Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-11-10 / 45. szám
KICSIK és NAGYOK asárnap vendégeim voltak. A kétéves Lacika és mamája. Amint beléptek, azonnal észrevettem: a gyerek körül valami nincsen rendben. Nem tudtam volna azonnal megmondani, hogy mi, csak éreztem. Már éppen meg akartam kérdezni, de a mama megelőzött. — Na, hogy tetszik Lacika új nadrágja — és büszkén megpörgette a kisfiút. Csak ekkor vettem észre, a gyereken egy vadonatúj telehátas kisnadrág feszült. — Ez igen, hol vetted? — Most kapta a keresztanyjától, ugye milyen aranyos? — ragyogott lel a mama arca. A kisnadrág valóban szép volt. — Na és a gyerek? — Köszönöm, jól viselkedik. — Remélem, nem beteg . . . — Miért volna beteg, hiszen makkegészséges. A gyerekre néztem. Éppen két kézzel tömte szájába a teasüteményt. — De hát ez a gyerek éhes, és mintha fogyott volna! — la, igen. Most fogyókúrázik egy kicsit. Különben nem menne ró a nadrág. Tudod, milyen gyorsan nőnek ezek a gyerekek. A keresztanyja pedig nem vehet neki minden héten egy új TUZEX nadrágot. GŐGH VILMA áború után épült bérházak között homokozó, mászórudak. — Ratatata, bumm! — játék géppisztoly kattog, egy kisfiú „elesik", a többiek átlépik, „rohamra" indulnak. A bejárat mellett rozoga gyerekkocsi, száritókötélen piszkosfehér ingeket hintáztat a szél. — Agyoncsaplak, ha még egyszer megtudom, hogy megkarmoltál valakit! — visszhangzik a lépcsőházban a férfihang. — Százszor megmondtam, hogy ha bántanak, üss vissza, de ne karmolj, mert ez alattomos dolog . . . A négyéves kisfiú a sarokban áll, szipog, egyik kezével a szemét dörzsöli, a másikkal a falat kaparja. Szőke haja elfedi arcát. A vetetten ágyra borul, lejét a gyűrött dunyhába fúrja. Hatalmas ébresztőóra ketyeg az éjjeliszekrényen, mellette csokoládé, keksz, cukorka. Tétován a csokoládéért nyúl, kibontja, lassan majszolja. — Apu, gyere ide — szól félénken. — Mi van, kisfiam? — összekentem az ágyneműt — vallja be szégyenkezve. — Nem baj, majd áthúkimosom — simogatja Hatalmas konyha, a tűzhely hideg, üresen tátong a kamra. Az asztalon kávéfoltos kockás terítő. Aszparágusz hosszú szálai kapaszkodnak a falba. — Apu, éhes vagyok! — Gyere, adok zsíros kenyeret, meg tejet. — Levest kérek. — Nincs, kisfiam, ma nem főztem. Hófehér kenyér kerül a tányérra, apu friss zsírral keni meg, a tetejét mustárral simítja le. — Egyél szépen. — Tejet tölt a csorba bögrébe. Rozsdaloltos tükör alatt borotválkozószerek. A mosdóban szőke és barna hajszálak, a reggeli fésülködés nyomait őrzik. Alatta bádoglavór, benne néhai kockás llanelling, tölmosórongy. A sarokban testetlen kerti szék a tegnap levetett ruhákkal. Az ajtó alatt eltaposott csikk. A kád mellett ormótlan vízmelegítő. — Gyere, megmosom a kezed. — Egyedül. Megtanultam az óvodában. Este. — Megyünk aludni, kisfiam, holnap korán kelünk. Apu munkába megy. te óvodába. — És anyu? Hol van anyu? — Elment, kisfiam. GRENDEL ÁGOTA zom, meg. TALÁLJA KI! »fr« műm VÍZSZINTES: 1. Berzsenyi Dániel ismert költeményéből idézünk (a nyíl irányában folytatva). 10. Ez is társ. 11. Durva fehér posztófajta. 12. Géza, Imre, Tamás. 13. Énekhang. 14. Dohányos igéje. 16. A beszédhang írott jegye. 17. Kelet-ázsiai súlymérték, vagy pénzegység-e? 18. Bolgár fejedelem. 19. Óhajtana. 21. Farkatlan birka. 22. öszszevissza rág! 23. Korszak. 25. Félfontos. 26. Anna, Vilma. 28. Hangtalanul ásod. 29. KIO. 31. Trombitahang. 32. Kevély; 2/ 3 r A “ e ¥ H 8 "T ^__ 70 X X 4Z r 73 44 4S X 46 X n * ií 19 zo Z4 zz I ►I« SÁ X zs 2£ zy X----1-> ■ 1__ 1 Z9 30 X 34 3Z 33 Jé 3 5 X 36 3V X J? 39 X 40 X 44 X 4& 43 I X Mr *s X 46 t L .,GYÖNGY SZEM" — A,kért cim: Ustav lekárskej kozmetiky, 800 00 Bratislava, Heydukova 14, t. sz.: 567-18; a rendelőintézet címe: Klinicky úsek, 800 00 Bratislava, Obrancov mieru 7, t. sz.: 593-32. Telefonon vagy levélben kérjen bővebb felvilágosítást. Kezelőorvosának van lehetősége a beutalásra. KEDVES GY. ISTVÁN! Kérését teljesítve lapunk „Sokszemközt" rovatában válaszolok önnek, hogy „okuljanak belőle mások is, ahol szintén hasonló problémák vannak". Felesége magatartását nem marasztalom el egyértelműen, mint ahogy önnel sem vállalok mindenben nézetazonosságot. Egyet azonban határozottan állítok: az önök házassága nem azóta romlott el, amióta felesége állandóan „a nők egyenjogúságára" hivatkozik. Ügy gondolom, azért kezdte el fegyverként használni ezt az érvet, mert csak ezzel tudta biztosítani saját céljainak elérését házaséletükben. Egyetértek önnel abban, hogy a dolgozó nőnek éppen úgy kell gondoskodnia gyermekeiről, mintha „csak" háziasszony lenne; illetve a munkaviszonyban levő édesanya és az édesapa egyformán felelős gyermekei neveléséért, a szó gyakorlati értelmében is. Az elvégzésre váró munkát meg kell osztani — minden munkát —, hogyha azt akarják, hogy a gyermekek kellőképpen legyenek ellátva, és rend, tisztaság honoljon a lakásban. Ne vegye zokon, de nemcsak a felesége, hanem én is idejétmúlt nézetnek tartom azt, hogy a lakás tisztántartása és a főzés „kizárólag" az asszony dolga. Engedje megkérdeznem, hogy mi „kizárólag" a lérli, az édesapa kötelessége?! Hiszen mindketten munkaviszonyban vannak, tehát pénzt keresnek a család részére és fizetésüket közösen osztják be, költik el. A zsebpénzre vonatkozó véleményéről később, most maradjunk a munkaelosztásnál. ön azt írja, hogy magára vállalta a kéthetenkénti nagymosást és segít havonta kétszer a nagyobb bevásárlásban. Néha eljár az iskolába a szülői munkaközösségi értekezletekre is, sőt néha kimegy a gyermekekkel sétálni, hogy felesége otthon addig „nyugodtan“ dolgozhasson. Mindezt a „segítséget" méltányolva próbáljunk meg beszélgetni a vitás helyzetekről, remélve, hogy kialakítunk egy olyan sorrendet, amelynek a betartásával otthon megváltozik a hangulat és megszűnik a feszült légkör, az állandó vitatkozás. A bajok gyökere a nézetek helytelen kialakításánál kezdődik. Véleményem szerint a férjnek nem „besegítenie" kell az otthoni teendők elvégzésében, hanem „együtt-közösen" kell végezni a munkát. Akkor és azt, amit a család szükséglete, azon a napon, éppen abban az órában kíván. Tehát, hogyha az egyik főz (mindegy melyik) a másik porszivózik, illetve mos; vagy: a feleség vasal, a férj ablakot tisztit stb. van elég teendő, amit meg kell osztani. S amikor minden készen van, leül a család együtt étkezni legalább este, és utána az egyik mosogat a másik előkészíti lefekvésre az ágyat, esetleg mosdatja a gyermekeket, vagy ha azt már maguk is elvégzik, a másnapi ruhákat készíti elő, gombot varr stb. Én igy értelmezem a munka megosztását, és velem együtt minden dolgozó asszonytársam, sőt azok a helyesen gondolkozó férfiak is, akik este olyan feleséget akarnak látni maguk mellett, aki fáradtan is tud mosolyogni és kedves lenni! Kedves Gy. István! ön zúgolódik és úgy érzi, hogy felesége nem értékeli kellőképpen azt a munkát, amelyet ön otthon végez. Higgye el, nem igy van. Felesége azért kéri, hogy vállaljon még valamit az otthoni teendőkből, mert fáradt, nem győzi egyedül a tennivalókat, és mert szereti a rendet és tisztaságot, ezért ideges, ha valami nincsen úgy elvégezve, ahogy azt igényli. Véleményem szerint azzal kellene kezdeni a feszültség enyhítését, hogy sorba vegyék a tennivalókat, *melyik munkát milyen időközönként kell elvégezni. Igy több időt takarítanának meg, ami alatt aztán a fontosabb munkát lehetne elvégezni, vagy éppenséggel pihenni, olvasni, esetleg moziba menni együtt. Csupán egy példával szolgálok: a gyermekek és Önök is üzemi konyhán ebédelnek, tehát a szükséges napi egyszeri meleg étel biztosítva van, nem okvetlenül fontos minden este friss vacsorát „főzni", egyszer hetente lehet hideg vacsora — még télen is — utána tej, kakaó vagy tea; egy másik este lecsó, virsli, máj, vagy egyéb hasonló „meleg" étel, olyasmi, ami néhány perc alatt elkészül. A megmaradt két estét egyszer szórakozásra, egyszer pihenésre lehet felhasználni. Valószínűnek tartom, hogy felesége túl szigorú önmagával, illetve a lakás rendbentartását kissé eltúlozza. Nem szabad elfelejteni, hogy a lakás van az emberért és nem fordítva. A házon kvül dolgozó asszonynak nincsen ideje hetente háromszor portörlésre, talán még annak sem, aki csupán a háztartásban végzi munkáját. Ilyen és ehhez hasonló szokások talán akadnak az önök életében is, néhányuk kihagyásával több szabad időhöz jutnának, és felesége sem lenne mindig annyira fáradt, és annak következtében türelmetlen, ideges. Levele második részében a pénzbeválaszolni, ne kérje számon feleségétől, hogy mit csinál a „zsebpénzével". Okos dolognak tartom, hogy mindenkinek megvan a havi pénzecskéje, amivel ahhoz kezdhet, amire kedve tartja, azt vásárol belőle, ami tetszik. Biztos vagyok abban, hogy felesége nem herdálja el a pénzt, hiszen ön azt írja, hogy a közöset nagyon takarékosan, beosztóan kezeli. Inkább a kíváncsiság ördöge nem hagyja nyugodni lérjuramat, hogy miért nem számol el asszonykája a saját költőpénzével! Nem cigarettázik, nem iszik, és főleg nem beszél arról, mire költi I — Hogyha ön okos férj, és leveléből következtetve sok mindent helyesen érzékel, ne kérdezzen, hagyjon feleségének ennyi önállóságot, hogy ebben az egyetlen esetben tegyen a saját kedve szerint, senkihez sem alkalmazkodva. Lehet, hogy finom parfümöt vásárol magának, annak illatát ön is élvezi, vagy egy drágább arckrémet, amitől bársonyosabb lesz az arcbőre, azt ön is érzi, amikor simogatja, esetleg egy „észbontó" hálóinggel gyarapítja fehérnemű állományát, — ehhez már nem fűzök megjegyzést! Mindent összegezve, úgy érzem, hogy az Önök házassága a sikerültebbek közé sorolható, vigyázzanak, hogy mesterkélten ne rontsák el fölösleges aggályoskodásokkal, egymás zaklatásával. Tízévi együttélés után megtörténhet, hogy fáradtabbak mindketten, esetleg az érzelmek is hullámvölgybe kerülhetnek, és néha felhalmozódnak a problémák is. Viszont van két egészséges gyermekük, rendezett csatádi helyzetük; a levelében felhozott bonyodalmak csak átmenetiek lehetnek, — mindkettőjükön múlik, hogy csak az legyen —, és néhány nyugodt beszélgetés, kicsit több szórakozás, pihenés mindent hamarosan rendbe hozhat. Szívélyesen üdvözli 14
