Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-13 / 2. szám

2. számunk riportja MIÉRT NINCS, HA VAN? Ütnak indultam. Az első meglepetés a bratislavai Suché Myto-i utcán levő bútorüzlet előtt ért. A kirakatban nagy tábla hirdette: „Ma ezt kínál­juk”. A táblán háromféle nappali-, öt hálószobabútor és több különálló da­rab volt feltüntetve. Hát már ez is van? — csodálkoztam, mert eddig a bútorüzleteink kirakatában levő búto­rokon többnyire mindig ott láttam a cédulát is: eladva. Az üzletben Margita Zakanová el­árusítónőtől ezt hallottam: — így hívjuk fel a vásárló figyel­mét arra, milyen bútort kaphat ná­lunk. A helyiségeink ugyanis tömve vannak. Az áru kicsomagolására, és bemutatására nincs lehetőség. Mi a bútorokat egyenesen a gyárból kap­juk, s az utóbbi időben olyan sok ér­kezik, hogy már nem is tudjuk hová tenni. Csak legyen, aki megvegye ... Nem tarthatom fel sokáig. Az üzlet megtelik vevőkkel. * » * Az Obchodná utcán levő bútorüzlet nagyon forgalmas helyen van. Az em­berek egymásnak adják a kilincset. Puha Ilona pénztárja előtt öten áll­nak. Az egyik pénzt, a másik számlát szorongat a kezében. Mert nem csak készpénzért lehet vásárolni. A vevők között gyakran akad olyan, aki üze­mi kölcsönből, vagy fiatal házasok kölcsönéből vesz bútort. — ön mit vett? — állítom meg a pénztártól távozó fiatalembert. — Atlantisz ülőgarnitúrát, üzemi kölcsönből. — Sokáig várt rá? — Egy hétig kerestem, amíg meg­találtam a megfelelőt. Csinos kismama lép az elárusítónő­höz: — Ma sem jött meg az a zöld színű heverő? — Végre itt van! Remélem ez már megfelel az elképzelésüknek. — Mióta keresi? — fordulok hozzá. — Három hete. Lett volna már előbb is, csak más színűt kerestem. A mamánál lakunk, teljes szobabútort nem vehetünk, csak a hiányzó dara­bokat vásároljuk meg. Ezért fontos a színárnyalat is. Idősebb asszony sötét színű szek­rényt keres. Az elárusítónő világosat kínál, de mivel ez nem felel meg, ké­ri a vevőt, jöjjön el holnap is meg­nézni, mert naponta kapnak árut. Egy férfi íróasztalt szeretne. — Az üzletből kifogyott, de a rak­táron még van. Nézze meg ott, s ha megfelel, jöjjön vissza kifizetni — ta­nácsolja az elárusítónő. És így megy ez tovább. A vevők többsége nem távozik üres kézzel. — Áru van bőven, nem panaszkod­hatunk. Havonta több mint ötmillió korona bevételt számolunk el. Egy ilyen kis .üzlettől ez szép teljesítmény. Természetesen nem tudjuk minden egyes vevő igényét rögtön kielégíte­ni. Az egyiknek a szín nem felel meg, a másiknak a méret. De egy-két hét elteltével megtalálják amit keresnek. Nagy hiba, hogy nincs bemutatóter­münk. A vevő nem tudja pontosan el­képzelni milyen a becsomagolt bútor, még ha azt a legaprólékosabban ma­gyarázzuk is el — tájékoztat Puha Ilona. Az üzlet olyan, mint egy raktár. Tele van kicsomagolatlan áruval. Kár, mert aki vásárolni akar, nem tudhat­ja, milyen gazdag a választék ... * * « A fővárosban a múlt év folyamán sokat javult a bútorellátás. De vajon milyen a helyzet vidéken? Senec (Szene) nem messze van Bra­­tislavától. Az ember azt gondolná, hogy aki sok pénzért szép bútort akar venni, az inkább felutazik a főváros­ba, ott keresi, nem ebben a kis vá­rosban. — Vagy talán tévedek? — kérdem Puhaj Valéria üzletvezetőt. — Aki benéz hozzánk, az nem megy tovább. Elég nagy a kínálatunk. Egy­­egy bútorkiállítás után, mint például a tavalyi nitrai, ellepnek a vevők, azokat a bútortípusokat keresik, ame­lyeket a kiállításon láttak. Ha nincs, amit keresnek, kínálunk nekik hason­lót, s néha ez még jobban megtetszik, mint amit eredetileg akartak. Inkább az a baj, hogy a méret nem felel meg, hol hosszabb, hol magasabb a kere­sett szobafal, mint amilyen a lakás­ban elférne. — Tehát nem hiánycikk a bútor? — Nem. Két évvel ezelőtt még azon esengtünk, hogy több legyen a bútor mint a vevő, ma meg fordítva van, — mondja Poór Ilona raktári munkás. — Nálunk az utóbbi időben kevés az építkezés, és ezért a vevő is keve­sebb. Meg aztán azt is megéreztük, hogy Dunajská Stredán (Dunaszerda­­helyen) és Tmaván megnyílt a kiállí­tótermes új üzlet. A vevők oda men-A trnavai „Bútorok háza" valóban vonz­za a vásárlókat Sveda Jozef: — Nagy hiba, hogy nincs megfelelő ki­­állitótermünk... A bútor már nem hiánycikk. Amint a képeken is láthat­juk, az üzletben van belőle elég. De még mindig sok az utánajárás, ha ked­vünkre valót aka­runk venni. NAGY LÁSZLÓ FELVÉTELEI 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom