Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-27 / 5-6. szám

Húszéves, 170 cm magas, barna hajú lány vagyok. Sze­retek táncolni, kedvelem a tánczenét. Szeretnék komoly, jázan gondolkodású 22—24 éves fiúval megismerkedni, aki nem kalandra, hanem boldog­ságra vágyik. Becsületes fiú fényképes le­velét „Várok rád" jeligére kérem. Huszonkét éves, 178 cm magas, szökés-barna hajú, munkásfiú vagyok. Kedvelem a tánc- és a komolyzenét. Szeretek táncolni. Társaság hiányában ezúton SZERETNÉK RÁTALÁLNI szeretnék korban hozzám illő becsületei, komoly lánnyal megismerkedni, aki szeretetre és boldog családi életre vá­gyik, úgy mint én. Jóhiszemű lány fényképes levelét „Ne félj, nagyon bol­dog leszel velem* jeligére kérem. Jól szituált, elvált asszony, aki szeretetre és megértésre vágyik, szeretne intelligens, jó megjelenésű 45—50 éves fér­fival megismerkedni. Csakis komoly, nem kaland­ra vágyó levelét várom. Jeli­gém: „Nehéz egyedül*. Huszonnyolc éves, 170 cm magas barna lány vagyok. Társaság hiányában ezúton szeretnék társra találni. Ma­gyarul és szlovákul beszélek. Komoly, intelligens férfi leve­lét „Agápe-szeretet* jeligére várom. Huszonegy éves, 176 cm magas, barna, középiskolát végzett fiatalember vagyok. Ezúton szeretnék korban hoz­zám illő, őszinte, otthont sze­rető lánnyal megismerkedni. Szeretem mindazt, ami az életben szép és já. Kedvelem a zenét, turisztikát, táncot. Intelligens, becsületes lány fényképes levelét „Mindenki­ben csalódtam* jeligére vá­rom. Huszonnégy éves, 170 cm magas fiú vagyok. • Szeretem a természetet, és mindazt ami szép és nemes. Társaság hiányában ezúton szeretnék egyszerű, jószívű, karcsú lánnyal megismerked­ni, aki boldogságra, családi otthonra vágyik, úgy mint én. Szlovák nyelvtudás szükséges. Jeligém: Dél-Csehország*. Harmincegy éves, 168 cm magas, érettségizett lány va­gyok. Szeretem a természetet, a virágokat. Szabad időmben szeretek kertészkedni, olvasni, sportolni. Kedvelem a zenét, a jól filmet és a színdarabot. Szívesen dolgozom a háztar­tásban is. Ezúton szeretnék lehetőleg a kelet-szlovákiai kerületből komoly, józan életű, szakmá­val rendelkező, intelligens, szerény férfival 42 éves korig megismerkedni. Gyermek nem akadály. Szeretnék olyan férfira ta­lálni, aki egy életen át az élet legnehezebb perceiben is megértő, hű társam lenne. Komoly, becsületes férfi fényképes levelét „Nem jó egyedül* jeligére kérem. LEVELEZNÉNK Tizenöt éves ziháreci (zsigárdi) kis­lány szeretne csehszlovákiai, magyar­­országi hasonló korú fiatalokkal magyar nyelven levelezni. Szeret sportolni, ked­veli a tánczenét. Színész- és énekesek képeit gyűjti. Címe: Kovács Ágnes, 925 83 Zihárec. okres Galanta. Hosszú barna hajú lány szeretne 14—16 éves csehszlovákiai, magyar­­országi fiatalokkal levelezni. Szereti a tánczenét, színészek, táncdalénekesek, együttesek képeit gyűjti. Címe: Kiss Izabella, 930 31 Dobrohosf 21, okres Dunajská Streda. Tizennégy éves diáklány szeretne ha­sonló korú fiatalokkal magyar vagy szlovák nyelven levelezni. Képeslapokat és együttesek képét gyűjti. Címe: An­­derkó Magda. 925 41 KráTov Brod 361, okres Galanta. Tizenöt éves diáklány szeretne lányok kai, fiúkkal magyar nyelven levelezni barátságot kötni. Szeret sportolni, ked véli a tánczenét. Színészek és együtte sek képét gyűjti. Címe: Mikus Etelka 925 83 Zihárec, okres Galanta. Kilencedik osztályos tanuló szeretne 15—17 éves lányokkal, fiúkkal levelezni, barátságot kötni. Szeret énekelni és táncolni. Kedveli a nyelveket és a ma­tematikát. Címe: Malik Angéla, 929 01 Dunajská Streda, Nám. Slobody 171. Kedves ismerkedni akaró Olvasóink! Kérjük Önöket, hogy levelükben rész­letesebben írjanak önmagukról, kedv­telésükről, életükről, valamint arról is, hogy miért választották az ismeretség­kötésnek ezt a formáját, és arról is, miért érzik magukat magányosnak. Azért van erre szükség, hogy a komoly kapcsolatot, élettársat keresők helyes választásának nagyobb legyen az esé­lye, ha számukra vonzó, megfelelő hir­dető sorait olvassák. Ez igen! Egy nyugdíjba ment munka­társunk mesélte el: Az áruházban ott feküdt előtte a pulton a megálmo­dott pulóver. Pontosan olyan! örömmel nyúlt élte — mert egy nő mindig nő marad, ha egy csinos ruhadarabról van szó — és amikor megtudta, hogy a méret is, meg az ára is megfelelő, máris megvette. Éppen jókor, mert már ott állt mellette egy fiatalabb nő, aki szintén kiszemelte magának a tetszetős darabot. Akkor jutott eszébe, hogy megszámolja, mennyi pénzt is hozott magá­val. Nagy meghökkenéssel vette észre, hogy néhány ko­ronával kevesebb van nála, mint amennyi kellene. Sajnál­kozását nem rejtette véka alá és csalódását, hogy a régóta keresett pulóvertől meg kel válnia. A másik nő örömmé vette kézbe a „zsákmányt" Első pillanatban. De amikoi látta, hogy mennyire családot! az idősebb vásárló, készsége­sen felajánlotta (!), hogy ki­segíti azzal a néhány koroná­val, vigye el ó a pulóvert, he már annyira megtetszett neki Megmondta a nevét és meg­jelölte azt a bútorházat, aho dolgozik. A pulóvernél is na­gyobb örömet szerzett az em­beri segítőkészség és önzet­lenség megnyilvánulása. Az viszont már az ő figyelmes­ségére vall, hogy a néhány korona megadásakor pór szál virággal köszönte meg a kedvességet. Ejnye! Nem hinném, hogy valakinek a kedve is ne szök­ne egy kicsit magasabbra egy épülő új ház láttán, Öröm, ahogy mélyül az alap, de még nagyobb, ha emelkednek a falak, napról napra magasabbak; zakatolnak a gépek, működik a daru, a munka za­jától hangos a környék. Egyszerre csak már a tető is felkerült és minden arra lakó, arra járó magában elégedetten nyugtázza, hamarosan elkészül az új ház. Hiába, ez közügyi . . . De mit látunk egyik nap? Hogy a szép új ablakszemek, amelyek a külvilághoz nyitnak utat, nem fényesen tükröződve, hanem meg­csonkítva, kitöredezve, fényüktörötten meredeznek a járókelőkre. Tudjuk, ha nem is vagyunk szakemberek, hogy a belső szerelés még sok munkát kíván. A munká­hoz megfelelő munkatérség is kell, ahol dolgozni lehet. De nem lehetne azt másképp megoldani? Valahogy úgy, hogy ne töredezzen ki minden má­sodik-harmadik új ablak? Vagy a szállításnál törté­nik a hiba? Valakik mindenképpen felelősek ezért is. Akkor is, ha a szél csapkodja ki-be az abloktáblá­­kát. Sok kicsi sokra megy! Munka-idő és pénz­­pocsékolás ez. Hogy legutóbb hol láttuk? Bratislavá­­ban, a Duna utcán épülő új házon. Hogy miért tesszük szóvá? Mert rontja az építők jó munkáján érzett örömünket, és mert ez is KÖZÜGYI (bér) VONAL ALATT ARKANSASBAN KEZDŐDIK A VILÁG VEGE Az anyagi gond, ha már egészen a válsá­gig fajul, egy ember, egy család életében súlyos nehézségeket okozhat, kétségbe­esett órákat, álmatlan éjszakákat és így tovább. Mit csinál ilyenkor a család, vagy az egyes ember? Kétségbeesik, dühöng, csapkod maga körül vagy fűhöz fához sza­ladgál tanácstalanságában, hisztizik egy kicsit vagy egy nagyot, de végül is, ösztö­nösen kiutat keresve, rövidebb vagy hosz­­szabb idő múlva, főleg ha segítséget, támo­gatást kap, kievickél a bajból: az élet megy tovább, a megszokott kerékvágásban. Nagyobb baj, enyhén szólva, ha egy egész társadalom, egy egész gazdasági rendszer kerül válságba. Először csak a száraz statisztikai adatok jelzik, hogy vala­mi nincs rendben, majd rövidesen meg­indul a bércsökkentések, az elbocsátások lavinája — feltartóztathatatlanul, mint napjainkban a tőkés országokban. Nép­tömegek kerülnek kilátástalan helyzetbe, és mind gyakrabban, mind több helyütt felüti fejét a tömeghisztéria. A tömeghisztéria egyik tünete a világ­vége várása. Elsősorban ott, ahol fogyóban a mindennapi kenyér és szaporodóban a mind súlyosabb gondok. A következő hír például az Egyesült Államokból érkezett, Arkansas államból. Egy bizonyos Grannis nevezetű, isten háta mögötti, mindössze százhetvenhét lelket számláló helységbe huszonkilenc ember érkezett múlt év szep­temberében — férfiak, nők, gyermekek — hogy itt egy aprócska téglaházban szo­rongva bevárják a világ végét. Bizonyára nem gondoltak rá, hogy ez a mai viszonyok között lényegesen bonyolul­tabb, mint hajdan a keresztény miszticiz­mus nem minden romantikát nélkülöző fénykorában, a középkor századaiban volt. Mint többek között az első évezred utolsó évében. Hiteles történelmi tény, hogy ekkor, a Krisztus születését követő első millenium érkeztét várva, az emberek a töméntelen próféta, remete, oszlopszent szenvedélyes és szuggesztív jövendölései­nek hatására tömegestől hagyták el a váro­sokat, falvakat, házukat, békés otthonukat, s hamut szórva fejükre, durva darócruhát öltve, megfélemlítve, jámborul, zsoltározva a végkimerülésig várták a folyóparton, az erdők tisztásain, a hegyek ormain a harso­nák zengését, amelyek majd hírül adják az Isten Fia visszatértét, hogy ítélkezzen az élők és holtak fölött... Amikor azonban látták, hogy nem történik semmi, a többség visszatért otthonába, újból megfogták a kapa nyelét és folytatták ott, ahol abba­hagyták. Ma a világ végére való várakozás, amint az arkansasi példa szemlélteti, korántsem ilyen biblikusán egyszerű. Ez a huszon­kilenc ember, megrögzött fanatizmusával és kétségbeesésében is felelőtlen világvége­­várásával sem tud szabadulni attól a társa­dalomtól, amely idáig kergette, s nem ké­pes kibújni az egyre sűrűbben tornyosuló gondok, de tegyük hozzá, a mindennapi emberi kötelességek teljesítése alól sem. így már októberben megjelent a grannisi kis házban a rendőrség és karhatalommal visszavitt hat iskolaköteles gyermeket ere­deti lakóhelyére, hogy tovább járjanak iskolába. Két másik fiatal leánytestvér ugyancsak nem várhatja be anyjukkal a világ végét, mert apjuk, aki nem tagja a szektának, a törvény erejével hazavitte őket... A szekta egyik férfitagját a tartás­díj nem fizetéséért perelték be, s bármit tesz, meg kell jelennie a bíróság előtt.. . Többeket viszont a kilakoltatás veszélye fenyeget, mivel a nagy várakozásban hó­napok óta nem fizettek lakbért ...És las­san élelmiszerkészleteik is kimerülnek, s a helység egyetlen vegyeskereskedése nem hajlandó őket ezután ellátni... További sorsuk? Nos, mindaddig áldozatai marad­nak annak a társadalomnak, amelyik ki­vette a kezükből a kapa nyelét, s amelyik fanatizmusukat szülte és táplálja — a na­ponta emelkedő árakkal, a naponta növő munkanélküliséggel, egyre megoldhatatla­­nabb, reménytelenebb mindennapokkal, — amíg kilátástalan helyzetükre nem a tár­sadalom megváltoztatásában, hanem a vi­lág végére való reménytelen várakozással töltik az időt. sUj/VArü' 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom