Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-07-12 / 27-28. szám
A Ml BRIGÁDUNK Azzal kezdeném, hogy Kladnóra, az észak-csehországi iparvárosba azért jöttünk, mert hívtak. Hazánk egyik legnagyobb üzemének, az Egyesült Acélgyáraknak kis kollektívája kérte szerkesztőségünket, vállaljon védnökséget Szocialista Munkabrigódjuk felett, örültünk ennek a találkozásnak. Mégis, amikor a városba értünk, első utunk nem az üzembe vezetett. Meg kellett állni az új Kiadná előtt és felidézni a régit. Műszakváltás minden nyolc órában. A sziréna hangja évtizedek óta három egyenlő részre osztja a kiadnálak napját. A sivító hang úgy hozzátartozik a hatvanezer lakosú város életéhez, mint a zsíros, fekete korom vagy az izzó pernyétől esténként vörösre festett látóhatár. Ez a bányászváros maga a történelem. De . . . eltűntek már a bányászkocsmák, ahol karbidlámpák pislákoló félhomályában született az az elhatározás, amely 1920 decemberében kirobbantotta a munkások első országos jelentőségű sztrájkját. Kladnóbon azóta felnőtt egy nemzedék, akik nem tudják, mit jelent az, hogy munkanélküliség, dohos pincelakás, sztrájk, éhbér, meghurcoltatás. Amerre nézünk, mindenütt folyik az építkezés. A bulldozér, mint a játékszert markolja fel a völgy aljához tapadó, roskadozó proletárviskókat. Lakói régen átköltöztek a jó levegőjű, napos városrészben épült házakba, ahol minden egy karnyújtásnyira van: üzletek, iskolák, óvodák és a valamikori bányászkocsmák I S utóda, az országban is párját ritkító kultúrpalota. Lehet, hogy nem ez a leglényegesebb épület a városban, mégis fontosnak találom, ha össze akarom hasonlítani a klodnóiak egykori és mai kulturális életét. Nem dekorációként díszeleg a téren, nemcsak sátoros ünnepeken tárul ki ajtajo-a látogatók előtt. Ege nap élet van benne. Napközben sokan látogatják a szaktanfolyamokat felnőttek és gyerekek. Esténként megtelik a szélesvásznú, hatszáz férőhelyes moziterem és hetenként többször délután és este is műsor várja a kladnói bányászok utódait a kétszáznegyven személyes hangversenyteremben és a kilencszáz személyes nagyteremben. Ottjártunkkor éppen az Ústí nad Labem-i „Fesáci" együttes esztrádműsorát hirdették a plakátok. Keresztben nagybetűkkel: Minden jegy elkelt. Füstölgő kéményerdő mutatja az irányt a gyár felé. Az Egyesült Acélgyárak külön város. Huszonnégyezren dolgoznak itt, köztük hatezer nő. Előfordul, hogy két kladnói találkozik és megkérdezik egymástól: Te hol dolgozol? A Poldiban. Te is? Poldi, illetve Leopoldina az üzemalapító gyártulajdonos Wittgenstein Kari felesége volt. Férje többek között azzal kedveskedett neki, hogy Poldi-müveknek nevezte el az üzemet. Poldika — aki állítólag nagyon vonzó teremtés volt — ha felébredne, elégedetten venné tudomásul, hogy a világhírű kladnói acélon ma is az ő arcképe a védjegy. Az ok tehát, amiért tulajdonképpen átléptük a mammutüzem kapuját, ugyanaz volt, mint amiért cseh testvérlapunk, a Vlasta szerkesztője néhány hete Komárnóban (Komáromban) járt, hogy ott legyünk a névadón, amikor a kilenctagú Szocialista Munkabrigád felveszi lapunk, a Nő nevét. A déli portától Ruzena Hergeselová, brigádvezető kísér bennünket vas- és acélhegyek között a munkahelyére. Már útközben elmond egyet-mást munkájukról. Amikor azonban belépünk a pléhfényező munkacsarnokba, ahol hatalmas dörzshengerek csiholnak fényt a szürke pléhlapokra, egyszeriben annyi decibel zúdul dobhártyánkra, hogy minden próbálkozásunk a beszélgetés folytatására meghiúsul. A műhely melletti klubhelyiségben ismerkedünk tovább, ahol minden ötven perc után tízperces pihenőjüket töltik az asszonyok. Itt dolgozik tehát a mi brigádunk. Büszkék lehetünk rájuk, ha ezen az igényes munkahelyen már ezüst-fokozatot nyertek és most versenyeznek az aranyért. — Kiváló munkaeredményeket elérő, példás munkoerkölcsű kollektíva. — Ezekkel a szavakkal mutatta be a fényező részleg dolgozóit Jirí Vorácek mester. Elmondta azt is, hogy ötmillió devizakoronát takarítottak meg az újításukkal az üzemnek, terven felül vállalták a prágai Metró díszítéséhez szükséges pléh fényezését, a legkisebb baleset és réklamáció nélkül dolgoznak. Nincs ebben a gyárkolosszusban olyan munkahely, ahol ha hirtelen szükség van rá, ne tudnának helytállni. A kilenc brigádtagból heten vannak jelen. Ruzena Hergeselová, briqádvezető ép-JANDÁNÉ H. MAGDA AZ ACÉL «>-'S * «> —-ж-о > о Z Fülvédö nélkül nem lehet a dörzshengerrel dolgozni pen negyedszázada dolgozik a gyárban. Minden munkacsarnokban megfordult mór, minden vasmunkát ismer. De legalább úgy az embereket is. Elég, ha azt mondjuk, hogy a vasmunkásnő a kladnói járási nőbizottság titkári funkciójában is nagyszerűen helytáll — nem szükséges részletesen méltatni érdemeit. Marie Horová a helyettese. Még régebben, huszonhét éve dolgozik a gyárban. Ha munka után leveszi a fülvédőt) máris bekapcsolja a rádiót. Szereti a komoly zenét, a hangversenyeknek állandó vendége. Marie Postovó a brigád lelke, örökké jókedvű. Bármilyen szolgálatra kérték meg munkatársnői, még sohasem mondta azt. hogy «nem“. Szabad idejében a hétvégi házban pihen unokáival. Alena Hrabáková még csak három éve dolgozik a gyárban, de kiváló magatartásáért már felvették a pártjelöltek közé. Ű a faliújság és a brigád krónikájának a felelőse. Marie Soucková keze alatt szikrát hánynak a dörzshengerek. Aztán, ha befejezte a műszakot, indul kertészkedni. Mindig hoz a műhelybe néhány szál virágot vagy egy kis gyümölcsöt kóstolóba a sajátjából. Marié Libovocká legalább úgy szereti az irodalmat, mint a munkáját. Hogy mennyire olvasott, be is bizonyította a „Ki tud többet a Szovjetunióról" tévé vetélkedőben, ahol negyedik helyezést ért el. a vlasta és a ж szerkesztős Marie Koryntová a brigád politikai felelőse. Vele nem találkoztunk, mert éppen a férjét vitte haza a kórházból. Munkakiesés nem volt, a többiek elvégezték helyette is. Frantisek Dousa a brigád tiszteletbeli tagja. Ő már tulajdonképpen nyugdíjas, de csak kor szerint. A munkateljesítményben nem! Most a kis kollektíva nyolcadik tagját, Frydová Júliát helyettesíti, aki szülési szabadságát tölti. V” V* * * Júliáról megtudtuk, hogy magyar származású. Otthonában kerestük fel, hogy őt is megismerjük és megtudjuk, honnan került ide. Frydáné, László Júlia Cierny Brod-i (feketenyéki). Kislány korában,
