Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-07-12 / 27-28. szám
Ih/ljlBE KERÜL EGY ÉGETÉS? otalmas nagy kötetben adta ki a Magyar Tudományos Akadémia az egyetemes emberi babonának magyarországi történetére vonatkozó adatait, amelyeket tudós Komáromy András a magyarországi levéltárakban felkutatott. Érdekesebb és szörnyűbb olvasmányt el se lehet képzelni e történelmi adattárnál, amelyben nyilvánvaló boszorkánysággal, bűvöléssel, bájolással, varázslással, babonázással vádoltan állanak törvény előtt — ártatlanul megvádolt emberek — akiket vízbe dobnak, megmérnek, s ha nem merülnek el, vagy ha nincsen súlyuk, — nyilvánvaló boszorkányok — (mert a boszorkánynak nincsen súlya) — aztán megtortúráznak, miközben a legártatlanabb ember is készséggel elismeri, hogy a Sátánnal paráználkodott a Gellérthegyen, ahova seprűnyélen lovagolt, fekete kutya képiben megmarta haragosát, megrontotta a szomszédja tehenét, hogy véres tejet adjon, összezsugorította, nyomorékká tette megégettének. Kik szörnyű dolgokat vallottak, kiknek ugyan királyné asszonyok van és annak szavára rettenetes dolgokat mível az ördög. De mind azért, hogy elveszesse őket" A boszorkányhitnek és a boszorkányokkal szemben követendő eljárásnak nagy irodalma volt a középkorban, melynek legelterjedtebb terméke két Domonkos-rendű inquisitor: Sprenger és Institoris „Malleus maleficorum" (Boszorkány-kalapács) című munkája (1486) volt. E két szerzetes öt év alatt 48 boszorkányt égetett el. Quedlinburgban 1589-ben egy nap alatt 133, Lotharingiában 15 év alatt 800, Franciaország egyes vidékein pár év alatt több ezer boszorkány került máglyára. Magyarországon — Komáromy statisztikája szerint — csak 169-ről tudjuk bizonyosan, hogy máglyára került. Pedig mór 643-ban Rothár longobárd király kijelenti, hogy keresztény ember nem hihet a strigák létezésében és 787- ben Nagy Károly, a szószok részére kiadott I. capitularéjában halálbüntetéssel fenyegeti azt, aki strigát megöl. — Magyarországon Kálmán király törvényben BÖNGÉSZŐ fi* haragosa kezét, fekete lóvá változtatta az ellenségét, megkantározta s tüskénbokron keresztül lovagolt rajta. De gyakori eset volt az is, hogy jámbor bűbájos asszony fűvel gyógyított, illetőleg gyógyítani akart s a gyógyítás helyett — ölt, s a sikertelenségnek tűzhalállal adta meg az órát. Ami a legcsodálatosabb, — a boszorkánymeséket nemcsak a nép hitte. Papok, — vallásfelekezetre való tekintet nélkül — és városi tisztviselők, akik a tortúrázást: tüzes fogóval csipdesést és a megégetést elvégeztették — épp úgy esküdtek rá, mint az írni-olvasni nem tudó jámbor paraszt. ornemisza Péter protestáns prédikátor így emlékezik meg róluk: „Éjjel járó asszonyokról is sokat mondhatnék, kjk éjjel macska képébe szök___ décselők, sok lovagok módjára járók voltak, tombolák, táncosok, részegesek, paráznák egymás között, kik féllábbal kis gyermecskéket czégérbe tettek ki, kik sok kárt, csintalanságot miveltek, kik közzül nem régen is. 1574 esztendő tájban" Poson felé sokakat bennek mondatja ki, hogy „boszorkányok ellen, melyek nincsenek, eljárást nem szabad indítani''. De a törvényeknek nincs hatásuk, ellenben a boszorkány-irodalom ontja a népbutító könyveket és ezek hatása alatt a hivatalosan tiltott boszorkány-hit terjed és szedi áldozatait. Az a hatalmas, több mint 700 oldalra terjedő oklevéltár, amelyet tudós Komáromy András az ország különböző levéltáraiból összegyűjtött, 461 pert és egyéb adatot ölel föl. Ebből két darabot mutatunk csak be, mint jellemző és érdekes dokumentumot. Az egyikben a boszorkány beismer mindent és elárulja társait, akikkel együtt boszorkánykodott. A másikból megtudjuk, hogy mibe került kincses Kolozsvárnak 1588-ban egy Sófia és egy Erzsébet nevű boszorkány megégetése. uncia Interrogatoria. 1. Valid meg igazán Kata, ki vitt erre a boszorkányságra és mi módon álltái az gonosznak companiájokban. Minémű szövetséget tettél a gonosszal? Responsoria: Engem Gellén Andrásné a maga házá18 hoz elhitt este felé most husvétkor múlt esztendeje és ottan mondó: tanúid meg a mi mesterségünket. A melyre feleltem, hogy tartuljam meg, az nem jó mesterség. Melyre azt feleli Gellén Andrásné: hallgass te kutya, ne mondd azt, próbáld meg ezt az esztendőt. 2. Tehát a gonosz sátánnal miképpen szövetséget kötöttél és mi módon álltái hozzája, s mi módon tagadtad meg a te igaz Istenedet? Minek utanna Gellén Andrásné házához érkeztem volna tehát a gonosz sátán kék férfi ruhában már ottan volt: megszólítván nevemrül, leszel-é velünk egy compániában. Melyre feleltem, hogy leszek. Arra Sátán az Istenemet megtagadtatta ilyformán: Engemet az ház közepére térdre állítván, ő pedig mellém állott és ily szókkal: Isten, Istenem ne legyen, ha nem téged vallók Istenemnek. 3. Hót azután mit cselekedett a Sátán te véled? Pecsétet nyomott a bal lapoczkámra. Azután pedig feltaszítvón, a földön, ház közepén paráználkodott velem, a teste pedig hideg s kemény volt. 4. Hová vitt azutánSátán és mit cselekedtetek? A faluba harmadik utcza Kis István háza tájékára vitt és ottan tánczoltunk. A dudásunk volt Gellén Andrásné, dudája pedig egy darab fa volt, a melyet az utczán felkapott és Gellén András is ott volt velünk s tánczolt. A Sátán mással, úgy mint Boros Mihálylyal nagy-szerindi lakossal, én Gellén Andrással a szeméten. 5. Kik voltak ott még jelen a tánczban? Gyarmati Bódi Mihókné, nagy-szerindi asszony Vastag Szász Ilona, nagy-szerindi Kóbori Jánosné alias kosárkötőné. 6. Ezeken kívül kiket ismersz még társaidnak lenni? Nem ismérek többet, hanem: Szaniszló Mihályné, nagy-szerindi Vadasi Tóth Istvánné, özvegy Nagy Mártonná, Gál Istvánná, Olasz Bodnár öreg Ferencné, Katonáné, öreg Gellénné, Gyarmati Bódi Mihókné, Anti Nagy Szabóné. 7. Megnevezett társaiddal hányszor, micsoda napokon, mely időben, hová s miképpen jártok s mit cselekedtetek? A tánc után hintában négy lóval elmentünk a mezőre, Must Mihályhoz, kit is megijesztettünk és ottan tánczoltunk újabban. És kedden, szerdán és pénteken szoktunk kijárni. 8. Micsoda kenőcsöket adott a Sátán és azokat hol tartod? Nem adott sokat, hanem maga kente meg egyszer a lábam talpát, hogy jobban mehessek. A többi kenőcsöt pedig odahaza az ágyam lábánál tartom és mostan is ott vagyon. 9. Egyéb kenőcsöt adott-é ezenkívül Sátán és miért adta azt, akit oda haza tartasz az ágyadba? ogy magam kezeit s lábait megkenvén és hónom alját, jobban repülhessek: a mint zsadányi, gyarmati, pesti, kotogányi határokban, többivel . együtt repülve jártunk és ttan tánczoltunk. 10. Kiket rontottatok meg ezen megnevezett helységekben? Gálién Andrásné Harsány! Mihályt és feleségét, úgy Gál Istvánt is megrontotta, rántottat adván Gál Istvánnak aluvásában, a melyt valami őszi kék virágos fűvel meghintett. Harsányi Mihályt feleségével együtt valami szilvával rontotta meg, abban is aféle füvet hintett. Főve odavitte házához azon szilvát, a melyet vélek meg is étetett, magam is jelen lévén azon időben, segítettem veszteni. Nem különben Gál István feleségét is gombóczczal, ugyan megnevezett fűvel hintve megrontottam és a midőn kihánta volna Gál Istvánné vérrel gombóczát, Gellén Andrásné kutya képébe felnyalta. — Magam is nyúl, macska, lúd képibe változtattam Gellén Andrásné megkenettetése után sokszor is vele együtt nyargaltunk a mezőben, dolgos emberek között, a végre, hogy valamely embert veszedelembe ejtsünk. Ezen kívül pedig rontottam Geszten Keresztszegi Mihálynak egy tehenét: Gellénnével megnyargalván az utczán estve a tehenet, magam a farkán ülvén. Kötőgyámban a Gellye Márton lovát megnyargalván, megrontottuk. Ladányban Kis Istvánt megnyomtuk, azért, hogy haragosunk volt. Kötőgyámban Gelylye Jánosnét hasonlóképpen megnyomtuk, Sass Mihályt szerindit, Bodnár Jánost, Csanádi Mihályt. Kapitányunk volt nagy szerindi Szabó Mihályné. Hadnagyunk Gellén András. Zászlótartónk Nagy Ilona. Strózsamesterünk szerindi asszony, a mely nem régen épített házat, Kóbori Jánosné alias Kosárkötőné. Furrir Gellén Andrásné, a ki is mindenkor elől járt, magam pedig közkatona, a kantárom Gellénnénél vagyon csepüből és a midőn kirepültünk, szalontai boszorkányokkal egy üdőben öszvetalálkozván, holmi darab fákkal vagdaldoztunk és holmi embereket, a kiket elől találtunk, magunknak lónak csináltuk. In figura judicii confirmat omnia. (Komáromy: Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. 574—578. I.). III. Kolozsvár városa pénztárosának számadásai boszorkányok kivégzéséről, 1558. Kolozsvár 1558-i szómadáskönyvének március 17-i és április 11-i kiadásai között a következő tételek szerepelnek: 17. Mártii. Adtam a czigónyoknak, hogy az Monostor-utczai asszonyt, kire gyanúság volt, hogy a leánykát megveztette volna, az vízbe vetették volna, 25 dénárt. 11. Április. Mikoron az asszony megcsepegették, vettem gyertyát 5 dr. Hogy a czigányok megcsepegették, fizettem 50 dr. Adtam, hogy megégették, a czigányoknak 2 frt. Volt egyiknek neve Sófia, másik Erzsébet nevű. Czipszer Mátyástól vettem fát, kivel megégették őket, 64 dr. Karos Pétertől vettem ugyanazon szükségre fát 75 dr. A két poroszlónak adtam 2 frt. (folytatjuk) (Magyar régiségek és furcsaságok)
