Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-06-14 / 23-24. szám
% TV a M í W S^ x ч т ^—*' л^Л$ ^2r * F ш^/jFá KORONG kát, irodai készleteket, amibe a tollat rakták, mind agyagból. Onnan szállították aztán külországra amiket készítettünk. Az agyagásás azonkívül, hogy nehéz, veszélyes is. A hely kiválasztása többnyire találomra történik, vagy csak sejtés után. (A dereski határban valami 4—5 hektáron található jó agyag.) Többnyire ketten, hárman végzik. Első lépés a gödörásás, ami átlagosan két napig tart. Néha 4—5 napig, vagy akár egy hétig is, a talajtól függően. Tíztizenkét méter mélységű a gödör, s alig egy méter átmérőjű, éppen csak annyi, hogy egy ember, s a vödör, amivel az agyagot húzzák föl beférjen rajta. Lent a gödör alján oldalra folytatódik az ásás. Hason, térden, rövid nyelű csákánnyal. (Az agyag keskeny rétegben van a talaj alatt, 70—80 centiméter vastagságban.) Egy gödörből átlagosan két szekérnyi, vagy egy szekérnyi agyagot lehet kitermelni, de előfordul, hogy fél szekérnyivel kell megelégedni. Ez szintén az agyag réteg vastagságától és kiterjedésétől függ. Ásás közben vigyázni kell a beomlás a, s lépten-nyomon ki kell támasztani a falakat, stompfolni kell. — Egyszer emlékszem, nagyapám kiméit megnézni két testvért, hogyan -ássák az agyagot. A két testvér lent volt, egy harmadik ember meg fent a horognál, ő húzta föl a vedret. Azt mondja nekik nagyapám: Vigyázzatok a veremre, nem jól van kistompfolva. Be fog szakadni. Azok csak rálegyintettek, á, ez már kitart, nemsokára úgyis befejezik. Alig jött be apám, szalad a faluba be a fiatalember, hogy menjenek ki, mert beszakadt a bánya s betemette a két embert. Akkor már mehettek. Ott halt meg mind a kettő, a lezuhanó föld teljesen összelapította őket. — Három unokám van, de egyik sem akar fazekas lenni. Pedig most jól meg lehetne élni belőle, nem úgy mint valamikor, hogy az egyik fazekas jött ki a faluból, a másik meg éppen ment befelé. Az asszonyok nem győzték törni az edényt. Nyolc-tíz éves lehettem, mikor agyagfütyülőt csináltam egyszer. Megcsináltam, kiégettem, szólt is mint a fene. Persze rám kapott a többi gyerek, mindnek fü-16 Utolsó simítás ryülő kellett. Csináltam is rengeteget, apám mindig nekem adta a hasadt fazekat, abba raktam őket és égettem a többi edény közt. Egyszer jön hozzám az egyik gyerek, azt mondja: Te Feri, csinálj nekem vagy száz fütyülőt. Megyek Palkó Józsi bácsival fazékkal. Két hétig oda leszek, árulnék magamnak belőle. Csináltam is neki, aztán mikor megjött, azt mondja, hogy többet keresett velük, mint az öreg a fazékkal. Így aztán mindig több pénzem volt, mint a többi gyereknek. „Azt mondja már el Feri bácsi, hogyan csináltak fabiciklit" — szólt közbe kísérőnk, aki talán még magánál Molnár bácsinál is jobban számon tartja érdekes történeteit. — Hát bizony sok marhaságot csináltunk akkoriban. Egyszer valamelyikünk kitalálta, hogy csináljunk fából biciklit. Ugyan hol volt még akkor bicikli, meg ilyen bicikli, mint amik most vannak? Hát jó, megcsináltuk. FábóL A kereke meg korongból volt. Ráakasztottunk mindenféle csengőt, meg dobozt, úgy karikáztunk vele faluhosszat. Aztán már csak feltűntem a falu végén, már kiabáltak az emberek: Ott jön az antikrisztus! Hanem az a fütyülő furdalja az oldalamat. „Várjanak csak, kell itt lenni még valahol egynek, a múltkor még láttam" — mondja Molnár bácsi, s keresni is kezdi azon melegében. Dobozkákat csörrent meg, ablakpárkányon nézi, asztalfiókban, de a fütyülő csak nem akar előkerülni. Mikor aztán megunja a keresést, gondol egyet, s azt mondja: „Csinálok én maguknak most is, ha csak az kell". N О CD 6 О LL_ 1 Cr \ Ö4 _ '' Zá
