Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-13 / 2. szám

I JL ^W. Szánkózni csuda Hullnak lassan a hópihe-csillagok köröskörül minden hófehéren ragyog. Szánkózni csuda jó! Hódunyhával betakarják a didergő vetést idehallatszik a dombról a vidám nevetés. Szánkózni csuda jó! Pöffeszkedik a hóember repülnek a hógolyók a szánkóra hárman ülnek, mert szánkózni csuda jó! KEDVES GYEREKEK! Előző szó­­munkban azt ígértük, hogy be­mutatjuk új barátunkat: Petit. Nézzétek meg jól a képét! Ezen­túl minden héten találkoztok ve­le, írjatok neki levelet, és jó ba­ráthoz illően törődjetek egymás­sal. A mi első találkozásunk Petivel mindjárt újév után történt. El­mondta, hogy szeret iskolába járni, csak ilyenkor, télen egy ki­csit nehezére esik fölkelni... Tanulás utón szívesen hógolyó­zik, szánkózik, vagy meglátogat­ja a barátait, akik jelvényt, bé­lyeget gyűjtenek. Este olvas, megnézi a tévé-maci meséjét..; Erről jut eszembe: Peti eldicsekedte, hogy milyen ajándékoi kapott karácsonykor. Többek között egy szép verses-mesé: könyvet, amit a rajz alapján bizonyára felismertek. LÁSZLÓ GYULA Kicsi cinke Kicsi cinke oly picinyke, jaj, de nagyon éhes! Ágról ágra viszi szárnya, mégse jut ebédhez. Havas már a domb oldala, fehérek a kertek. Csalogatja Vali, Jutka: kismadárkák, gyertek. Két kislányom a párkányon kendermagot hint szét, vendégelik, dédelgetik a kis árva cinkét. Kicsi cinke, oly picinyke, lelröppen a légbe, hírül viszi, kibeszéli, hol van megtérítve. GYURCSÓ ISTVÁN Jég fölött, jég alatt Kutykurutty, brekeke! Béka gyerek nem kuruttyol, jégpalota — fekete — a halastó feneke. Haj, hó! hol a tó? Befagyott a liba-kacsa úsztató. Aranypatkó, korcsolya — Mit álmodik ilyenkor a békakirály kisfia? Haj, hó! csikorgó! A hátunkba jó szelet — Ébresszétek fel a békát, gyerekek! REJTVÉNYÜNK: írjátok meg, milyen könyvet kapott Peti a­­jándékba? Es arra is kiváncsiak vagyunk. Ti mit kaptatok? Címünk: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Mar­­tanovicova 20. Gyer­mekeknek. Egészen kis kérdőjelek Lapunk idei első számában is további részleteket közlünk olva­sóink hozzászólásaiból. Ezúttal azok véleményének adunk helyet, akik K. Zsuzsa nézetével foglal­koznak levelükben. ■pontosnak tartom, hogy a fia­lj” talok találjanak időt arra, hogy egyik-másik házi munkát megtanulják — írja Csala Sán­dor gimnazista Demandicéről (De­­méndről). De azt is fontosnak tartom, hogy a fiatalnak is legyen ideje a pihenésre, kikapcsolódás­ra. Hét végén feltétlenül. Az a véleményem, hogy a rendszeres házi munka terhe, a pihenés hiá­nya feltétlenül a tanulás rovásá­ra megy, amit később nagyon ne­héz pótolni... Megéri?” abó Erzsébet salai (vágsely­­lyei) levélírónk véleménye: „Amíg házasság lesz — addig há­zi munka is. Még a magányosan élő férfi sem viszi a zokniját mo­sodába ... Hogy a házastársak közül melyik mit vállal, az sze­rintem intelligencia, megértés, kölcsönös megbecsülés, önfeláldo­zás kérdése. Én el tudom képzel­ni, hogy egy mérnök, tanító, or­vos vagy diplomás ember is meg tud főzni egy vacsorát a gyere­kének, sőt utána az edényt is el­mossa. És azt is elképzelem, hogy a háromgyerekes család­anyának is jólesik néha színház­ba menni, gond nélkül tévét néz­ni, szórakozni, szép estét tölteni a férjével. Hol van hát a meg­oldás?” i^| i idősebb asszonyok nem »»*•"*■* is mondtuk a férjünk­nek, mit kell segíteni. Negyven­évi házasság alatt kialakult már némi tapasztalatom. A jó férj ott segít, ahol tud. Akkor ami­kor arra szükség van. Nem sab­lon szerint... A fiatal Jutkák­nak, Zsuzsáknak, Éváknak azt üzenem: Nem kell félni a há­zasságtól, az ezzel járó többlet­­munkától, még akkor sem, ha nem vagytok konyhaművészek. Hiszen ma annyi segítsége van a fiataloknak: óvóda, bölcsőde, nap­közi otthon, üzemi konyha, fél­kész ételek, mosoda ... Persze tö­visek is vannak, tudjuk. De nem olyan sok, hogy elveszítsük opti­mizmusunkat”, — idézzük Né­meth Izabella, Dvory nad 2ita­­vou (udvardi) levélírónk soraiból. ■txincze Istvánné KoSúty-i (ko­* süti) olvasónk fölháborodva olvasta Zsuzsa levelét, és többek között ezt válaszolta kérdéseire: „Édesanyádtól elvárják a mun­kahelyén, hogy jó munkát végez­zen. Hazaérve, gondolom, ő is szí­vesen pihenne, olvasna, kézimun­kázna. De ki végezné el a házi munkát? Vagy úgy gondolod, ha már megszokta, neki könnyen megy? És ha te, kedves Zsuzsa, férjhez mész, milyen megoldást választanál?... T"»ranga Margit bulhary-i (bol­" gári) levelezőnk ellentétes véleményen van: A mosogatást, házi munkákat, minden család­ban az anya végzi, és szerintem így van jól. Ez a nők dolga. Nem várhatjuk el, hogy a férj álljon a mosogató mellé és kötényt kös­sön. Igaz, a nők már minden munkaterületen megállják helyü­ket, de a családi élet más. Ott az anyának kell megteremtenie a családi fészek melegét. Segítsen a férj i^ de abban, ami férfinak való: a nehezebb fizikai munkák­ban. Aki még a konyhában is a férj segítségét várja, az szerin­tem nagyon lusta asszony ... Tyjagy Ernő, tomaáovi (féli) le­­vélírónk férfiszemmel néz a házi munkára és azon a vélemé­nyen van, hogy „a házi munka elvégzése szükséges, ezért sem­miképpen sem megalázó. Sem a férfinek, sem a nőnek Abban a családban, ahol a férj csak ve­szekedés, zsörtölődés árán haj­landó segíteni — baj van. Más probléma is van, nem csak a háztartási munka körül adódó ... Az anyáknak kell hozzászok­tatni gyermekeiket a házi munka végzéséhez, — és persze értéke­léséhez is... Részt vállalni az otthoni mun­kákból nem lehet megszo­kás dolga. Vannak évek, amikor több, nehezebb munkát kell vé­gezni (kicsik a gyerekek), s van amikor kevesebb is elég. Sőt egy­­egy napon alig győzzük, máskor jut idő pihenni is. Józan mérle­gelés után nem lehet olyan vé­leménye egyetlen férfinak sem, hogy míg ő tévét néz, újságot ol­vas, pihen, addig a felesége „kö­teles” vacsorát főzni, takarítani, mosogatni, — és még mosolyogva tálalni a vacsorát... Kívánom, hogy a vita során sokan kapja­nak választ apró, de egyáltalán nem mellékes kérdéseikre, — idézzünk Gazdag Mária koáicei levélírónk soraiból. Lapunk következő számában még helyet adunk olvasóink hoz­zászólásainak, majd ankétunkat a szakemberek véleményével zár­juk. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom