Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-01-27 / 4. szám
TELDORGALÚ (Ó,Se jég, se h Mire való Ez a tél? A korcsolya Nem futhat a Tó jegén. Ródli sorsa: Várjon ott a Padláson, — Jövőre tán, Domboldalán Siklik, ha jön Karácsony. MÁRCIUS Süt már a nap a jég szakad alattam, Tegnap rajta még vígan átszaladtam. Nem szaladtam, a korcsolyám röpített, Azt hittem, a tél sohasem ér véget. Ragyogásban úszik a nap az égen, A tél holtan ott nyöszörög a jégen. Temetését, — hallod, bíbic kiáltja, Szemledele a fehér hóvirága. ... Hej, ha most történne valami csoda! ... vagy legalább érteném, amit hátulról súgnak,.. Mégsem kellett volna tegnap art mondani az édesanyámnak hogy nincs feladva semmi lecke... ... Ej, Peti, utoljára van alkalmad arra, hogy nyelvtanból javítsál ozon a kövér hármason... Szégyenkezni fogsz a bizonyítványod miatt! Hogy fogod majd megmagyarázni? Csak állsz, mint a szamár a hegyen!... REJTVÉNYÜNK: Milyen közmondás illene még Petire? írjatok néhányat. A legtalálóbbakat megjutalmazzuk. Címünk: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Martanoviőova 20, Gyermekeknek. CSONTOS VILMOS versei DÚDOLÓ Dúdoló nagyapó Térdén lovagoló Unoka, ki soha Meg nem unja, Százszor újra Nyergeli, Nagyapó térdei Alig győzik már, Hogy a kis huszár Csak vágtázna, Csak vágtázna, Felnyergel a paripára, Cyí fakó, gyi fakó, Vágtázna is még a ló, De a jó Nagyapó, Unja már a vágtát, — Más játékra buzdítja, Kicsi unokáját. FEBRUÁR Csikorgó csizmában járok, Kalapomnál jégvirágok. Szürke felhőim alatt Bújócskát játszik a nap. Régen, amerre elmentem, Subába bújva az ember, Farsangolt, tétlenkedett, S lefeküdt, ha este lett. Az este ma, ha érkezik, Tévét néznek, vagy felveszik A könyvet és tanulnak, Tudják: igy boldogulnak. Jaj, magamról mindez kevés: Fényt lobbant az emlékezés. Egy szép napon énvelem Érkezett a győzelem. Hideg vagyok, — el sem hiszed, Hisz azóta lángol szived, Amióta szabad vagy, S a lényembe takarlak. Egészen kis kérdőjelek Mielőtt illetékes szakemberekhez fordulnánk ankétünk alapkérdéseivel, még idézünk azoknak a legifjabb levelezőinknek a véleményéből, akiket a háztartási munkák megosztása talán leginkább érint, érdekel. Ferencz Béláné, husinál (guszonai) olvasónk azt javasolja: Kerekes ztal-beszélgetés formájában próbáljunk általános szabályokban megegyezni. A felvetett kérdéssel kapcsolatban pedig többek között azt írja: Nem lehet egyértelműen leszögezni, hogy melyik házi munkát ki végezze. Ez attól függ, hogy mekkora a család, hol dolgoznak, hol élnek, falun-e vagy városon. Ök falun laknak — írja, ahol egészen más jellegű munkákat kell végezni mint városon. Például a tüzelő bekészítése, vízhardás, kerti munkák, háziállatok gondozása, s hasonló. És ahány család, annyi kérdés adódik. Bogár István nemrég közölt hozzászólására reagáltak a Safárikovói (Tornaijai) Gimnázium 1П. B. osztályos tanulói: A levélíró maradi nézetei felháborodást keltettek bennünk. Csodálkozunk, hogy a mai, modem kor fiatal emberének hogy lehetnek ilyen elavult nézetei a háztartási munkákról, a családi életről. Nem lehet irigylésre méltó élete annak az asszonynak, aki ilyen férfival kötötte össze az életét. A levélíró véleménye alapján az egyenjogúság csak papírra vetett szó, amelynek semmi gyakorlati értelme nincsen. Eszébe sem jut ennek a fiatalembernek, hogy felesége a munkából hazatérve szinT tón fáradt lehet, neki is jólesne, ha valaki kiszolgálná, ha leülhetne egy kicsit olvasni, pihenni, szórakozni? S talán ő is örülne egy kis figyelmességnek, a család részéről, ha meglepnék valamivel, ha megkönnyítenék a munkáját, ha figyelmesek lennének vele szemben. Lehet, hogy levélírónkat valóban „jól“ nevelték, de az is valószínű, hogy „elnevelték“. Persze a felesége is hibázik, ha hagyja, hogy erős, egészséges fiatal férje a család munkájának verejtékéből élősködjön és mint egy dédelgetett herceget, körülrajongják, kiszolgálják. A megbecsülésből, szeretedből, kíméletből egyenlő arányban kellene részesülnie mindegyik családtagnak ... Leveleink nyomán talán megváltozik Bogár István és a hasonló gondolkodású fiatalemberek nézete... Kovács Lajosné, levicei (lévai) olvasónk szerint „ahány ház, annyi szokás“, vagyis mindenütt 'más-más életmóddal, szokásokkal találkozhatunk. Szerinte a szokások kialakulása már a gyermekkorban kezdődik: ki hogyan látja otthon, a szülői házban, úgy alapozza meg későbbi családi életét. Sok anya nem vonja be a házi munkák végzésébe a gyermekét, nincs türelme a magyarázgatásra, tanítgatásra, mert egyedül, a gyerekek segítsége nélkül gyorsabban megy... Olyan anya is akad, aki a gyermeke hanyagul levetett ruháit szótlanul összerakja, s talán még a suhanc cipőjét is kitisztítja. Az így nevelt fiú leendő felesége asszony legyen a talpán, ha átnevell a férjét! Az ilyen rossz szokások előbb-utóbb családi vitákhoz vezetnek, s azokhoz a bizonyos kérdőjelekhez, amelyeket sokszor csak súlyos érzelmi sérülések árán lehet megoldani. G. Márta, kolárovói (gutái) levélírónk soraiból idézve: — Csak akkor van a családban harmónia, ha a megértés, kölcsönös segítség, szeretet nem vendég a házban, A férfi és női szakmák, hivatások között sok esetben már semmi különbség nincs. Egyformák az elvárások mindkét féllel szemben, egyforma teherként nehezedik egyikre is, másikra is. Természetesen ezt a terhet a nő nehezebben viseli, mivel fizikuma lényegesen gyengébb a férfiénál, pszichikuma érzékenyebb, sérülékenyebb... Én szintén dolgozom, a lakhelyemhez közel van a munkahelyem, útközben alkalmam van bevásárolni. Igaz, dolgozhatnék máshol is, több keresethez is jutnék, de ezt kell vállalnom, mert férjem távol dolgozik, csak hét végén jár haza, így a háztartás, a családi élet megszervezésének összes gondja rám hárul. Két kisgyermekemmel sok a gond, és segítséget nem kaptát senkitől sem. Tapasztalatból tudom, hogy ilyen körülmények között érzi az asszony leginkább, mit jelent egy dolgos, segítő férj. Mert az nem elég a harmonikus családi élethez, hogy a férj mind egy fillérig hazzaadja a keresetét. Ezenkívül még sok kisebbnagyobb kérdés adódik a családi életben, helyes megoldásuk biztosítja a család belső nyugalmát, a gyermekek jó irányú nevelését.
