Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-09-29 / 39-40. szám

MEGHALT LACO NOVOMESKY Egyik versében írta: „Ámulni, mi teremt életet itt? / Mint rab, kit börtöne elszabadít, / homlokra szorított kézzel nézni színét a világ­nak.“ Ez volt a vágya, ez volt költészetének a célja és ezl valósította meg egész életében. Forradalmár — kommu­nista költő volt. A haladás, az emberiség, hazája elkötelezettjeként élt. Irodalmi munkássága mellett politikai tevékenységében is maradandót alkotott. Hetvenkét évet élt, ez a mindig új szépségeket teremtő költő. LACO NOVOMESKY: A Dán királyfi Tömérdek temető, végtelen szorongás, betört koponya és szétlőtt álom mennyi, ok a gyötrődésre az örök kérdésen: lenni vagy nem lenni. Nyomorult magányos éjszakák félelme, gubancos napjaim, mikor mások vészben, saját bűnük nélkül szerencsétlenségben mérik — lenni vagy nem lenni. Kezemben fejükkel, tiltakozó sírok fölé magasulva, szorongás nélküli pillanatot rájuk gyengéden lehelni, csak őértük élni, belőlük és bennük, csak az ő vérükben és csontjukban lenni, úgy gondolom, ez a kérdés. N4q4V/£ A genfi leszerelési bizottság nyári ülésszakának zárótanácskozásán úgy döntött, hogy a környezeti hadviselés eltiltásáról kidolgozott tervezetet az ENSZ-közgyűlés elé terjeszti. A környe­zetmódosító technikák katonai, vagy bármely más ellenséges célú használa­tának betiltására vonatkozóan először a Szovjetunió tett kezdeményezést. A szovjet javaslat széles körű és intenzív megtárgyalása után, 1975 nyarán a Szovjetunió és az Egyesült Államok azonos szövegű tervezetet nyújtott be a leszerelési bizottságban. Ennek a tervezetnek a vitája, szövegszerű kidol­gozása végződött eredményesen a nem­rég záródott ülésszakon. Az Egyesült Államok 13 államának több mint félmillió választója azon a nézeten van, hogy a kommunisták ve­gyenek részt az ország politikai életé­ben — jelentette be a Daily World, az USA Kommunista Pártjának lapja A Szaljut—5 automatikus űrállomás legénysége — Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov — 48 napos küldetését befe­jezve, visszatért a kozmoszból. Az űr­hajósok munkájáról szóló jelentések közük, hogy a több mint másfél hónapig tartó repülés alatt Volinov és Zsolobov hiánytalanul teljesítette az előírt progra­mot. A különböző megfigyelések, méré­sek és kísérletek értékes adatokkal gaz­dagították az űrhajózást, hozzájárultak az űrtechnika tökéletesítéséhez, s hasz­nos információkhoz juttatták a külön­böző tudományágakat, és közvetlenül a szovjet népgazdaságot is. Amint Vlagyi­mir Satalov, többszörös űrpilóta a TASZSZ hírügynökségének adott nyilat­kozatában hangsúlyozta: a kozmikus expedíció munkafeltételei kitűnőek vol­tak; ez mindenekelőtt annak köszönhe­tő, hogy nagyon jó volt az ürpilóták és a földi irányító központ személyzete kö­zötti összhang, valamint, hogy mind­inkább kialakulnak és tökéletesednek a nagy bátorságot és alapos felkészültsé­get igénylő kozmikus repülés módszerei és feltételei. A spanyol hírügynökség jelentése sze­rint a rendőrség Gijón városában letar­tóztatta a betiltott kommunista párt két helyi vezetőjét. A spanyol ellenzéki pár­tok tiltakoztak a kormány döntése ellen, amellyel megtagadta a beutazási enge­délyt a Spanyol Kommunista Párt szá­műzetésben élő két vezetőjétől, Dolores Hu Címlapunkon: GROSSMANN I. felvétele Ibarruritól, a párt elnökétől és Santiago Carrillo főtitkártól. Ellenzéki körökben hangoztatják: a hazautazási engedély megtagadása a spanyol kommunista vezetőktől annak a jele, hogy a kabinéi képtelen az ígért reformok végrehajtá­sára. Dél-Afrika nagyvárosaiban folytatód­nak a fajüldöző rezsim politikája elleni megmozdulások. Egy Genfben nyilvános­ságra hozott ENSZ-jelentés szerint több vezető kapitalista ország politikai, gazdasági és katonai támogatást nyújt a dél-afrikai és a rhodesiai fajüldöző rendszernek. A dokumentum kiemelt he­lyen említi az Egyesült Államokat, egyút­tal Nagy-Britanniát, az NSZK-t, Francia­­országot és Izraelt is megbélyegzi. A je­lentést, a diszkriminációs intézkedések ellen és a kisebbségek védelmében folytatott harc kérdéseivel foglalkozó albizottság állította össze. Amerikai kábítószercsempészeket ítél­tek el Moszkvában. Gerald Robert Amster, Dennis Robert Burn és Paul Brawer amerikai állampolgárok a ma­­laysiai Kuala Lumpurból Párizsba tar­tottak, amikor június 27-én a Moszkva— Seremetyevói nemzetközi repülőtéren a szovjet vámőrök bőröndjük titkos reke­szeiben több mint 28 kilogramm heroint találtak. a Szlovákiai Nőszövetség hetilapja — Főszerkesztő: Haraszti-Mészáros Erzsébet — Főszerkesztőhe­­yettes: Jandáné Hegedűs Magda — Szerkesztőségi titkár: Csibáné Megyeri Andrea — Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina — Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB Zivena kiadóvállalata. Bratislava, Martanovicová 20. — Szerkesztőség: 883 24 Bratislava, Martanovicová 20. — Terjeszti 3 Posta Hírlapszolgólat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy a kézbesítőnél — Elő­fizetési díj az I. és a III. negyedévre 21,60 Kcs, a II. és a IV. negyedévre 25,20 Kcs — A külföldi megrendeléseket a Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálata — PNS, Ústredná expe­díció a dovoz tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. — intézi el. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József-nódor tér 1.) — Előfizetési díj: egyéni, évi 180,— Ft, — közületi 220,— Ft. Csekkszómlaszóm MNB. 215-96162 — A SUTI 6/28 engedélyével. — Szedés és foto­­retusálás: Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., 042 67 Kosice, Svermova 49 — Nyomja: Polygrofické závody, n. p., Bratislava-Krasnany, indexszám: 49413. Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy szerkesztősé­günk új helyre köl­tözött. Címünk: 883 24 Bratislava, Martanovicová 20. KOMMENTÁRUNK Már hosszabb ideje mind sűrűb­ben foglalkozik a sajtó, a rádió, a képes híradók a dél-afrikai faj­üldöző terror erősödésével. Különö­sen a sowetói mészárlás óta érkez­nek jóformán naponta hírek a helyi lakosság elleni véres embervadásza­tokról. Törvényszerű, hogy az akció reakciót szül, s így természetszerűleg fokozódik a végletekig elnyomott, ki­zsákmányolt és üldözött feketék ellenállása is a maroknyi fehér tele­pes rémuralmával szemben. Oly­annyira, hogy Washington is elérke­zettnek látta az időt szót emelni, s mint ahogy a dél-afrikai esemé­nyek egyik hírmagyarázója találóan megjegyezte: ködfüggönyt vonni a Dél-Afrikai Köztársaságban és egyál­talán a Dél-Afnkóban zajló, az im­perialista körök számára messzeme­nően nemkívánatos történések köré. Washington tehát hirtelen rend­kívüli érdeklődéssel fordult Dél- Afrika felé, s gondoskodott arról, hogy úgy tűnjék: az amerikai diplo­mácia ezúttal kezdeményezően s az emberi jogok védelmének szellemé­ben nyúl a fekete kontinens forrongó darázsfészkébe. Henry Kissinger (ki más?), az Egyesült Államok állam­titkára — miután több helyen be­szédet mondott, — Zürichben felvet­te a tárgyalások fonalát J. Vorster­­rel, a Dél-Afrikai Köztársaság mi­niszterelnökével. Tárgyalásuk látvá­nyosan az afrikai függetlenség, a rhodesiai és a namibiai viszonyok rendezése volt. Ezek szerint, már­mint az Egyesült Államok „új" afri­kai politikája szerint, a kérdéses területek jövő év december 31-vel elnyerik függetlenségüket. Az „új" amerikai, s hozzá csatla­kozva az angol diplomácia — hiszen a Dél-Afrikai Köztársaság, ahol a fehér telepesek tizenegy esztendővel ezelőtt ragadták magukhoz törvény­telenül a hatalmat, tulajdonképpen Nagy-Britannia gyarmata — látszat­ra emberbaráti tevékenysége mögött egészen más rejlik. A valódi okot az angol lapok jelölték meg szaba­tosan és félreérthetetlenül: „Az ok az, hogy Dél-Afrikában veszélyben vannak a gazdasági és a stratégiai érdekek..." Ami magyarán annyit jelent, hogy az érdekelt imperialista körök az óriási nyereségek és a stra­tégiai pozíciók elvesztésétől félnek. S ezért feltétlenül tenni kell valamit. De Afrikát már nem lehet becsap­ni. Nem lehet a fekete lakosságnak port hinteni a szemébe, mert már vannak olyan példák, amelyekből hitet és erőt meríthetnek jövőjüket illetően. Többek között a fekete Afri­ka számára ilyen kétségtelen erőfor­rás az el nem kötelezett államok nemrég Kolombóban megtartott kon­ferenciája. Ezen a konferencián, amint a viták s az elfogadott hatá­rozatok bizonyítják, nyilvánvaló volt a „harmadik világ" egysége és el­szántsága, hogy a jövőben is foly­tatni kívánják a megkezdett utat. Kolombóban az el nem kötelezett országok közös nevezője az imperia­lizmus, a fajüldözés, a gyarmatosí­tás. a hódító hadjáratok, a fasizmus, a cionizmus ás a gazdasági kizsák­mányolás egyértelmű elítélése volt, amelynek síkján a részt vevő államok találkoztak. Nyilvánvaló tehát, hogy az ettől a nézetazonosságtól való enyhén szólva idegenkedés is ott lappang az amerikai diplomácia „új" dél-afrikai politikája mögött. LANG ÉVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom