Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-07-12 / 27-28. szám

EGY HÁZIASSZONY MONOLÓGJA

Ha az ember lakáshoz jut, eleinte mindent ideálisnak lát benne, pusztán azért, mert ez most már saját lakása, leendő otthona. Olyan ez, mint mikor az ember szerelmes. A kevésbé előnyös vonások csak később, az együttélés során mutatkoznak. Addigra viszont már rendszerint a szokás hatalma is jelentkezik, és megtanulunk alkalmazkodni nemcsak élettársunk, hanem lakásunk rigolyáihoz is.

így voltam én a konyhámmal. Az új lakás birtokbavételének mámorában nem találtam a konyhán semmi kivetni valót. Még csak túl kicsinek sem látszott. Mert hát mi van egy éppen átadott új lakás konyhájában? Egy kredenc, egy gáztűzhely, egy tárolószekrény, fél ablak, alatta fél fűtőtest. Konyhámban még külön előnynek számított, hogy csak egy ajtó van rajta és nem a fürdőszobán vagy a szobán át lehet bejutni, hanem az előszobából. Később már egész szívesen kiegyeztem volna az átjáró fürdőszobával, csak hogy ne kelljen a felmosó vödörrel és minden egyéb, a mosogatóba ki nem önthető folyékony hulladékkal végigvonulnom az egész parkettázott lakáson a mellékhelyiségbe. De az első napokban még tökéletesen meg voltam elégedve a konyhámmal. Főleg addig, amíg használata abból állt, hogy igyekeztünk eltüntetni belőle az építkezők után maradt nyomokat: ablakmosás, kredencmosás, linoleumfényesítés; ezeknek a munkálatoknak a konyha nagyon jól megfelelt. Még ketten is egész kényelmesen tudtunk benne mozogni.

Az árnyoldala akkor kezdett mutatkozni, amikor megjelentek benne az első idegen tárgyak: egy konyhaasztal, két támlás konyhaszék és egy hokedli képében. Az „árny“ szó szerint értendő.

Érdekes, hogy az ember a konyhában először étkezik, csak jóval később kezd el benne főzni. így rögtön az első esti étkezésnél a terített konyhaasztal mellett nyilvánvalóvá vált, hogy baj i'an a megvilágítással.

Lakásunk korszerű előregyártóit elemekből épült házban van. Abból a fajtából való, ahol vagy bele kell nyugodni a tervező építész elképzeléseibe, vagy felkészülni arra, hogy falunkat

kívül vezetett kábelek fogják díszíteni, ha változtatni akarunk a villanyszerelés elhelyezésen. Nos a mi tervezőnk azzal lepte meg a kedves lakót, hogy kiküszöbölte a hagyományos mennyezeti világítást. Nem csak a szobákból (a nagyszoba kivételével, ahol különös eleganciával a mennyezet egyharmada tájékán lóg a csillár), hanem a mellékhelyiségekből is. Ez éppenséggel nem lenne hiba, sőt. Sokkal előnyösebb, ha a lámpa a fürdőszobában a tükör fölött világít rám, mint a mennyezetről a tükörbe. A hiba csak a konyhában csúszott be.

Tervezőnk ugyanis nyilván abból az elgondolásból indult ki, hogy a konyha főzésre szolgál és a megvilágítást a tűzhely fölé tervezte. Ennek hatása annál az említett első esti étkezésnél derült ki. Amint asztalhoz ülünk, árnyékunk rávetődik a tányérunkra és az étkezés félhomályban folyik. Érvényes ez bárminemű más tevékenységre is az asztal körül, akár állva, akár ülve végezzük.

A főzés rendszeresítése után rövidesen kiderült, hogy este úgy igazából csak a rántáskavaráshoz van jó meg-13