Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-09-29 / 39-40. szám
н н ю ш О (А £ N (А < Í „Csak az utat el ne hagyjam, jegenyesort az alkonyaiban, mely küszöböktől hoz idáig, s körül a Földön — wsz hazáig!“ (VÁCI MIHÁLY) A régi rend romjain épült újjá az ország. Az új kor új hősöket szült, s az új hősökről legendákat is költöttek. Legtöbbször névteleneket, szövetkezetei alakító csoportokat, esetenként egy-egy falu összefogását kapta szárnyára a hír. Az ötvenes évek közepén a por- és sártenger egyik kis szigetén, a Velky Krtís-i (nagykürtösi) járásban levő Vrbovkán (Ipolyvarbón) utat építettek. Az évszázados sárdagasztásba beleunt emberek csákányt, lapátot ragadtak és saját szekereiken hordták a követ. Szövetkezeti tagok, munkások, öregek, fiatalok verték le az új út alapját. Daccal, szenvedélyes elszántsággal, de még nagyobb lelkesedéssel. Magukért, gyerekeikért, unokáikért, de elsősorban azért, hogy a körülöttük megperdült világ közelébe férkőzhessenek. .HAT-HÉT PAPÍRT ADTAK“ Az autóbuszmegállótól nem messze lakik az útépítés egyik résztvevője. Háromszobás családi ház udvarán beszélgetünk Klincsok József nyugdíjas szövetkezeti taggal: — Fiatalember koromban a közeli Illéspusztán szolgáltam. Kocsisként dolgoztam az uradalomban, így több helyen megfordultam. Sok embert láttam, no meg új dolgokat is hallottam. Nem voltam ám egyedül. Akadtak falusi emberek, akik már akkor is eljártak munka után a városokba. Kinyílott a szemünk, ahogy errefelé mondják. A húszas években nem egy olyan aratás volt az uradalomban, amikor sztrájkoltunk a nagyobb napszámért... Az akkoriban tartott képviselő- és elöljárósági választásokon is igyekeztünk befolyásolni az embereket. Ravasz választások voltak azok. Hathét papírt adtak az ember kezébe. Ez a párt, az a párt... kisgazda, nagygazda, szocdem... Mi aztán igyekeztünk meggyőzni a társainkat és a falubelieket, hogy a kommunista pártra szavazzanak. Szervezkedtünk, de jött is a pyakunkba a kékkői szolgabíró meg a csendőrök! Valahogy így kezdődött, így született az összefogás. Később, amikor a magunk urai lettünk, már könnyebben ment. így épült fel ez a sokat emlegetett út is. Tüzes istennyilával sem tarthatták volna vissza az embereket. Valami nagy akaraterő jött beléjük. Amikor aztán kész lett az országút, bő gatyában, lóháton vártuk az első autóbuszt De várjon csak! Valahol kép is van róla! A napos udvarról befordul a nyári konyhába. Hallani a neszezést, amint a sebtiben kihúzott asztalfiókban matat. Maréknyi amatőrfényképpel kezében lépi át a küszöböt. — No itt vannak. Ezen is, azon is megnézheti, milyenek voltunk, — nyújtja felém a bütykös ujjak között remegő képeket. — Szépek és büszkék, amint látom. A maguk munkáját ünnepelték akkor is. Mondom ki a gondolatot. A FELESÉGE VISSZA AKART FORDULNI Klincsok Józseféktól nem messze van az iskola. Széles virágágyások között betonjárda vezet a főépület felé. Két-három kisdiák igyekszik a sáros kezét megmosni. Társadalmi munka folyik az iskolában. Kedves emlékeket idéz fel bennem a kép. A kislányok látva, hogy tétova idegen jár az iskolaudvaron nyomban vitték a hírt. Nem is kellett megkérnem őket. — Csőri Mihály, az iskola igazgatója vagyok, — nyújt kezet a gyerekszáj hívására is odafigyelő tanító. — Huszonhat éve tanítok a faluban. Emlékszem, amikor mint ifjú házasok szekéren érkeztünk feleségemmel a faluba, bizony sírva fakadt és vissza akart fordulni. Ragadós, szekértengelyig érő sárban vánszorogtak a lovak. Aztán csak megszoktuk, ha ugyan megszokhatja az ember az utazás előtti hajnali kelést és azt, hogy a járási székhelyen tartott pedagógiai értekezletre sötétben mentem és sötétben tértem haza. Az 1959-ben elkészült út akár jelkép is lehet a falu életében. Jelkép és mérföldkő. Azóta bejár az autóbusz, s ennek eredményeként központosították az iskolánkat. 1969-ben adtuk át az új iskola — objektum első épületét, ahol a tantermek vannak. A szülők, a polgárok és az iskolabarátok serege dolgozott a három és fél milliós beruházással befejezett építkezésen. A helyi nemzeti bizottság szervezőkészségének köszönhető, hogy 1975. március 10-én átadtuk rendeltetésének a tornatermet is, ami a sporttevékenységen kívül ideiglenesen otthont ad a falu kulturális rendezvényeinek. Közben egy sereg gyerek jön elő a tornaterem mögötti iskolakertből. Kapákat, gereblyéket és öntözőtömlőt visznek a politechnikai műhely szertárába. Mára befejezték a munkát. „BIELIK MINDENT ELINTÉZ* Tudatosan alakítják a falu arculatát. Fokozatosan felépítik az új faluközpontot, amelynek uralkodó épülete lesz a „Vörös csillag“ Egységes Földművesszövetkezet székháza. Kissé városias íze van ennek a szónak, de nem találtam megfelelőbbet erre az építészeti remeklésre. A szövetkezet — talán már egyetlen lovaskocsiján szállítják a berendezéseket a napokban átadott épületbe. Lovaskocsin, mert az nem ráz annyira, mint a traktor, nem törnek össze az üvegezett polcok, nem karcolódik meg a lakkozott szekrény. A magukét óvják az ipolyvarbóiak. A főépület átadása után nem áll meg az élet. A gazdasági udvar végében új karbantartó műhelyt és szociális helyiségeket épít a szövetkezeti építőbrigád. Pál Júlia kisegítőként dolgozik a kőművesek mellett: Az ipolyvarbói út Az üzletsor, ami nemcsak kívülről mutatós. 15
