Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-09-29 / 39-40. szám
Ez igen! Vállalatunknak üzemi konyhát létesítenie nincs módjában, mivel elég kis létszámú, és a város több részében van elhelyezve. Ezért az üzemi bizottság úgy gondoskodott a dolgozók étkeztetéséről, hogy minden hónapban előre megvásárolja az ebédjegyeket azok részére, akik igénylik, és egy jegy árához két koronát hozzáfizet. Ezek a jegyek a város több vendéglőjében felhasználhatók. Mi ezt a lehetőséget kihasználva, a közeli vendéglőkbe jártunk ebédelni. Egyszer a „Sláviába“, máskor a „Kriván“-ba. De az előbbiben sokat kellett várakozni, az utóbbiban pedig egyes pincérek gorombasága miatt további vendéglőben próbálkoztunk. Így jutottunk el a nagyállomás éttermébe. És itt megállapodtunk. Л középkorú, kissé köpcös, de annál ügyesebben mozgó főpincér kedvesen fogadja a vendégeket. Gyorsan felveszi a megrendelést, és még megjegyzést is fűz az egyes ételekhez. Pl. a magyar gulyás kissé zsíros, a „csevabcsicsire“ kicsit várni kell. Mi pirított májat rendeltünk. Elfogyasztása után megkérdezte. ízlett-e, és még a máj elkészítésének jó receptjét is elmondta, úgy, ahogy ő otthon a családjának készíti. Ilyen kiszolgálás mellett még nagyobb az étvágy! Ejnye I b A Zvolen — Bratislava szakaszon közlekedő gyorsvonaton elég sokan utaznak. Hely nincs mindenkinek, de különben is szívesen elálldogál az utas a folyosón, nézi a suhanó tájat, megmozgatja elgémberedett végtagjait. Az első fülkénél a folyosót lezáró lengőajtó mellett fiatalok álldogálnak. S ekkor jön a kalauz! A lengőajtót — amely két irányba nyitható, azért lengőajtó — háromszor-négyszer a szolidan ott álldogáló leányhoz üti, bejön, majd nyersen felcsattan a hangja: Ki szállt fel?I Ez a jelenet az utazás ideje alatt még egypárszor megismétlődik. Mennyivel jobb, emberibb volna, ha a kalauz maga felé húzva nyitná ki az ajtót, nem ütlegelne vele senkit, s szolidabb hangon, legalább egy fél fokkal udvariasabban végezné munkáját?! BORZI LÁSZLÓ gyermeket hagyott az édesapára. A földesúr elment a szegény suszterhez s egy gyereket kért örökbe, megígérte, hogy kitaníttatja, urat csinál belőle. Az apa bármennyit töprengett, nem tudott választani, nem tudta eldönteni, melyik édes magzatát adja oda a kilenc közül. Végül könnyes szemmel, akadozó szóval megmondta a földesúrnak, már bocsásson meg, de egyiket sem tudja odaadni, mert akármelyik is lenne, meghasadna a szíve utána ... Ilyen hatalmas szeretet lakozhatott s nyilván lakozik még most is ennek a néninek megfáradt, öreg szívében. Es lám, a jómódban élő kilenc gyermek kilenc szívében és külön-külön, se együttvéve nincs annyi szeretet, amennyi vállalni lenne képes egy csöndes, öreg édesanya hunyó életének „kerülgetését". C/felrr,eJ~h- Q&£lSéIÍol. BENEY ZSUZSA ŐSZ TARBAY EDE Mit beszél a vízimalom a patakkal? Katt-katt, kopp-kopp Katt-katt, kopp-kopp Mit őrölsz, vízimalom? Őrlőm, patak, a búzát. Minek őrlöd a búzát? Hószínű lisztnek Mi lesz majd a lisztből? Pirinyó, ropogó, háta-fényes kiscipó — Ki dagasztja? Nagyanyó. — Ki süti meg? — Kemence, parazsas tűz-belseje. — Ki eszi meg? — Nagyanyó két unokája, reggelire, vacsorára. — No, hát őrölj eleget, forgatom a kereked. Katt-katt, kopp-kopp Katt-katt, kopp-kopp ZSADÁNYI LAJOS Gombolyodik puha pára, ritkás fény szitál a fákra, könny csillan meg kék szemén, sír az estike virága -mért szomorú a világ ma? Halkan dúdolgat a szél, mint amikor kiságyadnál édesanya énekelget, pillangózik a levél ha kigyúl az esti csillag, mért hallgat el ma a szél? Észreveszed árnyadat. Nem süt, bársony sugarával csöndben simogat a nap, útra kelnek, messzi útra, felnőttek a madarak. Mély kút vize nem felejti, csillogása őrzi, rejti elmúlt, arany nyaradat. REJTVÉNYÜNK Melyik ismert mesét ábrázolja ez a rajz? Írjátok meg címünkre: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Prazská 7. Gyermekeknek. A lapunk 31—32. számában közölt keresztrejtvény megfejtése: Táborozás-sátorozás. Jutalomban részesül: Makki Attila, Vef. Dvorniky (Nagyudvarnok), Jankovics Judit, Jahodná (Eperjes), Csala Sándor, Demandice (Déménd). Köszön az ősz Habos felleget köhög az ég. a kukoricák színarany levelei élezett pengék, a fáknak ezüsthaja van. összebújnak a kökénybokrok, mint kotlós alatt a csibék, vadóc szél rohan és cibálja a kazlak déres üstökét. Leül a köd. Zöldruhás diók vágynak a földre hullani, borzolódnak a kerítések akáctövises fogai. Kékvizü napok fénye után kiáltanak a vadlibák ... Köszön az ősz és rozsdaszínben mutatja magát a világ. 21
