Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-09-29 / 39-40. szám
MEGHALT LACO NOVOMESKY Egyik versében írta: „Ámulni, mi teremt életet itt? / Mint rab, kit börtöne elszabadít, / homlokra szorított kézzel nézni színét a világnak.“ Ez volt a vágya, ez volt költészetének a célja és ezl valósította meg egész életében. Forradalmár — kommunista költő volt. A haladás, az emberiség, hazája elkötelezettjeként élt. Irodalmi munkássága mellett politikai tevékenységében is maradandót alkotott. Hetvenkét évet élt, ez a mindig új szépségeket teremtő költő. LACO NOVOMESKY: A Dán királyfi Tömérdek temető, végtelen szorongás, betört koponya és szétlőtt álom mennyi, ok a gyötrődésre az örök kérdésen: lenni vagy nem lenni. Nyomorult magányos éjszakák félelme, gubancos napjaim, mikor mások vészben, saját bűnük nélkül szerencsétlenségben mérik — lenni vagy nem lenni. Kezemben fejükkel, tiltakozó sírok fölé magasulva, szorongás nélküli pillanatot rájuk gyengéden lehelni, csak őértük élni, belőlük és bennük, csak az ő vérükben és csontjukban lenni, úgy gondolom, ez a kérdés. N4q4V/£ A genfi leszerelési bizottság nyári ülésszakának zárótanácskozásán úgy döntött, hogy a környezeti hadviselés eltiltásáról kidolgozott tervezetet az ENSZ-közgyűlés elé terjeszti. A környezetmódosító technikák katonai, vagy bármely más ellenséges célú használatának betiltására vonatkozóan először a Szovjetunió tett kezdeményezést. A szovjet javaslat széles körű és intenzív megtárgyalása után, 1975 nyarán a Szovjetunió és az Egyesült Államok azonos szövegű tervezetet nyújtott be a leszerelési bizottságban. Ennek a tervezetnek a vitája, szövegszerű kidolgozása végződött eredményesen a nemrég záródott ülésszakon. Az Egyesült Államok 13 államának több mint félmillió választója azon a nézeten van, hogy a kommunisták vegyenek részt az ország politikai életében — jelentette be a Daily World, az USA Kommunista Pártjának lapja A Szaljut—5 automatikus űrállomás legénysége — Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov — 48 napos küldetését befejezve, visszatért a kozmoszból. Az űrhajósok munkájáról szóló jelentések közük, hogy a több mint másfél hónapig tartó repülés alatt Volinov és Zsolobov hiánytalanul teljesítette az előírt programot. A különböző megfigyelések, mérések és kísérletek értékes adatokkal gazdagították az űrhajózást, hozzájárultak az űrtechnika tökéletesítéséhez, s hasznos információkhoz juttatták a különböző tudományágakat, és közvetlenül a szovjet népgazdaságot is. Amint Vlagyimir Satalov, többszörös űrpilóta a TASZSZ hírügynökségének adott nyilatkozatában hangsúlyozta: a kozmikus expedíció munkafeltételei kitűnőek voltak; ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy nagyon jó volt az ürpilóták és a földi irányító központ személyzete közötti összhang, valamint, hogy mindinkább kialakulnak és tökéletesednek a nagy bátorságot és alapos felkészültséget igénylő kozmikus repülés módszerei és feltételei. A spanyol hírügynökség jelentése szerint a rendőrség Gijón városában letartóztatta a betiltott kommunista párt két helyi vezetőjét. A spanyol ellenzéki pártok tiltakoztak a kormány döntése ellen, amellyel megtagadta a beutazási engedélyt a Spanyol Kommunista Párt száműzetésben élő két vezetőjétől, Dolores Hu Címlapunkon: GROSSMANN I. felvétele Ibarruritól, a párt elnökétől és Santiago Carrillo főtitkártól. Ellenzéki körökben hangoztatják: a hazautazási engedély megtagadása a spanyol kommunista vezetőktől annak a jele, hogy a kabinéi képtelen az ígért reformok végrehajtására. Dél-Afrika nagyvárosaiban folytatódnak a fajüldöző rezsim politikája elleni megmozdulások. Egy Genfben nyilvánosságra hozott ENSZ-jelentés szerint több vezető kapitalista ország politikai, gazdasági és katonai támogatást nyújt a dél-afrikai és a rhodesiai fajüldöző rendszernek. A dokumentum kiemelt helyen említi az Egyesült Államokat, egyúttal Nagy-Britanniát, az NSZK-t, Franciaországot és Izraelt is megbélyegzi. A jelentést, a diszkriminációs intézkedések ellen és a kisebbségek védelmében folytatott harc kérdéseivel foglalkozó albizottság állította össze. Amerikai kábítószercsempészeket ítéltek el Moszkvában. Gerald Robert Amster, Dennis Robert Burn és Paul Brawer amerikai állampolgárok a malaysiai Kuala Lumpurból Párizsba tartottak, amikor június 27-én a Moszkva— Seremetyevói nemzetközi repülőtéren a szovjet vámőrök bőröndjük titkos rekeszeiben több mint 28 kilogramm heroint találtak. a Szlovákiai Nőszövetség hetilapja — Főszerkesztő: Haraszti-Mészáros Erzsébet — Főszerkesztőheyettes: Jandáné Hegedűs Magda — Szerkesztőségi titkár: Csibáné Megyeri Andrea — Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina — Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB Zivena kiadóvállalata. Bratislava, Martanovicová 20. — Szerkesztőség: 883 24 Bratislava, Martanovicová 20. — Terjeszti 3 Posta Hírlapszolgólat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy a kézbesítőnél — Előfizetési díj az I. és a III. negyedévre 21,60 Kcs, a II. és a IV. negyedévre 25,20 Kcs — A külföldi megrendeléseket a Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálata — PNS, Ústredná expedíció a dovoz tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. — intézi el. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József-nódor tér 1.) — Előfizetési díj: egyéni, évi 180,— Ft, — közületi 220,— Ft. Csekkszómlaszóm MNB. 215-96162 — A SUTI 6/28 engedélyével. — Szedés és fotoretusálás: Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., 042 67 Kosice, Svermova 49 — Nyomja: Polygrofické závody, n. p., Bratislava-Krasnany, indexszám: 49413. Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy szerkesztőségünk új helyre költözött. Címünk: 883 24 Bratislava, Martanovicová 20. KOMMENTÁRUNK Már hosszabb ideje mind sűrűbben foglalkozik a sajtó, a rádió, a képes híradók a dél-afrikai fajüldöző terror erősödésével. Különösen a sowetói mészárlás óta érkeznek jóformán naponta hírek a helyi lakosság elleni véres embervadászatokról. Törvényszerű, hogy az akció reakciót szül, s így természetszerűleg fokozódik a végletekig elnyomott, kizsákmányolt és üldözött feketék ellenállása is a maroknyi fehér telepes rémuralmával szemben. Olyannyira, hogy Washington is elérkezettnek látta az időt szót emelni, s mint ahogy a dél-afrikai események egyik hírmagyarázója találóan megjegyezte: ködfüggönyt vonni a Dél-Afrikai Köztársaságban és egyáltalán a Dél-Afnkóban zajló, az imperialista körök számára messzemenően nemkívánatos történések köré. Washington tehát hirtelen rendkívüli érdeklődéssel fordult Dél- Afrika felé, s gondoskodott arról, hogy úgy tűnjék: az amerikai diplomácia ezúttal kezdeményezően s az emberi jogok védelmének szellemében nyúl a fekete kontinens forrongó darázsfészkébe. Henry Kissinger (ki más?), az Egyesült Államok államtitkára — miután több helyen beszédet mondott, — Zürichben felvette a tárgyalások fonalát J. Vorsterrel, a Dél-Afrikai Köztársaság miniszterelnökével. Tárgyalásuk látványosan az afrikai függetlenség, a rhodesiai és a namibiai viszonyok rendezése volt. Ezek szerint, mármint az Egyesült Államok „új" afrikai politikája szerint, a kérdéses területek jövő év december 31-vel elnyerik függetlenségüket. Az „új" amerikai, s hozzá csatlakozva az angol diplomácia — hiszen a Dél-Afrikai Köztársaság, ahol a fehér telepesek tizenegy esztendővel ezelőtt ragadták magukhoz törvénytelenül a hatalmat, tulajdonképpen Nagy-Britannia gyarmata — látszatra emberbaráti tevékenysége mögött egészen más rejlik. A valódi okot az angol lapok jelölték meg szabatosan és félreérthetetlenül: „Az ok az, hogy Dél-Afrikában veszélyben vannak a gazdasági és a stratégiai érdekek..." Ami magyarán annyit jelent, hogy az érdekelt imperialista körök az óriási nyereségek és a stratégiai pozíciók elvesztésétől félnek. S ezért feltétlenül tenni kell valamit. De Afrikát már nem lehet becsapni. Nem lehet a fekete lakosságnak port hinteni a szemébe, mert már vannak olyan példák, amelyekből hitet és erőt meríthetnek jövőjüket illetően. Többek között a fekete Afrika számára ilyen kétségtelen erőforrás az el nem kötelezett államok nemrég Kolombóban megtartott konferenciája. Ezen a konferencián, amint a viták s az elfogadott határozatok bizonyítják, nyilvánvaló volt a „harmadik világ" egysége és elszántsága, hogy a jövőben is folytatni kívánják a megkezdett utat. Kolombóban az el nem kötelezett országok közös nevezője az imperializmus, a fajüldözés, a gyarmatosítás. a hódító hadjáratok, a fasizmus, a cionizmus ás a gazdasági kizsákmányolás egyértelmű elítélése volt, amelynek síkján a részt vevő államok találkoztak. Nyilvánvaló tehát, hogy az ettől a nézetazonosságtól való enyhén szólva idegenkedés is ott lappang az amerikai diplomácia „új" dél-afrikai politikája mögött. LANG ÉVA
