Nő, 1977 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1977-01-03 / 1. szám
BARS SARi A rózsaszínű újévi malac — Ui, ui, uiiiii — rikoltotta magas felhangon a rózsaszínű kismalac, amint bependeritették az öltözőbe. Szétvetett lábakkal megállt a szűk helyiség közepén, majd mély lélegzetet vett és szabályszerűen skálázni kezdett: — Ui, ui, oui, mimimi, mimi-mimimi Csöndesebben! — szólt rá a fogason lógó kéményseprő-öltözék. — Kihallatszik a színpadra. — Mi-mimi-mimimimi? Höhö, ui, oui?l — kérdezte felháborodottan a rózsaszínű kismalac. — No és ha kihallatszik, akkor mi van?! — Zavarod a kultúrház közönségét! A dolgozó embereket, akik idejöttek Szilveszterestet ünnepelni, — felelte szemrehányóan a fényes szerencsepatkó, a sarokba állított kisasztalkáról. — Hiszen már megy a műsor... — Mi pedig csak éjfélkor következünk —, fűzte hozzá a szerencsepatkó mellől az ezüstpapirba burkolt hatalmas négylevelű lóhere. — Mi, azt mondtad? Mimi-mimimi? Csak nem gondolod, hogy együtt...? — szisszent fel a rózsaszínű kismalac. — Én külön szám vagyok. Én vagyok a főszereplői — Persze, hogy együtt lépünk fel mindannyian; mivel együtt ml vagyunk a szilveszteri kellékek, nem tudtad? — szólt békitőleg a kéményseprő-ruha. — Ui, oi, oui, ouiiiiiil Micsoda pimaszsági — háborodott fel a rózsaszínű kismalac. — Hogy én, nagytétényi Pöcefalvi Malac Röli ilyen jött-ment népséggel együtt, akiket ki tudja, honnan szalasztottak... Oui, ui.^pluil Tudjátok meg: én sokkal előkelőbb vagyok nálatok, sokkal több őst tudok felmutatni! Az én nagyapám kiállításon nagydijat nyert angol Yorkshire! volt, öreganyám magyar mangalica József főherceg tenyészetéből. Én most is kizárólag franciául társalgók. Ti persze ezt nem vettétek észre, mert azt sem tudjátok, hogy leggyakrabban használt kifejezésem, az ui valójában francia szó, mármint oui, azaz igen ... — Hát ha már az ősökről van szó — mondta a szerencsepatkó — az én felmenőim bizony szakadatlanul dolgoztak, mióta a világ világ. Lovak patáit védték, velük futottak háborúban és békében, nehéz utakon ... — A négylevelű lóhere értékes ritkaság lehet, — mondta az ezüstapirba burkolt négylevelű lóhere. — A gyerekek kedvence; néha egész álló napon át csak azt keresik a fűben, mert szerencsét hoz... — Aki ezt a ruhát viseli — hangzott a fogasról a kéményseprő-öltözék mély hangja, — az a tisztaság védelmezője. A kéménykotró azért töri magát, mászik magas háztetőkre, hogy a többi ember tiszta levegőben éljen, tüdejét ne rongálja, otthonát ne piszkolja a füst és korom. Ezért hát ne hidd kismalac, hogy mert olyan hangosan visitsz, hogy te vagy a világ közepe... — Oi, ui, jujliiil! — replikázott dühösen a kismalac, — azért is én vagyok a főszereplő; majd meglátjátok, hogy a közönség nekem örül a legjobban, engem log ünnepelni... Nem tudta tovább mondani, mert belépett az előadó. Magára öltötte a kéményseprő-ruhát, mellére tűzte kétfeTol, mint egy-egy medáliát a négylevelű lóherét, meg a szerencsepatkót; hóna ala kapta a rózsaszínű kismalacot és kilépett a függöny elé. Nevetés és forró taps fogadta. Elmondta a szövegét, majd végigsétált a nézőtéren, a két széksor közötti ösvényen. — Ui, oi, óul, uiliil — kiabálta torka szakadtából, kétségbeesetten a rózsaszínű kismalac. Mert mindenünnen kezek nyúltak feléje; de ó jaj, nem ünneplésre, nem slmogatásra, nem gratulációra. Ó nem... A kezek mind egymás után meghúzták a kismalac farkát!... KEDVES GYEREKEK! Ismeritek Petit? Hogy melyiket? Akiről sokan tudjátok, hogy két óra is csöröghetne neki, mégsem tud ügyesen (elkelni... Előfordult már vele, hogy a cipőjét az úton fűzte he... ö volt az is, aki a múltkori földrajzórán nem hitte el a tanítónak, hogy a mammutfenyők 150 méterre is megnőnek ... Peti volt az a jómadár is, aki Katira azt a ronda csúfnevet kitalálta... és ő a „nagymenő“ Péter, az iskola legjobb távolugrója... Mit gondoltok, mit csinál szabad idejében Péter? Még mi sem tudjuk, de: ezentúl minden héten bekukkantunk tanulószobájába, meglessük az utcán, megkérdezzük az osztályfőnökét, és majd veletek együtt, kedves gyerekek, segítünk neki, megbarátkozunk vele. Akartok egyegy szép könyvet, körzőt, táskát, tollat, színes ceruzakészleiet nyerni? Akkor kapcsolódjatok be játékunkba. Első feladatunk: Rajzoljátok le új barátunkat, Petit. A rajzokat küldjétek be címünkre: Nő szerkesztősége, 80100 Bratislava, Martanoviőova 20. “Gyermekeknek". Ez igen! Mint minden kórház, így a Nővé Zámky-i (érsekújvári) előtt is mindig nagy a forgalom. A bejáró betegek, meg о látogatók jönnek-mennek, és nem csoda, ha izgalmukban leejtenek, elveszítenek valamit. Múltkor is egy nő lépett ki a kórház kapuján, leejtette a kesztyűjét, de nem vette észre, biztoson sietett haza. Akkor az ott parkoló sok autó egyikéből kiszállt egy férfi, felvette a kesztyűt, az asszony után sietett és átadta neki. Egy jó minőségű bőrkesztyűről volt . szó, a tulajdonosa hálásan megköszönte az ismeretlennek, és meg is jegyezte a fehér autó rendszámát: LVA—80—88. Hajtman Kornélia Stúrovo—Nana (Párkánynána) Ejnye I A közelmúltban betértem az egyik golántai élelmiszerboltba. A táskámban értékes térítők, kézimunkák lapuitok. Természetesen haboztam, hogy mielőtt megkezdem a bevásárlást az önkiszolgáló boltban, letegyem-e a táskámat a többi táska mellé. (A nagyvárosi üzletekben vásárló ember erre nem is gondol). Körülnéztem, s a tekintetem megakadt a következő feliraton: „A lerakott holmikért nem vállalunk felelősséget.“ Erre nyugodtan elindultam, a táskával a karomon, a kosárral a kezemben a keresett árucikkek felé. De ekkor az egyik elárusítónő rám szólt, hogy a táskát tegyem le! Mikor a feliratos táblára hivatkoztam, lesújtó tekintettel végigmért és elvonult. Emlékszem még a „Tessék a táskát letenni" táblára is de az már régen eltűnt az üzletekből. Vajon az utóbbit csupán dísznek szánták? Vagy valóban szükség van erre a figyelmeztetésre? Le kell tenni a táskát vagy nem kell letenni? Jó lenne ezt az apróságot is tisztázni, hogy ennyivel is kevesebb bosszúság érje az embert. A vevő és elárusító kapcsolata se látná kárát! L. Horváth Erzsébet SZERETNÉK i RÁTALÁLNI Húszéves, 163 cm magas, hosszú, szőkésbarna hajú, kék szemű, érettségizett, falun élő lány vagyok. Adminisztrátorként dolgozom. Szobád időmben sokat olvasok, szeretem a komoly és a tánczenét, szívesen táncolok. Szeretem a természetet, és mindazt, ami az életben szép és nemes. Társaság hiányában ezúton szeretnék korban hozzám illő, (21—25 éves) intelligens, barna fiatalemberrel megismerkedni, barátságot kötni. Kalandorok kíméljenek. Kézzel írott, fényképes leveleket »Őszinteség, az a mindig szép erény" jeligére várom. Huszonkét éves, 170 cm magas, barnásszőke hajú, barna szemű munkásember vagyok. Fiatalon sok keserűséget és bánatot értem meg. Szeretem a természetet a béat-zenét, szívesen kézimunkázom. Házasság céljából ezúton szeretnék korban hozzám illő lánnyal, vagy leányanyával megismerkedni, aki boldogságra, nyugodt családi életre vágyik, úgy mint én. Egy gyermek nem akadály. Fényképes levelek előnyben. Jeligém: »Almom a boldogságunk" TALÁLJA KI! Élt-e még, amikor Arany János született? Beethoven Kazinczy Byron Keats Haydn Kutuzov Hegel Puskin Kant Schiller A megfejtést levelezőlapon postafordultával küldjék be szerkesztőségünk címére: Bratislava, Martanoviőova 20. A helyes megfejtők között öt könyvet sorsolunk ki. TALÁLJA KI! Harminckét éves, 160 cm magas, barna, az életben nagyon csalódott, nem saját hibájából elvált fiatalasszony ezúton szeretne korban hozzá illő intelligens, megértő, hasonló sorsú férfival (35 éves korig) megismerkedni, aki szintén megértésre és boldogságra vágyik; Fényképes levelek előnyben, kalandorok kíméljenek. Jelige: »Lila orgonák" Huszonkét éves, 174 cm magas, komoly természetű fiaFalember vagyok. Szeretem a természetet és a tánczenét. Ezúton szeretnék komoly, becsületes lánnyal megismerkedni, 18—20 éves korig. Fényképes levelek előnyben. Jeligém: »Megértés és szerelem" Húszéves, 170 cm magas, barna lány vagyok. Intelligens, komoly férfi ismeretségét keresem huszonöt éves korig. Jeligém: »Túzvirág" Hatvanéves, nyugdíjas, falun élő aszszony vagyok. Minden házi munkát szívesen elvégzek. Ezúton szeretnék munkaszerető (65 éves) férfira találni, akivel megoszthatnám bánatomat, örömömet. Jeligém: »Miért is van annyi fájdalom" Figyelem! Kérjük kedves Olvasóinkat, hogy ezentúl bizalmas kérdéseiket pontos címmel ellátva küldjék szerkesztőségünkbe, mert ezekre levelekben szeretnénk válaszolni. A 51—52. számú rejtvény helyes megfejtése: Sohasem hazudnak annyit, mint esküvő előtt, háború alatt és vadászat után. A 45—46. számú rejtvény helyes megfejtéséért könyvjutalomban részesültek: Horváth Mária, Svodín (Szőgyén), Medgyes Miklósné, Patinee (Path), Bakos József, Drnava (Dernő), Hupka Mihályné, Vefky Cetín (Nagycétény), Dorók Erzsébet, Veiké Dravce (Nagydaróc).
