Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1977-03-03 / 9. szám

* V a. A gyakorlat tárlatlátogató lelkileg mindig készen áH a képzőművészeti alkotások befogadására. Ezekből az alkotásokból a munka lehelete árad: a festmény, a szobor alig érezhető illata. Jár az ember egyik képtől a má­sikig, a már megismerttől az ismeretlenig. Toporog előtte, közelít hozzá, elmellőzi majd visszatérve, páratlan részleteket fedez fel. Ilyen a tárlat­látogatás szertartása. Ez a kiállítás azonban más volt. Olojfestmények, akvarellek, kerámiák, kisplasztikák, grafikák kerültek egymás mellé. A legkülönbözőbb kifejező­­eszközökkel létrehozott művek, az utóbbi évek legjobb szlovákiai képző­művészeti alkotásai — Berger és Srna olajfestményei, Greiner Szybill pasztellképei, Bártfay Gyula szobra, 2ilincanová, Z méták, Kyselicová fest­ményei, Rappensbergerová litográfiái, Bombová ötvösmunkái gyönyörköd­tették a látogatókat. Az álomszerű liget, a virágzó mező pazar látványa, a táncosok sodró mozgása, a gyermekek színes játéka, a szülőföld nyu­godt öle és a virággal telehintett rét váltja egymást a falakon. Ez a sok­színűség valamiben mégis közös: társadalmunk élétét, a változást a moz­gás költészetét tükrözi. A kiállítás katalógusát lapozgatva, a látogató viszontlátja az életünk örömeit, tisztaságát sugárzó képeket. Talán mégegyszer visszamegy, újra megnéz egy kisplasztikát, egy akvarelh, hogy a művész szemével is lás­sa a mindennapi életből ismert valóságot. EGY KIÁLLÍTÁS KÉPE[ A Demönovská Júlia: Család Goliaiová Anna: Beszélgetés 2ilincanová Viera: ősz

Next

/
Oldalképek
Tartalom