Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1977-10-13 / 41. szám

A SZÍNÉSZI JÁTÉK EREJE SEMMI KÜLÖNÖS A TÖRTÉNETBEN — mond­hatja bárki Alekszej Arbuzov Tánya című drámáját olvasva. Persze az írott irodalomnak gyenge mű nemegyszer újjáalakul a színpadon, új életre kel. Nem véletlenül. Arbuzov azok közé a drámaírók közé tartozik, akik a nagy elődökhöz hasonlóan (Shakespeare, Moliére) minden lehetőségében, meg­jelenítő módszereiben tökéletesen ismerik a szín­házat. Tánya című drámája a mimika, a beszéd, a mozgás koncentrált ráhatásai után válik igazi értelemben vett drámává — a „cselekvés kollektív művészetévé“. Ezt a komáromi (Komárno) Magyar Területi Színház első idei bemutatója is igazolta, amelyet Nagy András László, a budapesti Nemzeti Színház tagja rendezett. A SZÍNHÁZMŰVÉSZET, A MŰFAJ ADTA LE­HETŐSÉGEK teljes kihasználását számon kérheti a néző Nagy András László munkáját látva. Ez a szá­monkérés nem a színészek vezetését, nem a cselekvő mozgás minőségét éri, hanem a rendezői munkának azt a részét illeti, amely a színpad élettelen tárgyait hivatott funkcióval, jelentésbeli tartalommal meg­tölteni. Már az első jelenet meglepi a nézőt: Tánya sítalppal a kezében. Láthatólag síelésből érkezik haza, ennek ellenére szoknyában van. Tudom, hogy a dráma a harmincas évek végén játszódik, éppen ezért önkéntelenül is hiányolom a moszkvai értelmi­ségi fiatalasszony ruhatárából a sínadrágot. Ezt kö­vetően színre lép a szibériai jelenetek nadrágos Tányája, ami még inkább aláhúzza, hogy rendezői következetlenségről van szó. A másik dolog a Szem­­jon Szemjonovicsnak becézett varjú kalitkája, amit egy érthetetlen rendezői ötlet mindvégig a színpad légterében tart. Bizonyára kérdezhet, és lehet tudat­lan is a néző, ennek ellenére meggyőződésem, hogy a magyarázatokra szoruló jelek, jelképek funkció­jukat vesztik a közönségcentrikus színházművészet­nél. A harmadik zavaró dolog a díszlet stílustalan­­sága volt; minden hangulatteremtő funkció nélküli. A nagyvárosi, a forradalom előtti idők lakásainak szecessziós díszei megjelentek a moszkvai bérlakás, majd a szibériai átrakodó állomás falain is. Ismerve a színház tájolása során felmerülő technikai nehéz­ségeket, tudva a MATESZ anyagi lehetőségeinek végességéről sem állíthatom azt, hogy a díszlet praktikussága, mozgathatósága az előadás színvona­lának rovására valósuljon meg. Platzner Tibor szín­padképe leginkább az utolsó felvonásban jelzi az előbbiekben megvalósulatlanul maradt szándékát. Itt a jelzések, a letisztult formák nem ütköznek az egyes helyszíneknek a köztudatban is élő jelleg­zetességeivel. Csonka István győri jelmeztervező kosztümjei, a már említett tévedéstől eltekintve (ami feltehető­leg rendezői műhiba) jól segítették a jellemek meg­formálását és a hangulatok kialakítását. Különösen érvényes ez a szibériai személyek jelmezeire. IGAZSÁGTALAN VOLNA A NÉZŐ, ha csak a fenti hibákat venné észre. Nagy András László úgy vezette a színészeket, hogy az erkölcsi átalakulás lélektisztító folyamatát magas fokon ábrázolja. Ren­dezői elképzelése arról, hogy Tánya emberi válto­zásait a környezet és az ott élő emberek indítják el és irányítják, eredményezte azt a színészi játékot, amellyel a hősnő kiemelkedhetett a körülötte levő pozitív figurák sokaságából. Kucman Eta sokszínű, emberi változásaiban, de álmaiban is földönjáró Tányát keltett életre. Az előadás legszebb momen­tumai voltak Kucman Eta ellenpontozásai, amellyel elénk tárta az emberi boldogság két pólusának — a szerelminek és a munkának — azonos, de mégis különböző árnyalatait. Játékának mondanivalója hordozza Arbuzov mondanivalóját: A szerelem boldogságának elvesztése után az ember megmara­dásának legigazabb útja a munka adta boldogság elérése. Boráros Imre Herman szerepében kevesebb eszközzel élt, mint amit tőle már megszoktunk s ez eredményezte a munkájáért néha önzőén lelkesedő mérnök szürke figuráját. Telitalálat volt Mák Ildikó Duszjája. A falusi lányt leginkább jellemző tájszó­lás elmaradása jelezte Duszja egyéniségében a tanu­lás elkezdése után beállt változásokat. A főszereplők közül még Bugár Bélát (Ignatov) emelném ki, Bittó Eszterrel (Samanova) szemben, aki visszafogott já­tékával elhalványította Samanova egyéniségét. Az epizodisták legjobbjai Ferenczy Anna (Nénike), Ropog József (Mihej) és Fazekas Imre (Vaszin) voltak. Alakításaik a jellemszínészet iskolapéldái. Ferenczy Anna Nénikéje a kisemberek sorsukba beletörődő öregasszonya volt. Színházváltozáskor a Benes Ildikó által előadott betétdalok hangulatilag kommentálták a cselekményt. Más kérdés Benes Ildikó néhol hamis éneke, ami a lámpaláz szám­lájára írható. A BÍRÁLATÁT LEÍRÓ ŰJSÁGlRÓ is csak néző, aki véleményével gyakran egyedül marad. Valószí­nű, hogy ezúttal mégsem lesz így. Főleg akkor nem, ha a komáromiak Arbuzov-produkciójáról összeg­zésként megállapítja: A színészi játék erénye volt ennek a darabnak, s ebben feltehetőleg nem kis szerepe van a rendezőnek. „Vajon kinek jár" jeligéjű olva­sónk az ún. tehetetlenségi pótlék feltételei iránt érdeklődik. Az ún. tehetetlenségi pótlékot az a nyugdíjas kóp­ia, aki a szociális biztosításról szó­ló 1975. évi 121. sz. törvény 47. szakasza és az ennek végrehajtására kiadott 128. sz. hirdetmény 29. szakasza értelmében rész­ben, túlnyomórészt vagy teljesen tehetetlen. Részben tehetetlen az a személy, aki huzamosabb ideig más személy segítségé­re van utalva az egyes, feltétlenül szüksé­ges életszükségleteknél (pl. mosakodásnál, lésülködésnél, öltözködésnél). Túlnyomórészt tehetetlen az a személy, aki minden életszükségletnél huzamos ideig más személy segítségére szorul (pl. a járásnál, a testi szükségletének elvégzésé­nél). Teljesen tehetetlen az a személy, aki minden életszükségletnél más személy állandó gondozására és segítségére szo­rul. Részbeni tehetetlenség esetén a pótlék összege 200 Kcs, túlnyomórészt tehetetlen személy esetén 300 Kcs, teljes tehetetlen­ség esetén 400 Kcs havonta. A nyugdíjnak a tehetetlenségi pótlékkal együtt azonban nem szabad a havi 1800 koronát meg­haladnia. „Te kék szemű“ — Azonnal men­jen szemorvoshoz. A tünetek, melyeket le­velében említ, különböző szembetegségek­re utalnak, amelyeket orvosnak kell meg­állapítani, és előírnia a szükséges kezelést, orvosságot. Ne hanyagolja el, mert tragi­kus következményei lehetnek. „Van még remény" — Több pi-14 henésre, rendszeres táplálkozásra (tej, vaj, sajt, nyers gyümölcs és zöldség fogyasz­tására) és nyugodt, kiadós alvásra van szüksége. Ettől függetlenül tanácsoljuk, hogy nőgyógyász orvosnak mondja el pa­naszát. Valószínűleg olyan orvosság hasz­nálatát ajánlja, amelyik átsegíti az átme­neti nehézségeken. Ezzel minden nőnek meg kell küzdenie, de mindenkinél más­képpen nyilvánul meg. Nincsen oka az el­keseredésre. Az orvosi segítségen kívül, lelki orvosságnak ajánljuk a „Barátnő" 5—6-ik számát, amelyben ezzel foglalkozó két írásunk jelent meg. „Komoly gondok" — A lehér­lekete szinkombináció kissé háttérbe szo­rult, természetesen még mindig nagyon ünnepélyes; de akár a sötétzöld, akár a bordó szint választhatja, ugyanolyan ele­gáns lesz, sőt talán még érdekesebb, mint a feketében. Mindkettőhöz viselheti fekete kellékeit (cipő, retiküf, kalap, kesztyű), de hogyha a zöld ruha mellett döntene, akkor inkább a borostyánkő nyakéket és fülbe­valót válassza, viszont a bordóhoz inkább az ezüst nyakláncot és karkötőt ajánljuk, mert most divatosabb, mint az arany. „K. János" kérjük címét, problémájá­ra levélben válaszolunk. „Lámpaláz" jeligére „Tizenkét éves fiammal már ebben a tanévben is előfordult az, ami tavaly olyan nagy gondot okozott nekünk: otthon rendesen megtanulja a leckéjét, és rendesen fel is tudja mon­dani. Mégis jóval több rossz jegyet hoz haza mint jót, mert ha az iskolában kell felelnie, egyszerűen elfogja a lámpaláz, mindent összekever, vagy a mondat közepén elnémul. A tanárok ugyan mondogatják, látszik, hogy tanult, de mégiscsak a feleletet kell osztályozniuk. Mit csináljunk, hogyan segíthetnénk raj­ta?" Meglehetősen sok a lámpdlázas gyerek, s ezeknek többsége jó képességű, szorgal­mas, tehát határozottan jó eredményt tudnának felmutatni. Az átlagon aluli ké­pességű, vagy a lusta nebulók nyugodtak, nemigen jönnek zavarba attól sem, ha történetesen bukásra állnak. A lámpalázas gyereket nem szabad elhanyagolni, ma­gára hagyni, mivel a sorozatos kudarcok esetenként súlyos következményekkel jár­hatnak. Biztos vagyok abban, hogy ön most még segíthet a lián, csak türelmesnek és főleg következetesnek kell lennie. Legfon­tosabb teendői: Elsősorban gondosan ügyeljen, hogy a gyerek minden órára fel­készüljön, kérdezze ki, de tanítsa meg arra is, hogy önmagát tudja ellenőrizni. Pl. azt a részletet, amiben nem egészen biztos, egészen röviden Írja le egy szelet papírra. Ez biztonságérzetet ad, csökkenti a lámpa­lázat, minek egyik oka éppen az erős bizonytalanságérzetben rejlik. Semmiképpen, semmivel se fűtse a fia becsvágyát, ugyanis a lámpaláz további oka, hogy a gyerek amúgyis túl ambició­zus. Derűsen indítsa el az iskolába, még enyhén se fenyegesse azzal, hogy meg­haragszik, vagy szomorú lesz, vagy netán megbünteti, ha ismét kudarcot vall. A lap­pangó szorongást így még csak felfokozza benne és megtetézi félelemmel. Mindig gondoljon arra, hogy az ön lelkiállapota mindenkor befolyásolja a gyereket. Ha ön mindig fegyelmezett, nyugodt, türelmes, megértő, a fia is fokozatosan feloldódik majd belsőleg; ha ön ideges, kapkodó, ha lel-felcsattan a hangja akár semmisége­kért stb., akkor о gyerek belső feszültsége csak nagyobb lesz. Azt talán mondanom sem kell, hogy mennyire fontos a napirend, a tanulás és a pihenés egyenletes ritmusa és a harmonikus családi légkör, amelyben a gyerek jól érzi magát. DUSZA ISTVÁN SZERETNÉK RÁTALÁLNI ötvenöt éves, 170 cm magas, ipari munkás, falun élő özvegy­ember szeretne korban hozzá illő becsületes, komoly nővel megismerkedni. Jelige: „Komáromi járás" Húszéves, 165 cm magas, bar­na hajú lány szeretne becsületes, komoly fiúval megismerkedni hu­szonhárom éves korig, aki nem kalandra, hanem boldogságra vágyik, úgy mint ő. Szeret kézi­munkázni, sportolni. Fényképes leveleket vár. Jelige: „Nefelejcs" Huszonegy éves, 180 cm ma gas, zenét és természetet kedve lő, káros szenvedélytől mentes adminisztrátorként dolgozó fiatal ember ezúton keresi korban hoz zá illő becsületes, komoly, intet ligens lány ismeretségét. Fény­képes leveleket kér. Jelige: „Amor" Huszonegy éves, 165 cm ma­gas, barna hajú, barna szemű fiatalember, aki jelenleg katonai szolgálatát tölti, ezúton szeretne komoly, becsületes, nem kaland­ra vágyó lánnyal megismerkedni huszonegy éves korig. Jelige: „Egy lány"

Next

/
Oldalképek
Tartalom