Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-09-29 / 39. szám
CSORBA GYŐZŐ Tudni kell (részlet) Tudni kell. hogy az emberi kapcsolatok között akad olyan természetű s fokú, amelyben az egyik fél magatartása szőröstül-bőröstül felfalja a másikét. A bibliában például az „Aki felső ruhádat..." vagy az, „Aki arcul üt téged jobb felül. . mondások utalnak erre. Ilyenkor egyszerűen nem lehet ellenségeskedés, mert a cselekvésvonalak egyirányúvá fordulnak, így áll a dolog az anyák és gyermekek között is. A mindig áldozó anya szeretetében telhetetlen, mindenevő, s még a leleményes rosszaság se képes kifundálni olyant, amit elutasít. H szoba ban csönd volt. Az a csoport, mely a főnököt idáig kísérte mint testőrsége, szétoszlott. Mindenki buzgón dolgozott. A főnök le-föl sétált csikorgó gomboscipőjében. Várta vissza Takácsot, az okmányokat az iktatóból. Unalmában egy képet nézegetett a falon. Fölvett egy könyvet az állványról, kinyitotta, nagy zajjal viszszadobta. Érzett, hogy itt ő a házigazdo, az úr. Pista, aki a főnök érkezésekor a zűrzavarban nem tudott kijutni az ajtón, itt rekedt. Egy darabig az íróasztal mellé lapult, majd letelepedett az ott púposodé könyvhalomra, s harangozott lábaival. Figyelte a főnököt. Ez. az apró emberke egy furcsa madárhoz hasonlított. Mozgékony orrán erősen villogott a csiptető. Kis feje volt, középütt elválasztott, gyér ezüsthajjal. Kezeit összedörzsölte, s ekkor száraz, idegesítő, érdes hang hallatszott, mint amikor üvegpapírral sikálnak valamit. Egyszerre megállt a kopasz íróasztala előtt, s ezt kérdezte: — Ki itt ez a gyerek? — Takács kartárs fia — felelte a kopasz. A főnök hallgatott. Tovább folytatta sétáját. Amikor Pista eJé ért, megszólította : — Hogy hívnak? — Takács Istvánnak — felelte csengő hangon és bátran Pistá, oki már talpra ugrott, s feszesen kihúzta magát. — Hányadikba jársz? — Második gimnáziumba. — Milyen a bizonyítvány? — Nem valami fényes. — Hogyhogy? — Van egy elégséges is. — Miből? — Latinból. — És a többi? — Jeles. De van egy jó is. Számtanból. — Mi akarsz lenni? KOSZTOLÁNYI DEZSŐ AKULCS (részlet) — Még nem tudom — mondta Pista szünet után, vállát vonogatva, szemérmesen. — No mégis? — Repülő -* vallotta be Pista, halkan. — Repülő? — kérdezte a főnök hangosan és csodálkozva. — Miért éppen repülő? Pista válaszolni készült erre a nagy és nehéz kérdésre, amikor lélekszakadva jött vissza apja. Fakó homloka verejtékezett. Néhány zsineggel összekötött ívet nyújtott át a főnöknek: — Méltóztassék parancsolni. — Köszönöm — szólt a főnök, de nem rá tekintett, hanem erre a lelkes, piros arcú kisfiúra. — Elbeszélgettünk a fiával, újságolta Takácsnak, mosolyogva. — Kedves, értelmes fiúcska. Úgy látszik, jó tanuló is. — Igen, méltóságos uram — lelkendezett Takács —, iparkodó, szorgalmas gyermek — és fiára pillantott. — Most siess haza, fiacskám, édesanyád vár — és átölelte, megcsókolta. — Szervusz, Pistukám. Pista fülig vörösödött, meghajolt mindenki előtt, de előbb édesapja előtt, s már ment visszafelé a hosszú úton, az új épületszórnyon, a homályos átjárón, a zegzugos folyosókon, a kanyargó lépcsőkön. .Pistukám" — tűnődött. — «Miért hívott így? Otthon sohasem nevez így." Aztán arra gondolt, hogy az íróasztala a falnál áll, egész hátul, a sarokban, s olyan kicsike, de azért nagy, nagyobb, mint a főnök, legalább egy fejjel nagyobb. Ezek a gondolatok összejcuszálódtak. Arca, füle égett. Szorongatta izzadt kezében a kulcsot. Boldog volt, zavart, nyugtalan és riadt. Amint ment, ment azon a dongó átjárón, a sóhajok hídjón, ajtókat nyi. fogatva és csukogatva, eltévedt. Egy negyedóra telt, míg kiért a széles főlépcsőre, s megpillantotta a főkaput a tűző, nyári napfényben s a kapus aranypaszományos sapkáját. A kapus megállította. — Mi az, kisfiú, te sírsz? Ki bántott téged? — vallatta. — Senki — szipogta, és az utcára szaladt. A sarkon megtörölte könnyektől csorgó arcát. Aztán szaladt, a kulcscsal a kezében, hazáig. »Lehet-e avagy nem" jeligéjű olvasónk érdeklődik, hogy lehet-e önként folytatni a szociális biztosítást, illetve lehet-e az '—S előírt alkalmazási időhöz hiányzó éveket, — amikor már nem dolgozott és így nem is volt biztosítva, — megváltani, tehát az erre az időre járó biztosítási díjat utólag befizetni? A szociális biztosításról szóló 1975. évi 121. sz. törvény a szocialista állam és társadalmi rendszer nagy vívmánya, amely az összes állampolgár élet- és szociális biztonságát szolgálja a munkatevékenységük során és később abban oz időben, amikor már betegség vagy a koruk miatt nem tudják életszükségleteiket saját munkájuk eredményéből kielégíteni. A szociális biztosítás juttatásait az állam adja. A dolgozók semmiféle hozzájárulást (biztosítási díjat) nem fizetnek. Feltett kérdésre a válasz tehát: hogy o hiányzó éveket nem lehet pénzben megváltani, illetve nem lehet a szociális biztosítósból adódó igényeket .megvenni". A nyugdíjjogosultsághoz 25 ledolgozott év, esetleg a törvény által elismert pótidő (gyermekekről való gondoskodás stb.) szükséges, valamint a törvényes életkor betöltése. Ez 53 év, ha öt gyermeket, 54 év, ha három vagy rtégy, 55 év ha két-, 56 év, ha egy gyermeket nevelt fel. és 57 év ha gyermektelen. .Kendőzés.* Jól gondolta. A kendőzés nemcsak az arc szebbé, kifejezőbbé tételét segíti elő, hanem takarja a szépséghibákat is. Sminkeléssel enyhíteni lehet az olyan veleszületett szépséghibákon, mint a túl szögletes, hosszú vagy keskeny arc, az erős, húsos orr, kiálló arccsont és hasonlókon. Az ilyen jellegű kendőzéshez kétféle alapozókrémet használunk. Az egyik szín olyan, mint az orcbőr színe, a másik sctétebb árnyalatú legyen. Problémáján úgy segítsen, hogy arca normális részeit kenje be a világos alapozókrémmel, míg ozokat a részeket, amelyeket kisebbíteni szeretne, a sötétebb árnyalatúval. Az alapbzókrémet csak vékony rétegben kenje fel az arcára, és ügyeljen arra. hogy a sötétebb és világosabb alapozókrém találkozásánál ne keletkezzen feltűnően éles határvonal. [f / * .18 és 20* jeligére .Féléve járok egy ' fiúval, és kapcsolatunk az együtt töltött szabadság alatt a legszorosabbá vált. Mindenben nagyon jól megértjük kölcsönös. Csak egy dologban veszekszünk, s gondolom, ez a későbbiekben komoly veszélyt is jelenthet. Nemcsak hogy nem tud figyelmes lenni, de nem is akar. Például ha megkérem, hogy segítse föl a kabátomat, vagy hasonló apró lovagiasságra, mindig kijelenti, hogy az egyenjogúság korában élünk, és csak akkor hajlandó lovagias lenni, ha én is az leszek. Azt is megtiltotta, hogy olyan dolgokat vásároljak, amelyek neki nem tetszenek, és egyszer egy veszekedésünk alkalmával meg is ütött. Igaz, hogy utána nagyon megbánta, bocsánatot kért, és igazán mindent megtett, csakhogy ne szakítsak ezért vele. Még meg kell mondanom, hogy otthon ő a legkisebb gyerek, és az egyetlen fiú, és jóformán mindent megkapott, amit csak akart. Ha más dolgokban nem értenénk meg egymást annyira, ha nem lenne olyan vonzó és szórakoztató partner, mór otthagytam volna. Ezt azonban egyelőre képtelen vagyok megtenni, viszont ha arra gondolok, hogy ez így marad, akkor nagyon elfog a bizonytalanság." Az az igazság, hogy eddig öntől is mindent megkapott, amit csak akart, erőszakkal vagy kerülő úton. És annál is inkább, mivel otthon is ez a helyzet, miért változtotna a viselkedésén, a ferde és téves nézetein? Veszekedéssel, ogyonmagyarázkodóssal nem ér el semmit, hiszen végül is mindig ön az, aki enged, ő nyilván kiskorától megszokta, hogy csak kapjon és elvegyen, köszönet és a legcsekélyebb hála és minden ellenszolgáltatás nélkül. így tehát azt sem volt alkalma (pillanatnyilag az önnel való kapcsolatában sincs) megtanulni, hogy a követeléseknek, az .akarómnak" van határa, amelyet egyszerűen nem lehet átlépni. Ha meg akarja változtatni, akkor elsősorban arra adjon neki alkalmat, hogy ezt megtanulja, tapasztalja. Ha valamit kíván, ha valamit tehát ön akar, akkor ezt közölje partnerével világosan és határozottan, és maradjon következetes. Azt is próbálja megérteni, hogy a másik, tehát az ön kívánságai pontosan annyi figyelmet és tiszteletet érdemelnek, mint az övéi. Elvégre felnőtt ember, s ha ön higgadt és következetesen határozott marad ezekben a kérdésekben, akkor meg kell értenie, hogy az egyenjogúság nem egyenlősdi! Ha tehát ön ragaszkodni fog a kölcsönösség elvéhez, akkor talán sikerül partnerét arról is meggyőznie, hogy ezen az úton nemcsak a szerelemben, hanem semmiféle más emberi kapcsolatban nem lehet tovább jutni. * SZERETNÉK RÁTALÁLNI Negyvennégy éves, elvált asszony, tizennyolc éves fia van. ezúton szeretne megismerkedni komoly, becsületes férfivel, ötvenéves korig, akivel megosztaná magányát, bánatát és örömét. Jelige: .Segíts elfeledni a múltot* XXX Huszonkét éves fiatalember, aki most tölti katonaéveit, szeretne komoly ismeretséget kötni intelligens, magas, karcsú lánnyal, huszonkét éves korig, aki szereti a természetet és a romantikát. Fényképes leveleket vár. Jettge: .Két szív az egy pár* XXX Huszonkét éves, 165 cm magas, vékony, barna hajú, középiskolai végzettségű lány, aki kedveli a tánczenét, szeret táncolni, társaság hiányában ezúton szeretne korban hozzá illő intelligens férfival megismerkedni. Csakis komoly férfi fényképes levelét várja. Jelige: .Várok rád* XXX Huszonhat éves, 170 cm magas, szőkésbarna hajú férfi társaság hiányában ezúton szeretne komoly, becsületes, kóros szenvedélytől mentes, zenét kedvelő lánnyal megismerkedni huszonhárom éves korig. Jelige: .Kassa, Rozsnyó, Rimaszombat*
