Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1977-10-06 / 40. szám

A SZÜLŐFÖLD KÉRDEZ

Változatos életút áll mögötte. Néha úgy tűnhet, hogy túlságosan is az. Váltakozó szerencse, változó elismerés és sikerek követték, vagy talán éppen 6 maga követte azokat.

„Ha sistergöbb, nyomasztóbb, kétségbeejtőbb, váratlanabb, tragikusabb-komikusabb drámákat élünk át a mindennapok szakadatlanságóban, mint a színház várt rendkívüliségében.“

Színészként vált egy csapásra közismertté. Csillagokig ugró kamasz Rómeó volt — teremtett így a (szerintem jól formált) Shakespeare figurán túl — szinte azon nyomban szélsőségesen polarizált visszhangot is. Mert Rómeója után a vélemények az „ugra-bugra szerintem nem lehet tragédia hősé"-től egészen a „szikrázó fiatalság jó ábrázolásáéig pattogtak.

Galánnol kapcsolatban sokan (még jóhiszemű „szurkolói" is) gyakran tették fel a kérdést. Mit is akar tulajdonképpen? Mikor állapodik már meg végre? — Nem véletlenül kérdezték. A színész, aki egyike volt a kevés, főiskolát végzett színészkádereinknek, abbahagyta o hivatásos színészkedést, és tovább tanult Prágában a dokumentumfilm-rendezói szakon. Ezzel csökkentette színházunkban szakképzett színészeink számát. A vakon feltörő harag hulláma még azt is (jogtalanul) Gálán Géza számlájára írta volna, hogy nemzetiségi színházunk működésének huszonöt éve alatt csak ujjainkon számolhatjuk meg főiskolát végzett színházi szakembereinket — és tegyük hozzá: gyakran egyik kezünk is elég erre. Gálán alkalmatlannak bizonyult a bűnbak szerepére. Nyüzsgő, nyughatatlan lelke sosem kívánkozott a jól fizetett állások nyugodt vizeire. Mindenféle hamis

Gálán Géza

véleményt munkája és szándékai cáfoltak meg.

„Mesterünk, Brecht, adj bátorságot a forradalmisóghoz, egyszerűséget, nyers éleslátást az igazmondáshoz . . ."

Mindig keres, kutat (óh az izgága) önmagában és a világban. Volt színész (s most is az a budapesti 25. Színházban), rendezett színházban, tv-ben, műkedvelő színpadokon (rendez most is a budapesti Egyetemi Színpadon), asszisztált a rendezőnek a Dózsa filmben, szerkesztett összeállításokat, ciklceket írt — mert van mit elmondani, van, amit eljátszani vagy eljátszatni, és van amit csak megírni lehet. Dolgozott a rádióban és fordított, hobbyból fest és fényképez. Nem sok ez kicsit? — kérdezhetjük. Hány metszetet kíván önmagából felvillantani, a lelke mozaikjának hány tükrében akarja megvillantani a világot, az életet.

„És hány törése legyen a tükörnek? Ha csak a külső teret vesszük szemügyre!? Ha a valós tér nyomasztóan zsugorodik s a szellem le-lezuhan? És az észbontó ellentétek! A mindennapi skizofréniáink! Az öles és ölelés ugyanakkor és ugyanonnan, a fehérnek látszó fekete és a feketének látszó fehér?! Ha semmi sem egyenlő önmagával? Milyen legyen a színház? S legyen-e? Kell-e egyáltalán? Amikor a kapkodó fogyasztót szinte agyonnyomja a „kultúra" tömkelegé a folytatásos együgyűségtől kezdve a legzseniálisabban nyomtatott mellébeszélésekig."

Az idézetek Gálán Géza szavai — bevezető monológjának részletei „Petőfiperben" című monodrámójából, melynek szép visszhangja volt a budapesti sajtóban is, mert „ . . . mindvégig az volt az érzésünk: magát Petőfit látjuk..." (Fábry Péter kritikájából.)

Egy emlék kerekíti ki a képet. A‘ műkedvelő irodalmi színpadok hazai hőskorában (vagy csak a generációnk hőskorában), Gálán rendezte a Bratislavai József Attila ifjúsági klub színpadán Rózewicz Adattárát, ötletek toronymagas hullámai csaptak fel éjszakánként a kis fekete asztal körül. Milyenek legyenek a díszletek, hanghatások, mozgás, műsorfüzet — minden téma habzó ötlettömkeleget robbantott. Mindent valahogyan másképp, ahogy nem szokványos, ahogy ránk hasonlít — hogy hasson mindenkire, hogy ne aludjon a nézőtér.

Annak idején ezt egyszerűen népművelésnek hívtuk. Lángot vető gondolatok, ötletek tüzelték a fejünket. Hajnali utcákon gyalogoltunk, míg meg nem virradt a felfordított asztal alakú bratislavai vár felett, míg burjánzó ötleteinkre az utcakő kopogása, vagy cuppogó esős járdáit felelgettek.

Ezt a gondolatot — a népművelés eszméjét taglalgatjuk most is, o fejlett, művelt szocialista embertípus profilját tapogatjuk ki, ha most éppen nem is a fogkrémhasználat és a vitamindús étrend az értékmutatók. Most is virrad, — ez a színtér a budapesti Majakovszkij utca. nem messze Gálán Géza albérletétől —■ s ellátni egészen a Dózsa György útig.

Hogyan lesz ebből riport, hiszen nem erre a témára készültem — nézem a füzetemben felírt kérdéseket. De továbbra is másról beszélgetünk, a „Petőfi-perbe/i"ről, mely talán már rövidesen minden tvnéző izgalmas élménye lehet.

„Miöcsénk Petőfi, ki 26 évig magad voltál a megátalkodott igazság, ments meg minket: a tunyaságtól, alázkodástól, álszerénységtől és szellemi rabságtól! Te, aki le merted írni, hogy a színházban elaludtál, ments meg minket: az erkölcstelen hinta-kritikusoktól, rózsaszínű szerzőktől és színhózölő mű-direktoroktól! Te, aki nem rég és mégis korán éltél s mindig megbuktál a színház körüli álnokságtól, kegyetlenségtől, irigységtől ments meg minket! A nyegleségtől, görögtűztől, bel- és külviszálytól, kenyérkeresőtől ments meg minket!”

GÁGYOR PÉTER

A szerző felvétele

^ „NYUG AT-SZLOVÁK! A" — (v 1. Az örökbefogadás leltéterts ] leit a családjogi törvény 63— 77. szakaszai tartalmazzák. Az örökbefogadást az örökbefogadandó kiskorú gyermek lakóhelye szerint illetékes járásbíróság szóbeli tárgyalás alapján ítélettel mondja ki, illetve engedélyezi, örökbelogadni csak kiskorú személyt lehet, ha ez előnyére van. Az örökbefogadás engedélyezése előtt az öröbefogadandó gyermeknek legalább három hónapig az örökbefogadók költségére háztartásukban kell lennie. A bírósági eljárásban kivizsgálják az örökbefogadók és az örökbefogadandó gyermek egészségi állapotát is.

Örökbefogadni külföldi állampolgárságú gyermeket is lehet, ebben az esetben is a csehszlovák törvényeket kell alkalmazni, és a csehszlovák bíróság illetékes az örökbefogadás engedélyezésére. Az örökbefogadásra alkalmas gyermekek iránt a nyugat-szlovákiai kerületben levő gyermekotthonokban érdeklődhetik. Három évnél fiatalabb gyermekek a következő helyeken vannak: Detsky domov,

Bratislava-Patrónka, Cesta pri lel. studnicke 210, Malacky, Dunajská Luzná (Nová Lipnica). Három évnél idősebb gyermekek a cseklészi (Bernolákovo) és csákányi (Cakany) gyermekotthonokban vannak.

Az eljárás az, hogy először a lakóhelyük szerint illetékes járási nemzeti

bizottságnál kérik azon személyek jegyzékébe való felvételét, akik mint örökbefogadók jönnek tekintetbe. Ehhez igazolniok kell a vagyoni és kereseti viszonyaikat, egészségi állapotukat stb.

Ezután érdeklődhetnek valamelyik gyermekotthonban az örökbefogadandó gyermek iránt. Ha már kiválasztották, akkor írásbeli kérvényt kell beadniok a gyermekotthon vezetőségéhez, s e kérvény másolatát meg kell küldeniük a lakóhelyük szerint illetékes járási nemzeti bizottságnak, valamint annak a járási nemzeti bizottságnak, amelynek körzetében a gyermekotthon van. Ennek alapján az illetékes járási nemzeti bizottság ifjúságvédelmi hivatala lefolytatja az előirt eljárást, s ha nem merül fel semmiféle akadály, akkor sor kerülhet a gyermek átvételére, s három hónap letelte után az örökbefogadási eljárás lefolytatására, illetve az örökbefogadás bírósági engedélyezésére.

2. Ami a másik kérdést illeti, a végrendelet érvényességének feltétele, hogy a végrendelkező saját kezűleg írja és aláírja, valamint keltezéssel lássa el (az év, hónap és nap megjelölésével). Ezt a végrendeletet otthon is meg lehet őrizni, vagy magánszemély őrizetére bízni.

Természetesen lehet közjegyző előtt is végrendelkezni, amikor is az állami jegyző hivatalos jegyzőkönyvbe foglalja a végrendelkező végakaratát.

3. A törvényes örökösök I. csoportjába az elhunyt leszármazottai (gyermekei, unokái) és a túlélő házastárs tartozik. Ha leszármazottak nincsenek, akkor a II. csoportban a túlélő házastárs valamint az elhunyt szülei a törvényes örökösök.

Ha sem leszármazottak, sem az elhunyt szülei nem élnek, akkor az egész vagyont a túlélő házastárs örökli.

Az elhunyt testvérei csak az örökösök III. csoportjában örökölnek akkor, ha sem leszármazottak, sem szülők, sem házastárs nem maradt hátra.

KEDVES OTTILIA! — „Hároméves házasok vagyunk — Írja — szeretjük egymást még most is, de nem értjük meg egymást igazán. Mindig olyan férjet szerettem volna, akivel majd közösen oldjuk meg a problémákat, akihez teljesen őszinte lehetek, aki majd megvigasztal, ha bánat ér, de sajnos, úgy látszik ez illúzió maradt. Férjem túlságosan zárkózott, állandóan az újságokat bújja, a tévét nézi, s nem érti meg, hogy én szeretném megbeszélni a nap eseményeit. Ez nagyon fáj, sokat sírok, mert úgy érzem, nincs senki, aki támogatna, egyetlen vigaszom a kisfiam, akit nagyon szeretek, mert érzem, hogy neki szüksége van rám. Rendesen ellátom a háztartást, igyekszem széppé tenni otthonunkat, hű vagyok a férjemhez, mert csak őt szeretem. Ezért az is borzasztóan fáj. hogy nem bizik bennem, ha véletlenül lekésem a buszt, és fél órával később jövök, látom a szemében a gyanakvó pillantást, vagy elejt egy-egy sértő megjegyzést. Olyan munkahelyem van, ahol két műszakban dolgozunk, sőt néha elkerülhetetlen az éjjeli munka. Arról azonban hallani sem akar, hogy munkahelyet változtassak. Sajnos, ő a házasságot a szexuális életen keresztül nézi, s ha nekem ehhez nincs kedvem, mert az utazást is beleszámítva 16 órai munka után fáradt vagyok, akkor ezt nem érti meg és máshol keresi az okot."

A házasság párbeszéd, s hogy két ember párbeszédet folytathasson, ahhoz először kapcsolatteremtésre van szükség. E nélkül nem megy. önöknél a baj gyökerét, azt hiszem, itt kell keresni. És orvosolni is. ön elképzelt magának egy ilyen és ilyen férjet, egy ilyen és ilyen házasságot.

Más szóval: csak arról írt, hogy milyen az ön elképzelése, arról nem, hogy a lérje milyen feleséget és milyen házasságot képzelt el, s így gondolom csak azzal van tisztában, hogy ön mit szeretne, de azzal már nem, hogy a férje mit szeretne a szexualitáson kívül, önnek táj, hogy a férje állandóan újságot olvas és tévézik, s hogy nem beszélik meg a nap eseményeit. De könnyen lehetséges, hogy a férjének meg éppen az esik rosszul, hogy ön nem olvas, nem tévézik vele együtt, s hogy nem beszélgethet ennélfogva az olvasottakról és a látottakról. És mindegyik a sérelmével visszavonul a maga csigaházába és rágódik. A rágódás önnéI úgy csapódik le, hogy jól kisírja magát, a férje pedig úgy vezeti le, hogy oktalanul léltékenykedik. Kedves Ottilia, legyen ön az első, aki kibújik a csigaházból, a nők általában rugalmasabbak, találékonyabbak, könnyebben találják meg az utat, amelyen keresni lehet — és meg is találni — a közös nevezőt. Ugyanez áll a szexualitásra is. Abban tökéletesen igaza van, hogy ehhez „az egész napi viszony is hozzájárul, sőt tulajdonképpen a beteljesedése". Ezzel szemben nem elég csak mondania férjének, hogy több gyöngédségre vágyik. A nagyobb szeretette és több gyöngédségre vezesse rá a férjét: látod, azt szeretném, ha ilyen gyöngéd lennél, mint én . . . A párbeszédhez szükséges kapcsolatteremtésnek a házastársak között ez is egyik és legtermészetesebb módja. Vagyis fordítva is igaz: a szexualitás is hozzájárul az egész napi viszonyhoz. Mindamellett, hogy sérelmei jogosak, az ilyen házastársi viszony fájdalmas, sőt mi több, veszélyes, mert ha huzamosabb ideig tart, teljes elidegenedéshez vezet. — Elsősorban azt tisztázza, hogy milyenek a férje elképzelései, várakozásai, elgondolásai. Még nem késő, még szeretik egymást, még meg tudják rajzolni házaséletük, családi életük új — és feltétlenül közös! — ábráját Szeretettel és megértéssel üdvözli