Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-01-13 / 3-4. szám
* ш MINDENNAPOK ILLEMTANA Kedves Olvasóink! A NÖ szerkesztősége, J. Őrlikkal és dr. F. Chorváttal együttműködve, cikksorozatot indít a társasági viselkedésről. A két szerző könyve (A mindennapok illemtana — Slusnosf nasa kazdodenná) 1976-ban jelenik meg a Smena Könyvkiadó gondozásában. Hisszük, hogy a jó modorú ember szívesen nyúl olyan forráshoz, amelyből minden helyzetben meríthet. Az olvasó e cikkekben már nem a helyes viselkedés mellett szóló érveket fogja keresni. hanem a magyarázatot. amelynek segitségével megtudhatja, társadalmunkban melyek az elfogadott normák, mi a helyes. Azt akarjuk megmagyarázni, hogy a belső jó modort hogyan fejezhetjük ki, hogyan viselkedjünk egy-egy helyzetben. hogy mások ezt pozitívan értékeljék. Az olvasók megjegyzéseiből, leveleiből bizonyosodhatunk meg arról, hogy ez a sorozat teljesíti-e feladatát. Sokan örülnének, ha a jó modort néhány világosan elválasztható pontba lehetne foglalni, vagy ha a helyes viselkedés tudománya az emberrel együtt születne, mint a hallás, látás, emésztés képessége. Tudjuk, hogy ebben a cikksorozatban nem sorolhatunk fel mindent, mi a helyes és helytelen, s milyen körülmények között mi minden nem helyes. A jó modorú embernek nincs is szüksége felsorolásra. Sok esetben tanácsra van szüksége, hogyan fejezze ki helyesen. szóban és tettekben önmagát. A jó modor és a tapintat alapja a figyelmesség. A figyelmesség mások szükségleteinek, nehézségeinek és kívánságainak megértése. És a társadalmi, tehát az emberi együttélés egyik alapfeltétele. Valamikor sokan csak azért viselkedtek illedelmesen, mert valakitől féltek, tartottak a közvéleménytől, a hatalmasoknak, elöljáróknak akartak tetszeni, s ezért anyagi jutalmat vártak. A szellemileg szabad, független ember nemes viselkedése jelleméből, az emberekhez való pozitív viszonyából fakad. Nem- zavarni, illetve nem hatni zavaróan — a helyes viselkedés egyik fontos alapelve. Hol érvényesíthetjük tapintatunkat? Kezdjük mindjárt otthon, a lakásban. Egyesek azt hiszik, hogy a lakásban azt tehetnek, amit akarnak. Bizony nem tapintatos az, aki teljes hangerővel hallgatja a rádiót vagy a tévét, csapkodja az ajtókat, esetleg egyéb zajjal zavarja a szomszédokat. Vagy az utcán. A tapintatos emberek a járda jobb IY KARINTH FRIGYES: Eladom a könyvem 20 Annyi könyvet viszel ma magaddal? — kérdezi apám. s mikor én lemondóan bólogatok, a nagynéném. aki szintén jelen van. szidni kezdi az iskolát. Csupa si'indler. drága és új könyveket szerkesztenek, amikben semmi új nincs, és rákényszerítik a szülőket, hogy megvegyék. Bánom is én, csak az utcán legyek. Letérek о Múzeum körútra és a Károly körútra. Ez a mi utcánk: az antikváriusok egész rajvonala. Megyek előre, hónom alá csapom a füzeteket és a könyvet, a kritikus könyvet kényelmesen átlapozom. menet közben, mintha otthon ülnék. Ebben nagy praxisom van: — megyek az iskolába, és az utcán tanulok, még írok is néha. Tehát lássuk csak. Ez a tavalyi természetrajz, ötödik kiadás. lényegesen javítva, átdolgozva. Lényegesen átdolgoztam magam is — a hátulsó fele levált, annyi baj legyen. Az első fedelen egy mértani rajz. A 178-ik lap. sajnos. hiányzik. Az Ember Csontvázára (67-ik ábra) sajnos igen kemény ceruzától rajzoltam a cilindert és a szájába csutorát. nem lehetett kiradírozni — a rozmárra, oda meg direkte tussal festettem rá a bajuszkötőt. Dörzsöltem, dörzsöltem, az igaz. de mit ér az. a rozmár kilyukadt, a bajuszkötö mégis látszik. Es vajon melyik beszámíthatatlan, ostoba percemben jutott eszembe, hogy az egész 172. lapot kőporral bedörzsöljem, míg vékony lett. mint a selyempapir? Mert hogy az Allatvilági Statisztikai Térkép közepéből egy ötszög alakú, hosszúkás darab hiányzik, az igen. rendben van. arra emlékszem, akkor repülőgépet szerkesztettem és kellett a keménypapír. De a tartalomjegyzéket igazán nem kellett volna körös-körül kicsipkézni, nehéz, v erejtékes munkával, hogy aztán egy vékony pálcikával összesodorjam az egészet, amit képtelenség kisimítani, mindig visszakunkorodik. Egészben véve azonban igen csinos könyv. így egy kicsit messziről nézve, félig behunyt szemmel, nagyon takaros, rendes könyv. Na. látszik, látszik. hogy hordták, de azért olyan kedves, szerény, jó könyv. Újonnan 2 korona 70 fillér. Megmagyarázom annak az embernek, hogyha a fedelet leradírozza. eladhatja új könyvnek. Egy kicsit csal. mit tesz az? Ha ö kérdez, egy koronát kérek — ha nem kérdez. csak mond egy összeget, hússzal többet kérek, mint amennyit mondott. Állok еду-két percig a kirakat előtt, és az üvegen át tanulmányozom a terepet. Kicsi öreg ember: szemüvegen át néz valami képet. Kilencven fillérért is odaadom. Komoly öregember. Hirtelen nyitok be. Az öreg most beszél valakivel: oldalt néz rám. nem köszön, mikor belépek. Ismeri már az emberét. Nem zavarom, állok türelmesen. köhögök. Egyszerre végtelen, bús kishitűség tölti el a szívem, magamban szelíden. könnyes megadással simogatom az öregember lelkét. Te hideg, kemény öregember: értsd meg a szegény, szegény, szegény diákot, aki hetek óta csüggedten és reménytelenül szeretne már, óh úgy szeretne egy kis törmelékcsokoládét, egy kis gumit, amiből csúzlit lehetne csinálni, egy űjrendszerü matricát, egy építhető papirházat — és pénzt, sok pénzt, egy koronát, kettőt, magáért a pénzért. V art pour Г art. Látod, én értelek téged, te öregember, tudom, én tudom. hogy magadnak is anyagiban van, hogy nehéz a dolog nagyon, és hogy ez a könyv piszkos. És látod, én odaadom neked 70 fillérért Az öregember közben tovább tárgyal. Hozzám nem szól semmit, értjük már mi egymást: hirtelen kinyújtja oldali a kezét, és én beleteszem a könyvet. Beszél a vevővel.
