Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1977-11-24 / 47. szám

BALÁZS JÓZSEF SZERETŐK XIII. — Maga pap? — kérdezte hirtelen Ke­lendő. — Én? Dehogyis . .. Egyszer, még nem is olyan régen, elhatároztam, és akkor mindenki nevetett rajtom, hogy kitanu­lom a kémia tanárságot. . . Kaptam én ide is, meg oda is . . . Aztán csak fuvaros maradtam. Az utolsó fuvaros ebben a vá­rosban. Mendel Péter bement a házba, gyor­san egy butélia bort hozott ki és két po­harat. Mereven nézték a bort. Mendel töltött belőle, felemelte a poharát, koc­cintottak. — Tudja, kevesen járnak ide, dehát az a jó . . . — kezdte magyarázni Mendel. — Szóval, azt mondtam az előbb, hogy semmi sem érdekesebb és fontosabb an­nál, ami bennünk van ... Csak jól is­merje az ember magát. Sokszor éppen ez a baj . . . Jobban ismeri az ember a barátját, a családját, a szerelmét, mint saját magát. . . — Szerelmét? — kérdezte Kalenda. — Hát persze... A szerelmét... Ha már ezt kérdezte, elmondhatom — itt megállt a fuvaros és az asztal szélét si­mogatta. — Na ... Mondja csak ... — biztatta Kalenda. — Én a szerelemnek köszönhetem; el­kezdtem a világon, meg a saját sorso­mon gondolkodni . . . Rájöttem, — ne ért­sen félre — hogy bennem is, meg ma­gában is, az emberben, több titok van, mint mondjuk a Napon túl... És tudja, miért, mi vezetett rá? Kalenda összébb húzta a szemét, úgy figyelt. Nem értette, hova akar a fuva­­ros kilyukadni. — .... hát a szerelem ... Itt szoktam ülni, ezen a helyen, amíg a lovak esz­nek, aztán ezen gondolkozom ... A múlt­kor is szinte megijedtem. Mit ért volna az életem, ha én csak fuvaros mara­dok . . . Kalenda egyre türelmetlenebb lett. — Nem értem magát! Mindenféléről be­szél, de nem ezért hívott ide .. . — Szeretem Kapuvári Mártát — mond­ta váratlanul a fuvaros. — Hogyan? — Kalenda felemelke­dett. A poharat odébb tolta az asztalon és várt. — Szeretem. Ennyi. Csak ennyi. . . — Dehát maga itt azzal kezdte, hogy mi van a Napon túl, meg miegymás... Maga viccel velem... — Kalenda ezt már állva mondta. — Igen... Tudja, ha megérti az em­ber, hogy mi a szerelem, akkor már min­dent ért... Az isten is az istenség . . — Azt hiszem . . . ideje elmennem . . . Maga megzavarodott. — Ne menjen . . . Nem ért maga sem­mit. Hiába van három szakmája is.. . Az előbb csak azt akartam mondani, hogy az isten is tudja, nagyonis tudja, hogy szerelem nélkül nem létezhet az ember­fajta. — Maga, nem tán . . . csak talán nem azért hordja a keresztet a nyakában? — Kalenda úgy mondta ezt, mint aki előtt ebben a pillanatban világos lett min­den. — Ezért... — bólintott Mendel. Kalenda már otthagyta az asztalt, ami­kor a fuvaros utánasietett és könyörögve kérte, hogy menjen be vele a házba. Az előszobában állította meg Mendel és arra kérte, hogy nézzen be a szo­bába. Kalenda tanácstalanul bámult a férfira; nem értette, hogy miért kellene neki benéznie a szobába. — Nagyon kérem, csak egy pilla­natra. Kalenda egy ágyat látott, a fehér pár­nán egy asszonyi arcot, a paplanon két kéz mozdulatlanul, félig becsukva árvál­kodott. Úgy tűnt, hogy a kezek nem is tartoznak az asszonyhoz. — A feleségem — mondta Mendel. — Az ágyról nem szállhat le, a lábai miatt. . . Kalenda kifordult az előszobából. Men­del az udvaron, a léckerítés előtt érte utol. — Mennyit kér? — nézett Kalendára. — Hogyan? — Mennyit kér? Bármennyit adok, ha békén hagyja Kapuvári Mártát... — Ne beszéljen hülyeséget. Hogy kép­zeli .. .? Szerencséje, hogy ez a maga udvara, különben . .. — Minek mondja ezt? úgyis elmegy innen, ő pedig itt marad, én is mara­dok . .. — Miből gondolja, hogy Kapuvári Márta marad? — Nem tud innen elmenni. Soha! Ér­ti? — a fuvaros hangja újra lehalkult. — Bármennyit fizetek ... Itt a pénz ... Amennyi kell .. . — Jó, hogy mondja — kapott a fejé­hez Kalenda. — A múltkor a felvonulási épülettől maga vitte el az ajtókat, abla­kokat, láttam . . . Kinek vitte? — Semmi köze hozzá . . . Ezek az én üzleteim . . . Semmi különös nem történt. Ide nem hoztam, annyi bizonyos. Nekem nincs szükségem ajtókra, meg ablakokra. — Nincs? Tehát innen van a pénze? És ezt akarja nekem adni... — Kalenda megfordult, feltépte a kisajtót, átvágott az úton és az étterem felé sietett. — Ha nem lesz az étteremben, akkor otthon keresem meg, ha ott sem lesz...? A fe­nébe is, nem kérdeztem meg tőle, hol dolggzik! Az étteremben a kávéfőzőnő előtt állt meg. — Mártát keresi? — kérdezte a nő. — Mindjárt itt lesz, most telefonált a mér­­legházból . . . Kalenda le akart ülni, jobbra tekin­tett a piros wurlitzernél még nem volt senki. — Maradjon itt — szólt neki a nő. Gyorsan egy duplát és egy pohár konya­kot tett elé. — Igya csak meg, jobban telik az idő . . . Kalenda ki akarta fizetni. A nő mo­solygott visszatolta a pénzt, — hogy kép­zeli? A férfi nem tudta mit csináljon, egy ideig még tartotta a kezében a pénz­tárcáját. — Tegye csak el . . . Márta ma több­ször is felhívott... Ő az én legjobb ba­rátnőm . . . Azaz . . . barátnőm is, testvé­rem is, családom is... Minden... Kalendának eszébe jutott a mérleg­ház. — Meg kellene kérdezni tőle ... — Milyen messze van ide... a mér­legház? — Hát nem tudja? Az állomáson . . . Ott van ... — válaszolt csodálkozva a nő. — Egyébként még be sem mutatkoz­tunk; Magdi vagyok... Szalai Magdol­na... — mosolygott a nő. — Pontosan ezt Írták be a személyi igazolványomba. — Az enyémbe pedig ... — már a fér­fi is be akart mutatkozni, de a nő köz­bevágott: — Én már mindent tudok . . . Márta még azt is elmondta ... — a nő hirte­len megállt. — Azért ennyire nem kel­lett kikotyognom mindent már az első alkalommal. . . (folytatjuk) mellett marad ideje és energiája még a rendszeres tanulásra és iskolába járásra is. Ezt próbálja megértetni vele, és magyaráz­za meg, hogy beszélgetéseik színvonala­sabbak és tartalmasabbak lesznek, hogy­ha olyan témáról is szót válthatnak ame­lyekhez maga most még nem tud hozzá­szólni. Neki egyelőre elég az ipariskolai érettségi, viszont szakmai téren szüksége lesz arra, hogy tovább képezze magát, ha a rohamosan fejlődő technikai ismeretek­kel lépést akar tartani. Miért legyen ala­csonyabb színvonalú a maga műveltsége mint az övé? Csak azért, mert most a fiú féltékenységből nem akar beleegyezni ab­ba, hogy maga tanuljon? Nem akarja, hogy új környezetbe kerüljön, és új em­berekkel ismerkedjen?! — Ez nagyfokú ön­zés a részéről. A kérdésre, hogy vajon tényleg szereti-e magát, nem lehet egy­szerűen igennel vagy nemmel válaszolni. Az elkövetkező időszak komoly próbája lesz mindkettőjük érzelmének. Hogyha igazán szeretik egymást, akkor kitartanak. Az idő nem sürgeti magukat a házasságra, ellen­kezőleg, még túl fiatalok is a megfontolt házasságkötésre, családalapításra. A fiú 21, maga 17 éves, miért sietnek olyan na­gyon? A házasság az esküvővel csak elkez­dődik, és az élet nemcsak örömet hoz, ha­nem gondot, problémát is oszt mindenki­nek. Ezért helyesebb, ha felnőttként vállal­ják mindezt és nem túl fiatalon, kellő meg­­'ontoltság nélkül. Az a véleményem, hogy­­na igazán ragaszkodik magához a fiú, még ■egiteni is fog a tanulásban, hiszen még ninden friss kell legyen az agyában amit anult, érettségi bizonyítványán alig szá­­adt meg a tinta. Érdekel, hogyan alakulnak a dolgok, ké­­em jelentkezzen még, biztatásként még­­igyszer csupán annyit, nem szabad meg­­sátrálnia, tanuljon. ,Egy aggódó édesanya" — tizennyolc éves kislánya endokrinológiai kivizsgálása. Sze­retnénk önöknek segíteni, tessék egy meg­bízható címet küldeni, hogy levélben vá­laszolhassunk. „Egy elkeseredett kislány" Elvált házas­társak gyűlölködése, egymás elleni acsar­­kodása nagyon sok esetben tart még ak­kor is, ha mindketten már új házasságot kötöttek. Ha csak egymásnak törnek bor­sot az orra alá szakadatlanul, csak egy­mást bántják évek hosszú során keresztül, olyan erőfeszítéssel, amit más, okosabb dolgokra is fordíthatnának, akkor is kicsi­nyes és értelmetlen magatartás. De ha az akár az anyának, akár az apának Ítélt, a szülőre szoruló és annak kiszolgáltatott közös kiskorú gyereküket játsszák ki egy­más ellen, akkor aligha minősíthető más­nak, mint az erő pozíciójából elkövetett véteknek saját gyermekük ellen. Aminek beláthatatlan, súlyos, és esetenként tragi­kus következményei lehetnek. És az ilyen szülők nem ritkán nincsenek is tudatában enyhén szólva kíméletlenségüknek. Barát­nőd jó tanácsot adott, én még azzal egé­szíteném ki, hogy ha van rá lehetőséged, találj iskolán kívüli elfoglaltságot valami­lyen szakkörben és a SZISZ-ben. Ez a kel­lemes elfoglaltság, időtöltés, a közösség­ben a közösségért végzett munka lefoglal­ja majd a gondolataidat és enyhíti kese­rűségedet. Ez azonban csak védekezés, jobb belátásra így nem bírhatsz senkit. Ha azonban nagyon bátor tudnál lenni, kö­zölnénk a leveledet, éppen azért hogy megmutasd a szüleidnek — talán ily mó­don tudatosítják majd, hogy csak a gyer­meküknek ártanak. Természetesen név nél­kül, és csak a beleegyezéseddel. Szeretettel üdvözöl SZERETNÉK RÁTALÁLNI Huszonegy éves, 166 cm magas, szőkésbarna óvónő társaság hiá­nyában ezúton szeretne korban hozzá illő magas, intelligens fér­fival megismerkedni. Szabad ide­jében sokat olvas, szereti mindazt, ami szép és nemes. Komoly szán­dékú férfi fényképes levelét várja. Jelige: „Bizalom” * * * Huszonhét éves, 185 cm magas, elvált szakmunkás megismerkedne becsületes, házias lánnyal, vagy el­vált asszonnyal házasság céljából. Árvák előnyben. Jelige: „Hűség" * * * Húszéves, 163 cm magas, szőke, középiskolát végzett lány ezúton szeretne komoly, intelligens, káros szenvedélytől mentes fiatalember­rel megismerkedni. Kedveli a beat­zenét, szeret utazni. Fényképes le­velet kér. Jelige: „Együtt" * * * Fiatal, 180 cm magas, elvált mérnök megismerkedne kedves, karcsú, barna hajú, intelligens diáklánnyal. Lehetőleg fényképes levelet vár Bratislavában tanuló lánytól. Jelige: „Segíts a véletlennek"

Next

/
Oldalképek
Tartalom