Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-05-31 / 21-22. szám
A vásznon göcsörtösen rótt betűk, a hajdani anyós fekete átkai. „Borzalmas sok rontásról írogatott nekünk, egyszer az én nevemre jött, egyszer a férjemére . . . És mondta a férjemnek a volt anyósa, hogy teljesedett a kívánsága, hogy úgy megroncsák, hogy talicskával fogják tologatni, úgy el fog nyomorodni! Hát énszerintem igaz lehetett valami belőle, mer szinte egyik naprui a másikra ieesett a iábárul. Annyira volt, hogy még bottal se tudott kimenni . . ." Az utolsó képeken a házaspár ép egészségben megszületett leánygyermeke, Marianno névadó ünnepsége. A szülök sugárzó arca. Kisdobosok köszöntik őket, egyikük komolykodva olvassa fel a nagyos szöveget, a kívánságot, hogy „jelenleg meg aprócska kislányuk testileg-szellemileg fejlődve egyre több örömet és boldogságot szerezzen önöknek és társadalmunknak“. A kicsik jelképesen rákötik a kék nyakkendőt a még kisebb nyakára. Felcsendülő köszöntőjük biztató jelképe a filmnek: Serkenj fel, kegyes népi Mosolyog az hajnal: arany szál toliakkal repdes, mint egy angyal. Hatalmas szál fák alatt, egyesével vonul hazafelé az ünnepi menet. Hazafelé, vagy a világosság felé. A festői kép zarándok-menetre emlékeztet. De akihez reménységért folyamodhatnak, azt ott viszik a karjukon. Fehéren világit a pólyája. P|*1 IJ elmegy. Divatos cipőjének homokba préselődött nyomára ráhajol a lány. Egészen. Megcsókolja a nyomot, mint a szentséget. Alázat van a mozdulatában és hatalma tudata: enyém leszel, megkötlek! Homokmorzsók tapadnak a szájára. Sarkában megjelenik fekete ruhás anyja és kurtasöprüvel, lapáttal vigyázva felsöpri a nyomokat, s mondja közben az odakötő igét: „istenem, tarsd meg ezt a vőnek valót! Mert ezt én megszerettem! Sem a gonosz, sem a sátán el ne raboljon a lányomtól! Sem a gonosz, sem a sátán ..." — bűvöli-fohászkodja, míg csak a kemencéhez nem ér. A lány ott tűzbe veti a „lépést", s most már maga kér égi pártfogót ügyéhez: „Szentséges szűz Mária! Add hogy úgy járjon mellettem egész életemben, mint a füst a kéményben! Szentséges szűz Mária..." A tanyai házat körülsziszegi a szél. Gonoszabb rontás szenvedőjének tartja magát egy Szabolcs-S;atmár megyei házaspár. Pontosabban: az asszony a férjét. Az első feleség anyjának átka alatt áll a férfi, aki ugyan szégyenkezve hallgatja felesége vallomását, s kitart amellett, hogy „isia" a betegsége, hogy „sem rontással, sem varázslattal nem tudták őt így ebbe a betegségbe belehozni", de az atlétatrikót ő is visszájáról viselte kilenc héten keresztül, felesége második terhessége idején. A feleség: „Csak evvel védekezünk, hogy fonákul hordtuk az alsóneműnket. És a férjemnek atlétát, alsónadrágot, magamnak kombinétot, a kisfiúnak úgyszintén az alsónemüjét fordítva hordtuk kilenc hétig.“ A : filmet felirat zárja, az író-rendező vallomása: „Évek óta járom az országot. Néprajzi beszélgetéseim megerősítették bennem azt a tapasztalatot, hogy a ma falun és tanyán élők tudatában összekeveredett a magyar pogánykori és keresztény hit hiedelemvilága Az utóbbi évtizedekben a természettudományos ismeretek gyors terjedése, az iskolai nevelés, a valóságos világot közelebb hozó új tudás meggyorsította azt a folyamatot, amelyben a babonás hiedelmek elemeikre hullanak szét. Ez a film dokumentáció, hogy a már csak nyomokban fellelhetőnek emléke maradjon. Egyúttal üzenet is. Segíteni kíván az emberhez egyedül méltó tiszta gondolkodásnak: az értelemnek.“ 17
