Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-01-13 / 2. szám
...híd leszek két pont között... mezők hamvaszöld síkja... ez mind, mind az Alföld Békéscsabánál, és ezen túl,még valami bizalmas, közeli, családi is. Az a friss reggeli tej, amit egyforma köcsögökből iszunk. 2 Mindenhol (a világban) ahová megérkezem, a rónát és a falut keresem. És ebben a kétszázötven éves' fiatal városban — a félmilliós megye hatvanezer lelket számláló székvárosában — nemcsak modem toronyházas új lakótelepek vannak, hanem poros kis, akácfákkal szegélyezett utcácskák is; házak előtornáccal — afféle tereferélővei, faragott kapuk — amelyek mögül a kutyák még mindig falusi mód ugatnak ... Az a háromtagú szlovák küldöttség, amely 1717-ben az észak-szlovákiai felvidékről ide látogatott jobb megélhetést és szabad vallásgyakorlást keresve, a romok alatt (a százötven éves török uralom nyomai után) huszonkét földbe vájt odút, s bennük valami száz magyar kálvinistát talált. A semmiből kezdték. „Körös-körül semlyékes rétek és nádasok terültek el, ahol a lakosok halásztak és vízimadarakra vadásztak. Esténként az egész környék békák millióinak mérföldekre hallatszó brekegésétől visszhangzott.“ A semmiből kezdték. Betű szerint — a vízből. 3 Még nem nyílik dalra a szám — számban ízlellek jó hazám ... Tán híd leszek két pont között — szép fegyelembe öltözött. Filadelfi Mihály irta e sorokat Bratislavában a múlt év májusában, magyarul — én augusztusban fordítottam szlovákra Békéscsabán. Szimbólum? Nem! A valóság ugyanis mindig több puszta szimbólumnál. Filadelfi Mihály magyar költő, de a szlovák ny?lv második — illetve első anyanyelve. A költészete pedig tulajdonképpen állandó, az egész életén áthúzódó keresése annak a régi, elsődleges „szó-udvarnak“, amelyről a negyvenöt éves férfi már tudja, hogy soha többé nem leli meg. Eltűnt, mint az a régi tanya, amelybe beleszületett. „Kilencet szült anyám jajongvaörömmel. Négyszer vágott csibéi közé a Végzet-vércse, s elvitt egyet-egyet. Ezért voltak szomorúak altatódalai. Talán még a zólyomi erdők homályából hozott-őrzött érzések rejtekeztek bennük — a félelmei, amelyeknek fájdalma-mélysége örökre rányomta ujjabegye-virágát lelkemre. Milyen jó, hogy a képzelet csalóka szárnyain leereszkedhetek az elmúlt, de el nem múlható volt-kedves-percek tisztására! Vagy újra oda, abba a csodálatosan tiszta, fehérfalú szobába, amelynek ablakain kilestem erre a nagyobb szobára, a világra.“ Lélek csöndje-fehér-hűs kemence pipafüst karosszék ketyegő bölcs óra szemfödél nyugalmú drága csipkepárna Ó szelíd tükör te tányérokkal ékes (Filadelfi Mihály: Sorok a csabai tájházban) Filadelfi Mihály jól érzi magát — a feleségével, két lányával és fiával — a modern háromszobás szövetkezeti lakásban, de a legjobban mégiscsak a csabai „szlovák“ szobában: abban a házban, amelynek falán ott függ apjának két tányérja is, s ahol a színben ott lóg nagyapja kaszája. 4 Nem. Nem, ez nem nosztalgia! A negyvenöt éves Filadelfi Mihálynak, a nemzetiségek népművelési felügyelőjének — és még sok más csabainak — a szlovák nyelv és irodalom terjesztése életreszóló kötelességévé és kedvtelésévé, hivatásává és magától értetődő küldetésévé vált. Ezért dolgozik itt oly kiválóan a szlovák klub, ahol az ember elüldögélhet, ahol szlovák dalokat énekelgetnek, azokat a régieket, ahol szlovákul beszélnek, ugyancsak régiesen — szinte archaikusán. Ahol szlovák nyelvű előadásokat hallgathatnak, ahol vitázhatnak, szlovák filmeket nézhetnek, belelapozhatnak egy-egy szlovák könyvbe, újságba, folyóiratba. Ezért lépnek fel többnyire Békéscsabán a szlovák együttesek; színtársulatok, no meg a dal- és táncegyüttesek, hivatásosak és öntevékenyek egyaránt. Ezért jtieni. itt meg az ŰJ AURÓRA irodalmi, művészeti és közművelődéspolitikai antológia, amely a legjobbak közé tartozik Magyarországszerte. Minden számában található egy-egy szemelvény a szlovák irodalomból is. (Hiszen már a múlt században is volt a városnak szlovák nyelvű lapja, az ALFÖLDI LAPOK.) Már csak azért sem szerveződhetett az első országos szlovák olvasótábor másutt, mint Békéscsabán. A budapesti és a helyi szlovák gimnázium diákjai a találkozón többek voltak pusztán hálás hallgatóságnál; tevékeny résztvevőket, vitázókat tisztelhettünk bennük. Az előadók között hallhattuk Käfer István irodalomtörténészt és Kormos Sándort a Ludové noviny (Népújság) szerkesztőjét Budapestről, hallhattuk Miroslav Demák újvidéki szlovák költőt, Rudolf Cizmárikot és e sorok íróját Bratislavából és természetesen Filadelfi Mihályt. Szöcske pattan a szívtől a szívig tán elérünk valami hídig (Filadelfi Mihály: Sorok a csabai tájházban) 5 Békéscsaba — nagy szlovák falu Magyarországon. Mennél magasabban repülnek az űrhajósok vagy az automata-vezérlésű műholdak, műszereik annál mélyebbre látnak a Föld gyomrába. Ennek a paradoxonnak egyelőre még nincs pontos magyarázata. Valami ehhez hasonlót éreztem meg Békéscsabán. A csabai paradoxon: mennél jobban élnek az emberek, annál inkább vágyják az ismereteket, annál inkább vágyják a „gyökerek megszámlálását“, az ősök megismerését, a történelmet, a múltat. 6 Gabonasilók — azok az eget verő bevehetetlen alföldi várak A közelmúltig csupán Rosenthal malma állt itt Békéscsabán. Ma pedig már találunk a városban forgácsolószerszámipari gépeket gyártó vállalatot, textilüzemet, nyomdát, hűtőházat, konzervgyárakat stb. Van itt Ifjúsági Park is; sűrű fűzfasorokkal körülölelt „élő“ csatorna. És kétezer napfényes óra évente. Békéscsaba. Alföldi mezőváros a román határ közelében. Város, ahová úgy fogok mindig visszatérni — mintha hazamennék. 7
