építenek, itt kap majd helyet a varroda is. A szakosztályvezető azt is megígérte, hogy megvizsgálják a varroda dolgozóinak munkakörülményeit, s ennek alapján elvégzik majd az épületen a szükséges javítást. Az üzem eredményei indokolttá teszik, hogy az ígéret mielőbb tettekké váljon. GÁL ETA c