Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-04-19 / 15-16. szám
Minden felnőtt, aki valamilyen módon gyerekekkel kerül kapcsolatba — legyen az szüjői vagy embertársi — szavaival és mozdulataival éles késként alakítja a vaj-lágyságú, parányi jellemet. A gyermek a felnőtt tevékenység ellen védtelen. A jót a rossztól csak ösztönével különbözteti meg. Bizonyára ezt tudatosította Ranódy László filmrendező is, amikor Móricz Zsigmona Árvácska című regényének filmváltozatában a főszerepet alakító Czinkóczi Zsuzsát okította a színészet „mesterségére“. Három és fél hónapi keresés után a bugaci tanyavilágban élő Zsuzsika személyében találta meg Móricz finom lélekrajzzal megfestett Árvácskájának a fizikai megtestesítőjét. Kénytelen vagyok a „fizikai“ jelzőt használni, mivel Czinkóczi Zsuzsika lelkivilága nem töretett meg — szerencsére — a szegénység és a szerzés egymástól idegen, de kegyetlenkedéseiben mégis rokon felnőttéi által. A gyermek még nem ura tehetségének, s ha művészit alkot, ösztönösen teszi azt. Ebben az esetben azonban ösztönösségről nem beszélhetünk. Az ösztönösséget Ranódy tudatos, szinte gyermekjé&f CSfA Ranódy László filmrendező pszichológusi hozzáértéssel végzett rendezése helyettesíti. Nem először. Móricz másik, méltán népszerű regényéből készített filmjében, a Légy jó mindhaláligban is egy gyermekszínészt — Tóth Lacit — indított. A megalázás, a fájdalom, a szegénység kegyetlenséggé fajult tisztónak-maradni — akarása és a jómód gyilkolni kész harácsolása bélyegzi meg Árvácska sorsát. A néző, aki elolvasta a kisregényt, azt veszi észre, hogy semmi sem maradt ki a filmből. (Itt most nem epizódokra, jelenetekre gondolok.) A változat sűrítve adja vissza a móriczi drámaiságot. A színes képsorokon rögzített gyermeki szenvedés és lázadás az irodalmi műnek a film formanyelvéri való újraalkotása. Ez az ^újraalkotás — a maga műfajában — egyenértékű a regénnyel. Ranódy nem tartotta be a cselekmény kisregénybeli sorrendjét. Ez természetes, hiszen a film drámaiságának fokozódását mósfojta összetevők határozzák meg, mint az irodalmi alkotásét. A menhelyi jelenet, amelyben egy fiatal házaspár (Molnár Piroska és Szacsvay László alakította) elveszett gyerekét véli felfedezni Árvácskában, о főhős életének jobbrafordulását reméli az a néző is, aki már olvasta a kisregényt. Ez az újólag hozzá írt epizód erőteljesebben hangsúlyozza a kislány életének kilátástalansqgát. A film rendezőjének tevékenységét olyan alkotások fémjelzik, mint a Ludas Matyi, az Aranysárkány, a Szakadék, о Pacsirta és a Légy jó mindhalálig. Ezek a filmek többségükben klasszikus regények alapján írt forgatókönyvek szerint készültek. A közreműködők (operatőr, színészek) kiválogatása mégis az Árvácskánál bizonyult a legszerencsésebbnek. Sára Sándor operatőr kiegyensúlyozott képekben teremti meg az igazságosság jelképének — a pusztának — és Árvácska törékeny gyermektestének harmóniáját. Ebben a felnőtt—lelkiismeretet bántó filmben egy pesti árva, a mező, a rét és az állatok ős-szeretetében találja meg a jóságot. A betegesen szikár „kedves anyát“ alakító Nagy Anna Ranódynak -ebben a filmjében is (előzőleg a Pacsirtában) kiemelkedően játszik. Moór Mariann gyilkos dölyfű Zsabamárija eddig rejtett színészi erényeknek a felszínre juttatását kívánta. Horváth Sándor és Szirtes Adóm ellentétes jellemű embereket alakít magas fokon. A Kedvesapa (Horváth) hallgatagsógának köpenyében a szadiz-A megaláztatás (Moór Mariann és Czinkóczi Zzsuzsa) mus rejtőzik. Szennyes (Szirtes) ébredő paraszti emberségét pedig a feleség könyörületet nem ismerő uralkodása töri le. Czinkóczi Zsuzsika játéka után Bihary József Vénistene tette rám a legnagyobb hatást. A hetvenötéves Bihary művészete továbbra is meggyőző. A meglopott, megalázott öregember sorstársa Árvácskának. Mások által kívánt halálát önmaga okozza tudatosan. Kiissza a mérgezett tejet. A kis Csőre a felnőttek világát égető tűzhalálban is anyjáról és az emberi jóságról álmodik. Bihary József játéka is ilyen gyermeki tisztaságot hordoz. Ranódy László balladai koncentráltságú remekművet aikotott. Lírája lágyan visszafojtja a hősök indulatait azért, hogy a nézőben keltsen indulatot. Ezzel a filmjével is bizonyítja, hogy a realizmus nem túlhaladott művészeti irányzat. Csupán új utakat kell megtalálni ahhoz, hogy valaki eljusson odáig. Ű tíz évig kereste az új utat, tíz évig készülődött, forgatókönyveket írt és elemzett. Nem hiába. Dusza István Árvácska barátjával és védelmezőjével (Vénisten — Bihary József) Árvácska — Czinkóczi Zsuzsa < z < S ш 2* О Q. < z z ш Q Z s I С\ь IS-M 9 >* S' > 4M 6 и-4» Т» Б-• se >5 с ÖL о с с • •о с Z Az emberek külső megjelenését illetően alapjában véve a szabályok egyformán vonatkoznak a férfiakra és a nőkre. De csak alapjában, mert a nőktől ezért mégis több szint, nagyobb változékonyságot — de éppen ezért kifinomultabb szépérzéket, Ízlést, összhangot várunk el, mint a férfiaktól. 20 És a nők öltözetét, mintha szigorúbb mércével is mérnénk... így a magát jálöltözöttnek tartó nő soha se mulassza el, hogy mielőtt kilép lakása ajtaján, tetőtől talpig végig nézzen ruházatán, ellenőrizzen minden apróságot, nehogy már az utcán találjon magán valami igazítani valót. Például nem illik az utcán ajkat rúzsozni, a púderpamaccsal egy utolsó simítást végezni, mások szeme előtt fésülködni, megigazítani a harisnyát vagy hasonló műveletet végezni. A nőnek lehetőleg pontosan tudnia kelt, hogy mi áll jól neki és mi nem. Ha ezt tudja, nyilvánvalóan csak olyan dolgokat vesz magának, ami színben, formában stb. a számára a legelőnyösebb. Ha ruhát akar varratni, gondosan válassza ki azt az anyagot, amely színében, mintájában, szövésében a legjobban áll neki — korához, hajszínéhez és arcszínéhez, a testsúlyához és a testmagasságához, egyszóval egészben véve a megjelenéséhez, és természetesen az alkalomhoz mérten, amelyre a ruha készül. Tehát már a ruhaanyag megválasztása fontos tényezője egy nő öltözködésének. A divatot, amely ugyan megszabja az öltözködést, nem szabad szolgailag követni, hanem tekintetbe véve az esztétikai szempontokat, saját egyéni ízlésünkhöz, az elegancia iránti érzékünkhöz kell alkalmazni, miközben a célszerűségről sem szabad elfedekezni. A nők jellegzetes tulajdonsága, hogy szeretnének tetszeni, s így nagyobb érzékkel tudják megválogatni, hogy mi áll jól nekik és mi nem. Persze, ahhoz, hogy egy nő jólöltözött legyen, nincs szüksége túltömött szekrényekre. Nemcsak a divat változékony, hanem az alak is változik, s ha valakinek túlságosan sok a ruhája, jé néhányat nem használ ki. A divatjamúlt ruha pedig csak teher a háztartásban. Tehát inkább kevesebb holmit, de az legyen divatos. Nagyon fontos, hogy egy nő mindig az alkalomnak megfelelően öltözködjék. Az a ruha, ami megfelel a bevásárláshoz, nem alkalmas a sportolásra vagy a társaságba. Hasonlóképpen furcsa lenne, ha a munkahelyen nagy kivágású selyemruhában jelenne meg. Továbbá az is meghatározza egy nő ruhatárának a jellegét, hogy vidéken él-e vagy városban. Egy azonban bizonyos, akárhol is él: több házi öltözékre van szüksége. Egy könnyebb és egy melegebb pongyolára, azonkívül kényelmes és csinos otthonkákra (kötényruha, kabátka-nadrág együttes), amelyekben főzni, takarítani, sőt a megszokott, gyakori vendégeket is lehet fogadni. Ma már a legtöbb nő alkalmazásban van, tehát napja egy részét munkahelyén tölti. Akármilyen munkát is végez, igyekeznie kell, hogy a munkahelyen is csinos, vonzó, ízléses legyen. A termelésben (gyárban, üzemben stb.) dolgozó nő számára a legmegfelelőbb viselet a sokféle változatban kapható overall, jól mosható trikóval vagy blúzzal. Tisztább munkakörnyezetben a kötényruha is alkalmas öltözék. A vállalatok általában gondoskodnak a dolgozó nők munkaruhájáról, csak sok helyütt még nemigen törődnek azzal, hogy szabásuk minden korú és alakú nőnek megfeleljen. Az illetékeseknek azonban ezt a szempontot is figyelembe kellene venniük, különös tekintettel a munkaruha pszichológiai hatására. Sok munkahelyen, még ha a munkabiztonsági szabályok nem is Írják elő, akkor is ajánlatos ízléses kendővel vagy hálóval védeni a hajat, a frizurát. A termelésben is, a mezőgazdaságban is a munkaruhának fontos kiegészitője a megfelelő munkacipő. Az egészségügyi követelményeknek megfelelő cipőnek nem kell csúnyának vagy ízléstelennek lennie. Miután a nők általában hajlamosak a visszeres megbetegedésekre, különösen fontos, hogy munkacipőt viseljenek. Főleg az álló foglalkozásoknál elengedhetetlen a kényelmes, félmagas sarkú, a munkahely hőmérsékletéhez is alkalmas munkacipő. A hivatalnoknők legalkalmasabb viselete (eltekintve néhány olyan munkahelytől, ahol a ruhát köpanynyel vagy kötényruhával kell védeni) a szoknya blúzzal vagy pulóverrel, szvetterrel, amit a megjelenés változatossága érdekében ajánlatos egykét egyszerű szabású, az évszaknak megfelelő anyagból készült ruhával váltani. A nő ruhatárának legpraktikusabb darabja a kosztüm — egyformán hordható munkába, bevásárláshoz, sétára, kávéházba. Az alkalmi ruháknál, amelyeket színházba, hangversenyre, társaságviselünk, különösen fontos az alakunknak, korunknak megfelelő szabás és színösszeállítás. I. ŐRLIK
