Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-04-05 / 13-14. szám
ШI VI. „A kukoricát megőrölték, kiszitálták és ami szemesvót, abbu kását főztek, és ez szokott régen reggelire lennyi. Disznótöpörtyűt tettek rá. Ami fölmaradt lisztje, azt forró vízvei megöntötték, és lyukat csináltak a közepibe és akkor mingyig mondtak egy olyan fiatal párt, akik nagyon szerelmesek vótak, akiknek a szerelmire öntötték a máiét. Ez úgy fél napot állt és magától édesedett meg. Akkor vasra öntötték, megsütötték és fölszeletelték.“ „Az én anyósom szokott téli reggeleken kóficot fóznyi. Vizet odatett, sót tett bele és akkor rendes liszttel bekeverte. Az olyan sűrű levét, mint a tészta, csak kóbász köllött rá, mindenkinek egy szelet, ráöntötték a zsírját és reggelire ez vót a kófic.“ „Az én nagymamám meg törött lencsét szeretett fóznyi. Sós vízbe megfőzte a lencsét, és amikor puha vót, akkor a lábas szélihö így fakanálval elnyomdosta és lisztvei bekeverte. Még csinálom én is. Hagymát sütünk rá, úgy jó az.“ ..Sajtot azt nem csináltunk, csak túrót, vajat. Vótak olyan fa köpüllők, a nagymama bekészítette a tejfölt a köpüllóbe és nekifogott. Közbe meg mingyig azt mondogatta, hogy: lrosoggyá, vajasoggyá, melletted ül hasas lyány, írás vajat kíván, irósoggyá, vajasoggyá így mondta, ameggyig csak kész nem lett a vaj.“ „Karácsonykor perki, szőlő, alma, ezek levétek karácsonykor. Fél almát köllött a fiatalnak megennyi, és én még nagyon tudom, mert amikor a fél almát megettem, tizennégy éves vótam, és másnap reggel a másik félvei mentem az utcára, mert oda kellett kimennyi, mert akkor látta meg a lyány a jövendőbelit. Nem ótet, de olyan nevűt. Nekem éppen úgy sikerült. Vót egy idős Nagy Mátyás nevű ember, és éppen azt láttam, ahugy gyütt a hídon át.“ „Valamikor a lakodalomba nem főztek annyi félét mint most, délije leginkább csak tyúkleves, főtthús és marhapörkölt, vacsorára meg marhahúsleves, főtt hús és tyúkpörkölt. A húshoz csak kenyeret és savanyút adtak. Sütemények? Asse. Csak ezek a hajtványok, fonott kalács és rétes. Amikor én lánka vótam, így főztek.“ „A vért, azt mingyig megsütöttük. Disznóöléskor, vagy ha libát, vagy kacsát vágtunk. Azt úgy, hogy először levét egy kevés rántás sütve. Zsíron jó sárgára megpiritanyi a lisztet. Akkor belé három-négy hagymát, s amikor az is megsül, akkor bele a vért és vízvei fölengennyi. Ez olyan sűrű, mint a kása. Utoljára még sütünk rá hagymát.“ ..Zöldséget? Hát a sóskából, zöldbabból főzeléket. a tökből meg levest szoktunk fóznyi. Kicsiny falu a festői tájban. Úgy bújik meg a dombok ölében, mint egy fészekalja kismadár. Gombái, vadat, gyógyító füvet terem itt erdő, mező és Mochovce (Mohi) lakói megtanultak élni és gazdálkodni ezekkel a javakkal. A falu kultúrája és hagyományai sajátosan ötvözik a Garam-mente és a Zoborvidék jegyeit, s nem is csoda, hiszen középen helyezkedik el a két tájegység között. A nyitott kéményű fűtött szobakemence neve itt is siskó, mint a Zobor vidékén, de a lenni ige múlt idejű alakjában gyakran felcsillan az ősi, zamatos „levét“, amely a Garam mentére jellemző. S bár a siskók és nyitott konyhák már itt is áldozatul estek a megváltozott életkörülményeknek, de a kenyérsütő kemencék az udvaron még cselekvő részesei a falu életének. Országjáró utam során itt Mohiban találkoztam először a különleges zamatú „pár“-ral sütött kenyér receptjével, amit Haypál Mátyás portáján, négy generáció asszonyaival és leányaival történt beszélgetésem során jegyeztem fel több egyébb között. „A búzát ahogyan őrölték, ottan maradt föl ilyen nagy szemű korpa. A pár. Azt hozzágyúrtuk a kenyér kovászához és ahogyan megkelt, elmorzsoltuk és megszárítottuk. Másik sütéskor ebből áztattunk be és ennek a vizével kelesztettük a kenyeret. Főtt krumplit reszeltünk és azt is belegyúrtuk. A kenyértésztából sütöttünk krumplis lepényt is. Ahhoz tejfölt kevertünk meg egy csöpp sót tettünk bele és kerekre elnyújtottuk.“ „Hubabát azt sütélünk most is, mert az nagyon finom. Sűrűbb tésztát keverünk, mint a palacsintatészta, (Vz kg liszt, 1 tojás, cukor, só, tejben felfuttatott élesztő 2 dkg, kevés zsír), amikor megkel, akkor vasra öntjük és lekvárból olyan szemeket rakunk beléje és dióval megszórjuk a tetejét. Amikor megsül, elmetéljük kockákra, úgy, hogy minden kockába egy szem lekvár jusson, és megcukrozzuk. Biz a hubaba.“ I
