Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-05-17 / 19-20. szám

Költözik a gyár. Az öreg épületek el­néptelenednek, a gépek zúgása elhal­kul. A cégtábla: Slovlik, n. v. Nővé Zámky — már régen az új gyár bejá­ratánál hirdeti, hogy itt van az ország egyik legnagyobb, legkorszerűbb gyü­mölcskonzervgyára ... Ha beérik az el­ső gyümölcs, az eper, megkezdődik az igazi hajrá. Addig még ismerkedni kell az új gépekkel, a megváltozott munka­­környezettel, az új gyár légkörével. A- hogy megtekintjük a részlegeket, sok fiatal munkással, munkásnővel találko­zunk. Csakhamar megtudjuk azt is, hogy 117 tagú ifjúsági szervezetük van, több szocialista munkabrigádjuk, sok fiatal párttagjuk és pártjelöltjük. A gyár dol­gozóinak átlagos életkora huszonhat év! — Csak mi rontjuk az átlagot... — tréfálkozik egy idősebb mesternő. — Nem az átlagról van szó! Mit kez­denénk maguk nélkül, főleg ezekben c nehéz napokban? — hangzik rá egy megjegyzés. Akkor hát szükség van az útba­igazításra, a tapasztalatok átadására, a nehézségekben jártas emberek optimiz­musára, — ha úgy tetszik a példakép­re? — adódik a kérdés .. . Szó szót kö­vet, rögtönzött vita alakul ki a huzatos folyosón, amelyből lejegyeztem néhány mondatot — gondolatot. Gondolatokat, amelyeket újságírói jegyzetfüzet nélküí sem felejt el a látogató. Fiatalokról, akiket munkatársaik, vezetőik elismer­nek, igyekvő, dolgos, jó munkaerőnek tartanak; s akik elmondják, hogy az ő életükben mit jelent a követendő pél­da ... Zemkó Eleonóra a gyár fiatal dolgo­zója. Csak két éve került ide az iskola padjaiból, s már olyan büszkeséggel be­szél munkahelyéről, mintha legalábbis a törzsgórdához tartozna. A legtöbb dol­gozót névről, munkájáról ismeri. Különö­sen a fiatalokat, hiszen ő az ifjúsági szervezet elnöke, és tagja egy szocialis­ta munkabrigádnak, amely most verse­nyez a megtisztelő címért. Mint pártje­lölt ismeri a gyár tiszteletben álló idő­sebb dolgozóit, kommunistáit is, sokat hallott életükről, munkájukról, ami sok­ban összefügg a gyár életével. Jó pél­dáért nem kell messzire mennie. Sokan vannak körülötte, akiktől munkaszerete­­tet, emberséget tanulhat, s mint fiatal kommunista, ifjúsági vezető megtanulta, hogy a jól végzett munka öröméhez tar­tozik az is, ha valaki nem csak annyit tesz, amennyiért fizetést vesz fel, hanem MEGYERI ANDREA IFJÚ Mit szólna Sucha elvtárs, ha most a szemébe mon­danám? — töprengett Zemkó Eleonóra. annyit, amennyi erejéből, képességeiből kitelik. De ha példaképnek mégis egy embert kellene megjelölnie, akkor Su­che Michal elvtárs nevét hozza fel. Ne­hezen fogalmazza meg, hogy miért ép­pen őt. Inkább csak érzi, beszélni róla szokatlan feladat. S nem is lehetne dió­héjban elmondani mindent, ami az ifjú kommunisták és funkcionáriusok előtt kö­vetésre méltó jellemvonás lenne. — Talán meglepődne Sucha elvtárs, ha most elé állnék, és azt mondanám neki, hogy én őt munkámban, funkcióm gyakorlásában, a pártmunkában példa­képemnek tekintem, — gondolkozik el Nórika. — Tudom, nem is várná, hogy őt egyáltalán példaképnek tartsák. Ö nem az a típus... Ha beszélne vele, meglátná, milyen egyszerű, szerény, ő­­szinte és tiszta tekintetű ember. Keve­set beszél, de szavainak súlya van. Szi­gorú, de kedves, barátságos. Pedig len­ne mivel büszkélkednie . . . Nagyrészt ne­ki köszönthetjük, hogy az egykori mező­gazdasági jellegű járásunkból fejlett i­­pari központ is lett, több üzem, gyár létesült az utóbbi évtizedben, köztük a mi gyümölcsfeldolgozó gyárunk is. Su­cha elvtárs tizenhat évig volt a járási pártbizottság vezető titkára, ebben az évben ment nyugdíjba. De a Szövetségi Gyűlés képviselőjeként most is helytáll, megtört egészségével, de törhetetlen a­­karattal. Ott volt pártunk kongresszu­sán is. .. Többször találkoztam vele. El-Л ellátogatott a gyárunkba is, kemény szóval bírált, de dicsért is, ha volt mi­ért. Nem tűri a laza munkafegyelmet, a léhaságot, a pazarlást, a felelőtlen­séget . . . Jól ismerte a dolgozók életét, gondjait. Fiatal korától kezdve hű kom­munistaként élte életét. Hallottam arról is, hogy partizán volt. Tudom, hogy hat­vannyolc krízises időszakában a jobbol­dali opportunista erők megpróbálták fél reá Mítani, de igazi elvtársai kiálltak mellette és nem engedték, hogy csorba essen tekintélyén. Sőt még többen meg­ismerték Sucha elvtárs emberségét, párt­­huségét. Tudom, sok fiatal fjártjelölt és kommunista említi a nevét tisztelettel. Nagy Vera kocsivezető ugyancsak oz iskolapadból került a gyárba. Már bat éve, hogy átlépte első munkahelyének kapuját. Akkor találkozott először Mag­di nénivel, akit így mutattak be neki: Matkovics Józsefeié, mesternő, tőle fogja a szakmát tanulni, figyeljen rá jól . . . — Egyszerű, hátrafésült hajú, töré­keny termetű asszony Matkovicsné, sze­mében szigorúság, kíváncsiság és me­legség bujkált egyszerre .. . Melyik lesz az igazi arca, — kérdeztem akkor ma­gamtól. — Most, hogy önálló dolgozó, mór nem figyeli munkáját a mester éber te­kintete, mit mondana róla? — Magdi néniről? — derül föl Vera arca. — Hát mondott mór valaki rosz­­szat róla? Az üzem törzsgárdájáh,oz tar-BZÍVEKBEf tozik. A nyugdíjig hátralevő három évét is nálunk fogja letölteni. Ugyan hová is mehetne, hiszen élete úgy összenőtt a gyár életével, hogy nem találna ilyen otthonra sehol sem. Nemcsak az öreg malom zeg-zugait ismeri, hanem minket is, fiatalokat. Sokan lestük az ő keze­­mozgását, tőle tanultuk a mesterséget. Most a csomagoló osztály vezetője, szá­rított hagymát, paprikát, élesztőt csoma­golunk. Ö irányítja 15 tagú szocialista munkabngádunkal is, amely most nyer­te el az ezüstfokozatot. Azt hiszem, sok íiatal vállalná Magdi nénit példaképé­nek. Mint munkásnőt és kommunistát is. Nemcsak a malom falai között állja meg a helyét, belelát a gyár egész éle­tébe, tudja miért fontos az összüzemi terv teljesítése, és miért fontos becsül­ni, értékelni a másik ember munkáját. Beleszól a közösség dolgaiba, és mindezt nem egyéni érdekből, vagy karrierizmus­ból teszi, hanem belülről fakadó igé­nyességből, munkaszeretetből. És ugye a jó példa ragad az emberre, többet ér, mint bármilyen írott melaszt. . . Meg is becsülik mindenütt Magdi néni tanít­ványait ... Gajdos Milán molnár ugyancsak a fiatalok közül való. Kicsit különös hely­zetben van, éppen ezért neki igazán nem kell messzire menni példaképért. Ezt édesapjában találta meg a legtöké­letesebben. Apjában, akit ugyancsak so­kan tisztelnek és becsülnek a gyárban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom