Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-06-14 / 23-24. szám
Ha a hajógyárat említjük, Komárno ^Komárom) jut az eszünkbe. Ha a vá•os kerül szóba, képzeletünkben felvillan a hajógyár. Közös vonásuk, rogy mindkettő létének, fejlődésének meghatározója a Duna — Európa legnemzetközibb folyója. A város és környék négyezerháromszáz lakosának ad munkát az üzem, és a kezük nyomán született nagyszerű hajóóriásokat a több országon át kanyargó folyó kíséri új tftthonukba, le egészen a Fekete-tengerig. Komáromban lépten-nyomon találkozhatunk a nemzetköziség megnyilvánulásaival. Bent az üzemben, ahol a gyárkolosszus hajóipari tanulói között még vietnami fiatalok is vannak, ugyanúgy a városban és a járásban. Hogy csak a hozzánk, nőkhöz legközelebb álló nőszervezetet említsük — számos nemzet és ország nőszervezetével ápol baráti kapcsolatot. Köztársaságunkon belül igen erős baráti szálak kötik a komáromi járás asszonyait a csehországi, kladnói járáshoz. Bajban ismered meg a barátodat tartja a közmondás. Valahogy így volt ez a komáromiakkal is. Mindnyájan emlékszünk még a Csallóközben pusztító 1965-ös árvízre. Az elemi csapástól sújtott komáromi járás családjait felkarolták a kladnóiak és segítettek helyreállítani, felépíteni otthonukat. Az ilyen önzetlen testvéri segítséget nem lehet elfelejteni — vallották ottjártunkkor a éicoviak (csicsóiak) és a Klízská Nemá-iak (kolozsnémaiak) is. A két járás nőszervezete ma is gyakran látogatja és ha kell, segíti egymást. Megtörtént, hogy a hajógyárban egy jelentéktelennek tűnő, de igen fontos alkatrész hiánya miatt nem tudták volna határidőre teljesíteni a tervet, átadni a hajót. Az üzem vezetősége hiába telefonált, sürgetett, kért — nem tudták az ügyet elrendezni. De női leleményességgel elrendezte a nőszervezet. A komáromiak SOS-t küldtek Kladnóra és a kladnói nők brigádmunkában elkészítették a szükséges alkatrészt, hogy a hajógyárban ne legyen lemaradás. Már néhány esztendeje annak, hogy ez megtörtént, de Komáromban még mindig emlegetik . .. S talán éppen ez az eset pattantotta ki a mostani találkozás megvalósításának gondolatát is ... Tizenhárom plusz egy fő Névadó a hajógyárban. Nem egyedülálló eset. Ahányszor vízre bocsájtanak egy-'egy új hajót, nevet adnak neki és Dezsgős üveget koccintanak hozzá, vagyis „megkeresztelik“. Ezúttal nem pezsgős születésnapot ültünk és nem hajó kapott nevet, hanem a Steiner Gábor Hajógyár százhuszonhét szocialista munkabrigádja közül az egyik legjobb, legérdemesebb — az anyagkönyvelő részleg szocialista munkabrigádja. Tizenhárom nő és egy férfi — Bartík Pavol, ő a főnök, dolgozik az anyagkönyvelő részlegen. Ez a négy évvel ezelőtt alakult kollektíva 1974- ben nyerte el a „Szocialista munkabrigád“ címet. Azóta nevüket megismerték már a zlatovcei Gyermekváros lakói, mert első jutalompénzükből ajándékokat vittek nekik és a vietnami gyerekek is, akiknek sok szükséges — maguk készítette — meleg holmit küldtek. Vállalt feladataikat teljesítették és most azzal a kéréssel fordultak a járási nőszervezethez, hogy felvehessék a „Vlasta hetilap brigádja“ címet. Mi volt a céljuk? — Hogy még közelebb hozzák egymáshoz a cseh és a szlovák országrészeken élő embereket. Még jobban megismerje, megszeresse egymást a hazánk déli és északi járásaiban élő nép. Évenként két „Vlasta-nap“ A cseh nők hetilapjának, a Vlastának ez már a harminchalodik munkabrigádja. Mégis örömmel fogadták a hírt, beleegyezésüket adták és a névadón Libuse Tomsű. a Vlasta főszerkesztőhelyettese is megjelent. Elmondta, hogy ez a névadó nem formális aktus — értelmét, eredményét minden1 „Vlasta-brigád" munkája visszatükrözi. A szerkesztőség azzal, hogy nevel kölcsönöz, kötelességet, védnökséget is vállal. Figyelemmel kíséri a., brigád életét, tevékenységét. Évente kétszer ..Vlasta napot" tartanak, amelyre összehívják valamennyi brigádjuk képviselőit egy igen hasznos tapasztalatcserére. A brigád tagjait Nosková Milica brigádvezető, a hajógyár „Érdemes dolgozója"-ja, mutatta be vendégüknek. Felolvasta kötelezettségvállalásaikat, amelyek az ésszerű munkabeosztás, a munkamódszerek tökéletesítése, a takarékosság és a munkatársi kapcsolatok elmélyítésének és megszilárdításának minden területét felölelik. Úszó városok bölcsője Ervin Sebő, igazgatóhelyettes kalauzolt végig bennünket a hatalmas gyár legjellegzetesebb részlegein. Óriás hajók, úszó városok nyújtózkodtak a vízparton. Az egyik százharminchét méter hosszú luxushajó már csak a külsc és a belső kozmetikára vár. Decemberben, ha elkészül, négyszáznyolcvar. utasnak biztosít kényelmes, kellemes, szórakoztató utazást. Itt a hajógyárban szerelik fel az első csavartól az utolsó kiskanálig, mint a többi itt készült hajót is. A férfiak mellett hány ügyes női kéz dolgozik rajta? Sebő igazgatóhelyettestől tudtuk meg, hogy a hajógyár vezetősége valamikor nagyon csodálkozott azon, hogyan tudnak az NDK hajógyárában huszonegy százalékban nőt alkalmazni. Ma büszkén jelentik ki, hogy túltettek a warnemühndeieken. A komáromi Steiner Gábor Hajógyár dolgozóinak ugyanis huszonöt százaléka nő. Valamennyi részlegen szükség van rájuk, mindig helytállnak és nemcsak a munkában, de az embertársi kapcsolatok elmélyítésében is az élen járnak. Egyik ilyen úttörő női kollektívaként jelölte meg az igazgatóhelyettes éppen az újdonsült „Vlasta“ brigádot. A legnehezebb vállalás Elővesszük a brigád krónikáját és ismerkedünk a családtagokkal is. Alig akad olyan esemény egy-egy háznál, amit ne együtt ünnepelnének meg. Házasságkötés, újszülött, nyugdíjba vonulás, névnap — mindenről hírt adnak a fényképekkel illusztrált oldalak. Huszonegy gyermeke van a kollektívának — és hát ennyi apróság között mindig adódik valami. Akár a kicsi beteg, akár a mama, a munkamenetben nincs fennakadás. Ha kiesik valaki, elvégzik helyette is a munkát. Együtt dolgoznak, együtt ünnepelnek. Legutoljára Brodskyéknál köszöntötték a kis újszülöttet és már türelmetlenül várják a két következőt. Az egyik felvételen Ferenczi Terézt veszik körül, terített asztalnál, nyugdíjba vonulása alkalmával, a másikon magasra hág a hangulat. Ez év márciusában két ízben is nagyot mulattak. Búéon (Búcson) Bajkai Zsuzsa és Komáromban Zdenka JuráSová lakodalmában. Velük a kollektíva utolsó két lánya ment férjhez. Semmit sem rejtettek véka alá, semmit sem titkoltak el előttünk. Azt is bevallották, hogy nézeteltérések mint minden családban, náluk is előfordulnak, — de eddig még mindig mindent tisztáztak. Van azonban egy igen nagy problémájuk, egy szem férfi NÉVADÓ a vlasta es а |Д|| szerkesztőségének közös akciója tagjuk, Pavol Bartík kötelezettsége körül. Mivel minden lányuk férjhez ment, most rajta a sor. Az vállalta, hogy ebben az esztendőben ő is feladja az agglegénységet és megnősül. A baj ott van, hogy lassan lepereg az esztendő fele és a vállalásból még sehol semmi! Ez nem vet jó fényt a brigádra ... Hát ami gond, az gond — de nem megoldhatatlan. A legilletékesebb, LibuSe Tomsű mondta ki a varázsszót: hogy védnökség is van a világon. És ha már névadón volt itt a Vlasta, miért ne jönne el tanúként egy esküvőre is Komáromba?! JANDANÉ H. MAGDA 1. A komáromi „Vlasta-brigád" tagjai és vendégük (középen, újsággal a kezében) Libuse Tomsű főszerkesztőhelyettes 2. Három évbe is beletelik, amíg elkészül a hajóóriás. Felvételünkön a hajó alján dolgozó hegesztő 3. Próbaűtra indul a kész hajó Itt még egy utolsó ellenőrzést végeznek a szakemberek hogy minden hibátlanul működik-e.
